Alapjaiban rázta meg az orosz-ukrán háború a Visegrádi Négyek együttműködését. Akadnak, akik a romló viszony kapcsán koncepcionális válságról beszélnek, mások szerint a jelenlegi elhidegülés csak egy újabb hullámvölgy.

A Habsburg Ottó Alapítvány és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Tanulmányok Intézete április végén rendezett konferenciáján arra kereste a választ, milyen következményei lehetnek a kialakult helyzetnek, és hogyan viszonyul ahhoz Németország, a V4-es országok legfontosabb gazdasági partnere.

A Közös érdekek, közös értékek? – Németország és a Visegrádi Négyek kapcsolata új kihívások idején címmel rendezett konferencia alapkérdése érezhetően nem is a V4-ek és Németország viszonya, inkább a Visegrádi Négyek közötti feszültség okai és lehetséges megoldása volt. A kiindulópont, miszerint a V4-es együttműködés problémamentes folytatása az Európai Unió számára kulcsfontosságú gazdasági érdek, mindenki számára evidens, miként az is, hogy a legfontosabb feladat jelenleg a négy országot összetartó kohézió megtartása.

Alapjaiban fog átalakulni az EU biztonságpolitikája

Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke előadásában úgy fogalmazott: a V4-es országok együttműködése egyszerre politikai és gazdasági sikertörténet, de ugyanezzel a szóval lehet jellemezni a tagországok és Németország kapcsolatát is. Nem volt ugyan mindig minden területen egyetértés, ám a problémás szegmenseket inkább kikerülték, és azzal foglalkoztak, amiben mind a négyen egyetértettek. Az elmúlt hetekben azonban a háború megítélése és a megoldási javaslatok kapcsán a konstruktív csend működésképtelenné vált. Be kellett látni, hogy a tagországok álláspontja alapjaiban különbözik, ahogyan számos kérdésben a német nézőpont is eltér más uniós államokétól.

Németh rámutatott, hogy a háború megítélésben semmiféle nézetkülönbség nincs. A magyar kormány a fegyveres konfliktus kirobbanása után azonnal úgy nyilatkozott:

az agresszió, amit Oroszország elkövet, minden téren elfogadhatatlan, éppen ezért az összes módjában álló és Magyarország szempontjából kritikus áldozattal nem járó segítséget megad Ukrajnának. Elítéli Oroszországot és a háborús bűntetteket, de fenntartja azt az álláspontját, hogy Magyarországnak a háborúból ki kell maradnia.

Előadásának zárásaként a külügyi bizottság elnöke úgy fogalmazott: lesznek vitás kérdések a jövőben is, de az érdekek közös érvényesítése a jól működő kapcsolat legfőbb stratégiai tengelye, ezt pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni egyik országnak sem. Abban, hogy milyennek vizionáljuk a közös Európát, milyen választ adunk a jelenlegi nemzetközi helyzetre, adódhatnak viták, az egység azonban, ami Európában kialakult az elmúlt másfél hónapban, reményre ad okot. „Most kellene megragadni a kölcsönös érdekek és tisztelet alapján az alkalmat egy közös európai jövőkép kidolgozására” – mutatott rá a külügyi bizottság elnöke.

Különböző érdekek, közös célok

Markus Meckel, az egykori NDK utolsó külügyminisztere, korábbi Bundestag-képviselő felszólalásában egyszerre fogalmazott meg pozitív és negatív véleményt a V4-es együttműködéssel, illetve azok egyes országaival kapcsolatban. Németország és a visegrádi országok kapcsolatát minden téren kiemelkedőnek nevezte, mint mondta, hazája kezdettől fogva támogatta azokat az országokat, amelyek megharcoltak a demokráciáért, uniós csatlakozásukat pedig az Európai Unió újraértelmezésének és kiteljesedésének tekintette.

Rámutatott ugyanakkor, hogy a bővülés megköveteli a közös történelem újbóli felfedezését és konszenzusos definiálását, Európa önazonosságának meghatározását is. A visegrádi országok sajátos kapcsolatban állnak az Unióval.

Meckel szerint Ukrajnának jogában áll felvételét kérni az Európai Unióba, amely azonban meglehetősen rugalmatlanul áll a keleti partnerség kérdéséhez.

Javaslata szerint felül kellene vizsgálni a jelenleg érvényben lévő csatlakozási rendszert, átgondolva, miként lehetne a folyamatot hatékonyabbá, egyben gyorsabbá tenni.

A kapcsolatok újragondolását szorgalmazta Németország és a Visegrádi Négyek között is, hiszen azok egész Európa számára meghatározó fontossággal bírnak. „Különbözőek az érdekeink, de közösek a céljaink” – fogalmazott.

A közös célokat Jürgen Illing, a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara korábbi ügyvezetője már hangsúlyosan gazdasági oldalról közelítette meg. Mint mondta, a V4-es terület egyedülálló sikereket könyvelhet el Európában a külföldi befektetések tekintetében. Németország szempontjából a gazdasági kapcsolatok fontosabbak és gyümölcsözőbbek a visegrádi országokkal, mint Franciaországgal, Kínával, Oroszországgal vagy akár az USA-val. „A Visegrádi Négyek igazi erőteret jelentenek az Európai Unióban. Harminc év alatt megkerülhetetlen ipari területté fejlődtek, és bár a kilencvenes évek végén a prognózisok a befektetési kedv csökkenését jósolták a térségben, a valóság alaposan rácáfolt erre” – mondta. Illing szerint a V4-es országokban eddig is jelenlévő befektetők négyötöde nyilatkozott úgy, hogy újra és újra befektetne a térségben, ez az arány pedig nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét.

Az egyet nem értés művészete

Rácz András, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos munkatársa szerint a V4-es országok együttműködése egyértelműen korszakolható Oroszországhoz, annak gazdasági és nagyhatalmi politikájához való viszonyulásuk alapján. A véleménykülönbségeket az Oroszországtól való energiafüggés jelentősen elmélyítette, s bár a 2009-es orosz-ukrán gázháború miatt a térség országai diverzifikációba kezdtek, ezt más és más módszerekkel igyekeztek megoldani.

A három másik tagállammal ellentétben Magyarország tovább szilárdította gazdasági kapcsolatait Oroszországgal az energiahordozók területén. Míg Csehország például leállt az atomerőművek bővítésével, hazánk a paksi szerződés végrehajtását orosz hitelből fedezi, a földgáz kapcsán pedig újabb 15 éves szerződést kötött Oroszországgal. Magyarország ugyanakkor levált az ukrán tranzithálózatról, ennek befejezése négy hónappal a háború kirobbanása előtt történt – és éppen ez teszi lehetővé, hogy jelenleg hazánk biztosítson energiát Ukrajnának.

Rácz úgy fogalmazott: mindezek a feszültségek kellemetlenek, de kezelhetőek voltak, ráadásul európai uniós viszonylatban éppúgy jelen vannak, mint V4-es szinten.

A háború azonban felerősítette és jól láthatóvá tette a törésvonalakat. A legnagyobb vitát Magyarország energiaszankcióval kapcsolatos álláspontja generálja. Rácz András ennek kapcsán markánsan fogalmazott: nem lehet hirtelen, csak úgy lekapcsolódni az orosz ellátási rendszerről.

A feszültség napjainkra érezhetően megnőtt a V4-es tagországok között, olyasmi például az utóbbi évtizedben biztosan nem történt, hogy egy védelmi miniszteri találkozót töröljenek a hivatalos programok közül, ugyanakkor – hangsúlyozta Rácz András – ezek a törések még mindig esetinek tekinthetők, és egyáltalán nem helyrehozhatatlanok. A most rendkívül látványos konfliktusok alapjai korábban is léteztek, a kérdés inkább az, hogy a jelenlegi törésvonalak a háború végével hogyan fognak eltűnni. Ebben segíthet a Rácz által „egyet nem értés művészetének” nevezett rendszer, amely minden hullámvölgyből kisegítette eddig a Visegrádi Négyeket: ennek lényege az az erős, harminc év alatt kialakult szocializációs álláspont, amely szerint az eltérő megítélésű, problémás témákat a V4 nem feszegeti, hanem azokra a területekre koncentrál, amelyekben konszenzus jön létre. Mint mondta: „közös feladatunk, hogy a következményeket intelligensen, átgondoltan menedzseljük. Bízhatunk az egyet nem értés művészetében”.

Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.