Az orosz-ukrán háború kezdete óta éles vitákat generál, hogy Magyarország nem hajlandó közvetlenül fegyvereket szállítani Ukrajnának, és nem is ajánl fel haditechnikát a megtámadott országnak. Pedig hazánk nagyon is összezárt az Európai Unió tagországaival a fegyverszállítások ügyében, mégpedig úgy, hogy közben tartotta magát eredeti elhatározásához.
Viták és félreértések
A háború kirobbanásakor a kormány azonnal reagált a lehetséges magyar szerepvállalással kapcsolatban, álláspontja pedig azóta is változatlan: Magyarországnak ki kell maradnia a háborúból, ehhez pedig az is hozzátartozik, hogy hazánk nem ajánl fel fegyvereket Ukrajnának, és nem is enged át saját területén ilyen szállítmányokat észak-keleti szomszédunk felé. Az Orbán-kormány így sincs egyedül álláspontjával Európában. Bulgária és Románia például ugyanezt a döntést hozta meg, és a belső viták ellenére egyelőre ki is tartanak mellette.
Orbán Viktor két magyarázatot adott a nemleges döntésre. Az egyik a kárpátaljai magyarság biztonságát hangsúlyozta, ami abban az esetben semmiképpen sem garantálható, ha Oroszország ellenséges lépésként értékeli a fegyverek felajánlását vagy Magyarországot átszelő tranzitját.
Másik érve sokkal prózaibb: „a magyar álláspont már csak azért sem tud változni, mert nincs olyan fegyverünk, amit nélkülözhetnénk, és ne lenne szükséges a határaink védelméhez, így ha akarnánk, sem tudnánk fegyvereket küldeni”. A miniszterelnök arra utalt, hogy a teljesen leamortizálódott Magyar Honvédséget csak 2016-ban tudták elkezdeni újjáépíteni, a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program első évei azonban még a haditechnikai fejlesztések előkészítéséről szóltak, a tényleges eszközbeérkezések pedig éppen csak elkezdődtek vagy a következő években várhatóak.
A magyar döntés miatt kialakult helyzetet az EU-s tagállamok többségében negatív módon minősítették, hazánkat különösen érzékenyen érintette, hogy az eltérő nézőpontok miatt éppen soros elnöksége idején kellett lemondani a Visegrádi Négyek védelmi miniszteri találkozóját, miután a lengyel és szlovák fél nem volt hajlandó Budapestre utazni. A két V4-es tagállam azóta is élesen bírálja a kormányt a fegyverszállítások ügyében.
Időközben az április 3-ai választás kampányhajrájába annyira beépült a fegyverszállítások és a magyar háborús részvétel (vagy nem részvétel) témája, hogy a két oldal külön stratégiát épített rá. Tény, hogy
az ellenzéki pártok nem nagyon tudtak mit kezdeni a helyzettel, többségük megelégedett azzal, hogy burkoltan vagy nyíltan a fegyverszállítások megindítására szólították fel a kormányt, összeurópai követelésként fogalmazva meg azt, de a mikéntre és a hogyanokra még szakpolitikusaik sem válaszoltak.
A választás után hazai oldalon csitulni látszanak a fegyverszállítással kapcsolatos indulatok, a kritikák zömében külföldről érkeznek, mint a lengyel és szlovák miniszterelnök már említett bírálata. Mindeközben a közvélemény még mindig keveset tud arról a tényről, hogy Magyarország nagyon is részt vesz Ukrajna fegyverellátásban, és mindezt úgy teszi, hogy tartja magát elhatározásához, azaz direkt módon nem szállít fegyvert az országba.
Eurósított igazság
Az Európai Tanács ugyanis tavaly márciusban hozott létre egy uniós költségvetésen kívüli alapot Európai Békekeret néven, amely az Uniót érintő konfliktus megelőzése és a béke megteremtése céljából hozott intézkedéseket finanszírozza. (Magyarországot Szijjártó Péter képviselte az alakulásnál.) A külön keretre azért volt szükség, mert a központi költségvetést nem lehet védelmi célokra használni, így a tagországok egy külön büdzsézsebbe fizetnek be, amit kifejezetten ezzel a céllal alapítottak.
A keretnek minden tagország befizetője, kivéve Dániát, aki már csatlakozásakor deklarálta, hogy ilyen jellegű finanszírozásba nem fog beszállni. (Ettől függetlenül vagy éppen ennek ellenére önkéntes fegyverszállítási ajánlatot tett Ukrajnának.)
Az alapításkor meghatározott keret felső határa – a mindenkori árfolyamot figyelembe véve – 5,6 milliárd euró a 2021-2027-es időszakra vetítve, az éves limit pedig 420 milliárdról indul, majd évente növekedve eléri az 1,1 milliárd eurót. Mindez alaposan felborult az orosz-ukrán háborúnak köszönhetően, az összegek átcsoportosítása hirtelen, de rendkívül hatékonyan működik.
A Békekeret költségvetése két területre összpontosít. Az egyik az úgynevezett műveleti büdzsé, ebből finanszírozzák a közös biztonság- és védelempolitika katonai vonatkozású misszióinak és műveleteinek közös költségeit. A Békekeret jelenleg hét ilyen uniós katonai műveletet finanszíroz, köztük a magyar katonák részvételével zajló EU Mali kiképző missziót (EUTM Mali) és az EUFOR ALTHEA békefenntartó missziót is Bosznia-Hercegovinában. A másik a támogatási intézkedésekre szánt összeg, amelyből kifejezetten Unión kívüli, harmadik államokkal kapcsolatos fellépéseket támogatnak az ottani katonai és védelmi kapacitások megerősítése céljából. Ez utóbbi alapján jött létre az az Ukrajnát segítő uniós finanszírozás, amelybe Magyarország is befizeti a saját részét.
A hozzájárulások mértékét a GNI (az ország gazdaságának mérete) alapján arányosan állapítják meg, vagyis hazánk is elég komoly összeggel járul hozzá a fegyverszállításokhoz.
Josep Borrell, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője az április 11-i luxemburgi tanácskozás után egyébként személyesen erősítette meg, hogy Magyarország aktívan kiveszi a részét a kollektív támogatásból, hiszen az erről szóló szavazáson támogatta az Uniós határozatot az Ukrajnának szánt fegyverszállításról. Mint mondta,
„bár Magyarország közvetlenül nem engedi át területén Ukrajna felé a fegyverszállítmányokat, a saját részét befizeti az Európai Békekeretbe, így részese a fegyverbeszerzésnek és szállításnak is”.
Kérdés, hogy ezzel az eredménnyel a magyar hivatalos álláspont külföldi és hazai ellenzői megelégednek-e.
MTI/AP/Efrem Lukackij
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.
