Amerika már jobban akarja ezt a konfliktust, mint Oroszország.
Minden jó, ha Putyin marad
Meghökkentő, de egészen őszinte és Ukrajna szempontjából logikus interjút adott a Centr YouTube-csatornának Olekszij Aresztovics, az ukrán elnök tanácsadója még áprilisban. Zelenszkij elnök bizalmasa hűvös profizmussal jelentette ki: Ukrajna számára az lenne a legjobb, ha Putyin még élne egy darabig, és folytatná a háborút. Az első pillantásra hihetetlen mondat után erős érvelés következett. Aresztovics nem abból indult ki, hogy a háborúnak véget kell érnie minél előbb, hanem abból, hogyan lehetne úgy tönkretenni Oroszországot, ahonnan már nem tud talpra állni, legalábbis újabb háborúk indítása céljából biztosan nem.
Aresztovics szerint
a lehető legrosszabb forgatókönyv lenne, ha Putyin halála vagy bukása esetén az ellenzék megerősödne, és egy Navalnij-kaliberű politikusnak sikerülne a hatalom közelébe kerülni, megvalósítva egy valódi, többpártrendszerre épülő parlamentáris rendszert, ami lehetővé tenné a kiegyezést a Nyugattal, a szankciók eltörlését, valamint Oroszország visszakapcsolását a globális pénzügyi és gazdasági körforgásba.
Ha ez bekövetkezik – részletezte a tanácsadó –, akkor Oroszország örökös fenyegetést fog jelenteni Ukrajnára, így – bármennyire abszurd is a felvetés – az lenne a legjobb, ha most roppantanák meg annyira, amennyire csak lehet, hogy ne legyen módja újra agresszív lépéseket tenni keleti szomszédja felé. Ehhez pedig az kell, hogy Putyin tovább háborúzzon.
Lesz MAGA juszt is az enyém
Amerika – amely az első pillanattól kezdve örömmel vetette bele magát a konfliktusba – hozzáállása tökéletesen rímel Aresztovics szavaira. Biden elnök a szankciók szigorításának legfőbb szószólójává vált, eközben az USA kormányzata elképesztő mennyiségű fegyvert küld Ukrajnába, újra és újra megszavazva a segélykeret növelését.
Ahogyan Ukrajnának, úgy Amerikának is érdeke, hogy ez a háború addig húzódjon, amíg Oroszország bele nem rokkan, különbség csupán az okokban található.
Míg az ukrán elnöki tanácsadó az újabb és újabb háborúktól tart, addig Joe Biden országa megtépázott nemzetközi katonai tekintélyét, valamint a globális gazdasági és politikai szereposztás vezérszerepét akarja visszaszerezni. Ami az előbbit illeti, a katasztrofális afganisztáni kivonulás minden bizonnyal tananyag lesz a katonai akadémiákon a „Hogyan ne…”-típusú fejezetekben. Az USA magával rántotta az egész NATO-t egy olyan kellemetlen, rosszízű szituációba, amiért a mai napig felelősnek tartják, így az új háború, mint egy falat kenyér, úgy jött a Biden-kormányzatnak, hogy elfelejtsék és elfelejtessék a kínos fiaskót.
Joe háborúja
Az amerikai elnök népszerűsége és megítélése az USA-ban zuhanórepülésben van. Az ötvenből mindössze négy tagállamban mértek olyan arányt, ahol az elnök politikáját többen helyeslik, mint utasítják el a szavazók, nem beszélve azokról a hangokról, amelyek – Biden egyre zavartabb és furcsa viselkedését látva – egyre hangosabban követelik, hogy vesse alá magát teljes fizikai és szellemi vizsgálatnak, hogy kiderüljön, alkalmas-e egyáltalán pozíciójának betöltésére. Az orosz-ukrán háború most alkalmat ad az elnöknek, hogy bebizonyítsa: képességei csúcsán áll. Éppen ezért nem zavartatja magát, amikor teljesen őszintén arról beszél, hogy valójában nem Ukrajna segítése, hanem Oroszország megroppantása és az orosz rezsim megdöntése az elsődleges célja. Mint fogalmazott, tisztában van vele, hogy a szankciók soha nem riasztják el Putyint a háború folytatásától, de lehet addig fokozni a nyomást, hogy abba az orosz elnök végül belebukjon.
Oroszország agressziója és háborút kirobbantó szerepe teljesen világos.
A háborúk erkölcsi alapja egyértelműnek látszik: mindig a megtámadott és az azt segítő országoké az igazság. Ebben az esetben azonban már felmerül a kérdés: létezik-e megkülönböztethető morális felelősség a konfliktus kirobbantója és a között, aki minden erejével azon van, hogy eszkalálja azt?
Márpedig az USA egyértelműen utóbbit teszi, mint ahogyan az is látszik elnökének megnyilvánulásaiból, hogy Ukrajnát csak eszköznek tekinti annak érdekében, hogy kiiktassa régi riválisát a nemzetközi politika és gazdaság jelentős szereplői közül. Ennek érdekében pedig minden pénzt hajlandó megadni – minél később fejeződik be a háború, annál valószínűbb a forgatókönyv sikere. A konfliktust Putyin kezdte, de Biden lelkesen folytatja, bármennyire is kontraproduktívvá válhatnak a gazdasági szankciók és a fegyverszállítások. Hogy ennek elsődleges elszenvedői Európa országai lesznek, az nem nagyon zavarja az Egyesült Államok elnökét. Ha Oroszország bukik, ismét átrendeződik a globális gazdasági rend, és Amerika minden erejével az új ellenfélre, Kínára koncentrálhat.
Kerül, amennyibe kerül.
MTI/AP/Susan Walsh
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.
