Az ukrán atomerőművek elleni orosz támadások az egész orosz nukleáris iparnak óriási károkat okoztak, kezdve a hitelességük és megbízhatóságuk aláásásával – mondta a Makronómnak Aszódi Attila, a BME Természettudományi Karának dékánja, nukleáris szakértő, a paksi bővítésért felelős volt államtitkár.

Ukrajna energiaellátásának hány százalékát biztosítják az atomerőművek?

Több, mint a felét, 52 százalékát. Az atomenergia tehát kiemelt jelentőségű Ukrajnában. Ha az orosz gázszállítás leáll – amire joggal számíthatnak az ukránok –, ezek a kapacitások még inkább felértékelődnek.

Meglehetősen indulatosan fogalmazott annak kapcsán, hogy a zaporizzsjai atomerőművet tüzérséggel támadták az oroszok. Milyen alapelveket sértettek meg ezzel?

Gyakorlatilag minden írott és íratlan szabályt felrúgtak. Polgári nukleáris létesítményt nem lehet megtámadni, de még támadással fenyegetni sem. Csernobilban és a zaporizzsjai erőmű esetében egyaránt semmibe vették az ENSZ alapokmányát és a nukleáris biztonsági alapelveket. Az, hogy a telephelyeken orosz katonák vették át az irányítást, az ukrán kezelőszemélyzet pedig kénytelen velük egyeztetni mindent, szintén alapelvet sért, hiszen a nukleáris létesítmények üzemeltetője teljes döntési jogkörrel kell, hogy rendelkezzen, a biztonsággal kapcsolatos döntéseit pedig önállóan és mindenféle külső nyomás nélkül kell, hogy meghozza. A létesítmény és a külvilág, a nukleáris biztonsági hatóság között folyamatos kommunikációnak kell fennállnia, az oroszok azonban ezt a kommunikációt is leállították.

Mi állhat az atomerőművek elfoglalásának hátterében? Zelenszkij nukleáris terrorizmust emleget, ami elég erős kifejezés. Putyin piszkos bombaként használhatja az erőműveket?

Kizárt dolognak tartom, Csernobil esetében pláne nagyon nehéz a valós okot kitalálni. A legvalószínűbb verzió az, hogy egyszerűen útba esett az oroszoknak, így átmentek rajta, de a mostanáig tartó teljes lezárást ez sem indokolja, hiszen Csernobilban nem üzemel ma már villamosenergia-termelő atomerőművi blokk. A zaporizzsjai eset még felháborítóbb.

Milyen védelemmel vannak ellátva az ukrán erőművek? Tarthatunk egy új Csernobiltól?

Tizenöt blokkal jelenleg négy működő telephely van Ukrajnában, a csernobili volt az ötödik, de ahogy említettem, ott már nem működik az erőmű. Csernobilban grafitmoderálású reaktorok voltak, az összes többiben már nem ezt a koncepciót használják, hanem vízmoderálású, vízhűtéses rendszert – ilyet használunk egyébként Pakson is. Olyan típusú és súlyosságú, úgynevezett megszaladásos baleset, mint a csernobili erőmű esetében, nem fordulhat elő, és még reaktorsérülés esetén sem várható olyan kibocsátás, mint ami 1986-ban történt. A zaporizzsjai reaktorok köré épített védőszerkezetek már nagyon sok mindennek, például bizonyos repülő tárgyak becsapódásának is ellen tudnak állni. Nyilvánvaló persze, hogy ha ezeket a létesítményeket szisztematikusan elkezdenék bombázni, az óriási károkat okozna, de még így sem lehetne összehasonlítani a következményeket a csernobili pusztítással.

Az erőművet ért támadás hírére úgy fogalmazott: nem érti, hogyan gondolja Oroszország, hogy ezek után bármely ország lakossága el fog majd a jövőben fogadni egy orosz építésű atomerőmű projektet. Ennyire aláásta az agresszió Oroszország tekintélyét atomenergia ügyben?

A megítélés attól is függ, hogyan ér véget a háború és mi történik még addig. Sok forgatókönyv létezik a jövőre nézve, de az biztos, hogy a történtek rettentően rossz benyomást keltenek. Az orosz csapatok minden további nélkül elkerülhették volna az erőműveket, de arra is lett volna módjuk, hogy tüzérségi támadások nélkül vegyék át felettük az ellenőrzést. A történtek az egész orosz nukleáris iparnak óriási károkat okoztak, kezdve a hitelességük és megbízhatóságuk aláásásával. Márpedig ezen a területen ez a két tulajdonság mindennek az alapja.

Az európai energiaellátás jelenlegi bizonytalansága eredményezheti azt, hogy – a koncepciókat újragondolva – ismét felértékelődik az atomenergia szerepe?

A probléma ennél jobban nem is tudott volna kibontakozni, de hogy mi lesz a megoldás, azt egyelőre nem látni. Nagyon valószínű, hogy a jelenlegi helyzet egész Európában az eddigi energiastratégiák és energiapolitikai koncepciók újraértelmezéséhez vezet. Németország problémája kiváló példa erre. Folyamatosan azt kommunikálták, hogy megújuló energiahordozókra cserélik a hagyományosakat, de közben megépítették az Északi Áramlat 2-t, mivel szükségük van a földgázra, mint kiegyenlítő energiaforrásra. Valójában tehát az történt, hogy Németország orosz energiafüggősége jelentősen növekedett. Ezzel minden korábbinál jobban kitette gazdaságát az orosz energiahordozó-importnak, ami a legnagyobb európai uniós hatalom külpolitikai mozgásterét is negatívan befolyásolta. A háború még jobban összezavart mindent, hiszen a németek korábban amellett döntöttek, hogy középtávon kivezetik az atomenergiát a villamosenergia-ellátásból. Éppen 2022 végére ígérték, hogy az utolsó három atomerőművi blokkot is leállítják, ezt azonban – a jelenlegi helyzet fényében – valószínűleg elhalasztják. Ez már önmagában érdekes fejlemény, miután a német kormánykoalícióban a Zöldek is ott vannak, de úgy tűnik, a klímapolitikát jelenleg jelentősen befolyásolja az ellátásbiztonság kérdése. Nagyon komoly lecke lett feladva az európai energiapolitikáért felelős döntéshozóknak.

Fotó: MTI/Bruzák Noémi
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.