A kormány a háborús veszélyhelyzetet követően extraprofitadót vetett ki a kiemelkedő nyereséget termelő szektorokra. De mi is ez pontosan?

Mihálovics Zoltán politológus írása a Makronómon.

Mi az az extraprofit?

A napokban a hazai sajtó több prominens tagja hangoztatta, hogy nincs is extraprofit. Napjainkban több nyugat-európai országban is ismeretes a windfall-tax mint a közteherviselés egyik formája. Ha általánosságban beszélünk az extraprofit elvonásáról, akkor az egy bevett cselekvés szerte a nyugati világban arra az esetre, amikor váratlan profitot eredményez több nagyvállalat tevékenysége. 

Ez nem populista intézkedés, hiszen a költségvetési racionalitás is ott áll az extraprofit megadóztatása mögött. A mostani világgazdasági helyzetben azért vették elő ezt az eszközt, mert a 21. századi globális versenypiac nem működik tökéletesen. Ez a piaci tökéletlenség abból látszik, hogy a vállalatok be nem tervezett haszna a fogyasztók kárán folyik be, és ez indokolttá teszi az állam ilyen fajta beavatkozását. A be nem tervezett haszonért ugyanis nem nyújtottak semmit.

Extraprofitadóból korábban is profitáltunk

A második Orbán-kormány 2010-ben már megadóztatta az extraprofitot, annak ellenére, hogy abban az időben a főbb ellenérvek közé tartozott, hogy emiatt a multinacionális vállalatok ki fognak vonulni Magyarországról. Ez, mint kiderült, nem állta meg a helyét, hiszen a kabinet képes volt normális megállapodást kötni ezekkel a multikkal, bevonva őket a közteherviselésbe.

A briteknél bevett gyakorlat

Ha a nemzetközi színteret nézzük, akkor Nagy-Britanniában is volt már korábban példa az extraprofit megadóztatására. Tony Blair munkáspárti kormánya 1997-ben folyamodott ehhez az intézkedéshez a privatizált közművek extranyereségére hivatkozva. 1997 óta Nagy-Britanniában nem vetettek ki extraprofitadót, de többször előkerült a téma. 2008-ban is egy hasonló tervezet volt az asztalon, amely szerint az energiavállalatoktól vonták volna el a plusznyereséget.

Bár akkor ezt az intézkedést a Munkáspárt 120 képviselője támogatta, az ötletet végül elvetették. 2013-ban is felmerült egy ilyen adó kivetése az akkori 10 százalékos energiaár-emelkedésre hivatkozva, amit John Major akkori konzervatív párti miniszterelnök sürgetett, de az ötletet elvetették. 

A közelmúltban is napirendre került a téma. A 2019-es brit választási kampányban a Munkáspártnál szerepelt, amely szerint az olaj- és gáztársaságokra vetnének ki ilyen típusú adót.

A napokban azonban a magyar példát követve Nagy-Britannia szintén az extraprofitot sújtó közterhet tervez kivetni. Ezt a lépést a kormány azzal indokolja, hogy az emelkedő energiaárak miatt az energetikai szektor jelentős mértékben extraprofitot termel. Rishi Sunak pénzügyminiszter pedig közölte, hogy ezeknek az energetikai cégeknek az extra nyereségére 25 százalékos adókulccsal vetnek ki adót. Újabban pedig Németország is követheti a magyar extraprofitadót.

Extraprofit: a mögöttes indokok

A kormány döntése mellett markáns érv az infláció emelkedése. A hazai sajtóban a Makronóm mutatott rá először, hogy van összefüggés az infláció növekedése és az extraprofit között, hiszen tavaly a vállalatok megemelték a haszonkulcsot. Így pedig több olyan cég van, amely az inflációs környezetből képes volt profitálni. A magas infláció mögött így nem csak az ellátási láncok töredezettsége áll. Fontos kitérni arra, hogy a kormány a vállalatok hagyományos profitját nem veszi el, csupán az extranyereséget vonja be a közteherviselésbe.  Ha pedig ezeket az extranyereséget termelő cégeket bevonja a kormány a közteherviselésbe, adott az elvi lehetősége az infláció alacsony szinten való stabilizálódásának. Magyarország az Európai Unióban jelenleg a középmezőnyben áll az áprilisban mért inflációs ráta tekintetében az Eurostat adatai szerint.

Jól látható, hogy a 9,6 százalékos magyar adat nem kiemelkedő az uniós rangsorban. A legalacsonyabb ráta 5,4 (Franciaország, Málta), a legmagasabb 19,1 százalék (Észtország) volt áprilisban.

A másik érv az extraprofitot termelő vállalatok megadóztatása mellett a költségvetési egyensúly fenntartása. Mintegy 900 milliárd forintos befolyó összeggel számol a kormány, amelyből a kialakítani kívánt rezsivédelmi alapba 700 milliárd, a honvédelmi alapba pedig 200 milliárd forint kerülne. A rezsivédelmi alapon belül a tervek szerint nagyságrendileg 400 és 500 milliárd forintba kerülhet a rezsicsökkentés, míg az állami szféra kompenzációja 200-300 milliárdba. A 900 milliárd forintos befolyó összegből a kormány 110-120 milliárdot vár a biztosítószektortól, 300 milliárdot az energiaszektortól, 60 milliárdot a kiskereskedelmitől, a jelenleg felfüggesztett reklámadótól 15, az egyéb adóktól pedig mintegy 100 milliárdot várnak. Ami a telekommunikációs szektort illeti, itt még nincsenek teljesen kidolgozott tervei a kormánynak, viszont az valószínűsíthető, hogy a roaming, a kábeltévé és az internet forgalmára fogják kivetni. A légitársaságokkal kapcsolatban szedett adót hívhatnánk zöldadónak is német, norvég és holland példára, ami utasindulásonként, fejenként 10 eurót jelent. Ami pedig a gyógyszerforgalmazói szektort illeti, azt le kell szögezni, hogy a gyógyszertárakat a kormány nem fogja megadóztatni. Helyette olyan cégeket érint a szabályozás, amelyeknek nincs hazai gyártási kapacitása (Sanofi, Bayer, Hungaropharma, Phoenix).

Igaz, hogy a kormány bejelentésével kapcsolatban még sok a bizonytalanság, az kétségtelen, hogy egy 2010-ben már bevált receptet próbálnak ki. Egy olyan időszakban, amikor külső sokkok sorozata érinti a nemzetgazdaságot, elengedhetetlen a költségvetési egyensúly fenntartása, az infláció leszorítása és a közteherviselésben való részvétel kiszélesítése.

Borítókép: 123rf

Eredetileg megjelent a Makronom.Mandiner.hu oldalán.