Viszonylag új kezdeményezés volt a Kereskedelmi és Technológiai Tanács létrehozása. Az új szervezet a háborúból tud profitálni azon túl, hogy igyekszik megakadályozni, hogy a transzatlanti együttműködésen kívül eső országok a globális műszaki szabványokat manipulálják.

Mihálovics Zoltán politológus írása a Makronómon.

A Kereskedelmi és Technológiai Tanács életrehívása egy viszonylag új együttműködés az EU és az USA között. Az egyéves működésük alatt kisebb eredményeket már képesek voltak felmutatni a technológia és a kereskedelem területén, de ez az együttműködés konfliktusos. Ez egyrészt származik a két nagyhatalmon belüli megosztottságokból, másrészt a köztük lévő eltérő fejlődési pályákból. Nem kizárt, hogy a jövőben megszaporodnak az ehhez hasonló együttműködések, vagy a jelenlegi együttműködés fog bővülni, hiszen így látják képesnek magukat arra, hogy felvegyék a technológiai, kereskedelmi versenyt az autoriter államokkal szemben. Az orosz–ukrán háború elhúzódása az együttműködést még szorosabbra fűzte a demokratikus értékeket valló felek között.

A tanács életrehívása

A Kereskedelmi és Technológiai Tanács egy viszonylag friss kezdeményezés, amelyet Ursula von der Leyen és Joe Biden a tavaly június 15-i USA–EU-csúcstalálkozón jelentett be. A tanács egy fórum szerepét hivatott betölteni az USA és az EU között különböző technológiai és kereskedelmi kérdésekben, amelyeken belül különös hangsúlyt kap a globális kereskedelmi, technológiai és gazdasági kérdések megközelítésének összehangolása, valamint a transzatlanti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok elmélyítése, amelyek közös demokratikus értékeken alapulnak.

Ez a megújult partnerségnek nagy előrelépést jelent, ugyanis szeretnék megteremteni az emberközpontú digitalizációt, az élénk versennyel működő nyitott piacokat, valamint szeretnének a technológia és az ipar területén vezető szerepet betölteni, illetve bővíteni a kétoldalú kereskedelmet és a beruházási kedvet. Emellett hangsúlyos elem az eszközök biztosítása olyan fenyegetésekkel szemben, mint például a versennyel, új technológiákkal való visszaélés.

A tanács fő céljai között szerepel a kétoldalú kereskedelem és beruházások kiterjesztése, elmélyítése, a kereskedelem új technikai akadályainak kiküszöbölése, az együttműködés a technológiával, digitális kérdésekkel és ellátási láncokkal kapcsolatos legfontosabb területeken, az együttműködésen alapuló kutatás támogatása, az együttműködés a kompatibilis és nemzetközi szabványok kidolgozásában, a szabályozáspolitika és a végrehajtás terén folytatott együttműködés elősegítése, az uniós és amerikai cégek innovációjának és vezető szerepének előmozdítása, valamint a munkacsoportok létrehozása.

A tanács legutóbb Párizs külvárosában, Saclay-ben ülésezett májusban. Az ide érkezett uniós és amerikai tisztviselők nagy csoportjának ez volt a második találkozója, hiszen az első, tavaly szeptemberi pittsburghi találkozón az egymással való ismerkedés kapott hangsúlyt. A franciaországi találkozáson az eddigi munkát értékelték és meghatározták a következő 2 év céljait.

A februárban megindított orosz támadás megerősítette az együttműködést a törekvéseket illetően, hiszen célként határozták meg, hogy megakadályozzák Kína és a többi autokratikus ország azon erőfeszítéseit, amelyek döntően arra irányulnak, hogy olyan autokratikus digitális világot építsenek fel, amelyben képessé válnak a fizikai ellátási láncok ellenőrzésére. A célkitűzések jól hangzanak, viszont a valóságban ezeket különösen nehéz megvalósítani. Az igazi kihívást így igazából az jelenti, hogy a demokratikus kormányok képesek-e valós, jól működő alternatívát nyújtani.

Ennek a fő akadálya az USA és az EU technológiai rivalizálása, de ha ez megoldódik, akkor a többi ország valószínűleg követendő példának fogja tartani, hiszen az USA és az EU együttvéve az információs technológia globális piacának az 55 százalékát jelenti, ennek az értéke pedig becslések szerint az idén eléri a 4,4 milliárd dollárt.

Vannak eredmények?

A küldetés nem reménytelen, hiszen a szervezet egyéves fennállása óta képes volt eredményt is felmutatni. A tanács felépítése lehetővé teszi az olyan munkacsoportok kialakítását, amelyek többek, mint a transzatlanti politikai döntéshozatalt eddig uraló ad hoc találkozások, így képes gyakorlati fórumként funkcionálni. Korábban gyakran fordult elő, hogy nem volt letisztázva, hogy az USA-ban és az EU-ban ki a felelős egy adott témáért, de ezt a tanács képes volt kiküszöbölni.

A tanácsnak több projektje volt az egy év alatt, amely elősegítette a tárgyalások előrehaladását. Ilyen volt a Privacy Shield egy új verziója, amely lényegében egy jogi megállapodást jelentett, és ezen keresztül megteremtette az alapot ahhoz, hogy a személyes adatok zavartalanul áramolhassanak az Atalanti-óceánon keresztül. Az új megállapodásra azért volt szükség, mert az eredetit az Európai Bíróság hatályon kívül helyezte 2020-ban arra hivatkozva, hogy nem korlátozza kellőképpen az USA bűnüldöző szerveinek hozzáférését az EU-s polgárok személyes adataihoz.

Ez a reform, habár nem szerepelt ténylegesen a tanács napirendjén, sok tisztviselőt érint, és ez volt az oka Joe Biden és Ursula von der Leyen márciusi azon bejelentésének, amely szerint a felek elvi megállapodást kötöttek. Ez volt a biztosítéka a tanács további előrehaladásának is, hiszen ha az USA és az EU már az adatáramlásról sem lett volna képes megállapodni, akkor előre borítékolható lett volna, hogy a transzatlanti együttműködés más területein sem fognak.

A tanács másik említésre méltó projektje a Nyilatkozat az internet jövőjéért. Ezt április 28-án jelentették be, amelyet több mint 60 ország alá is írt. Ez a dokumentum prioritásként határozta meg a nyitott, a szabad, a globális, az interoperábilis, a megbízható és biztonságos internet kialakítását. Ezenkívül tartalmaz gyakorlati dolgokat is a kínai és orosz autokratikus technoszférával szemben, de konkrétan nem erre a két autoriter hatalomra irányul, sokkal inkább egy figyelmeztetés azoknak az országoknak, amelyek lemásolnák ezeknek az autoriter hatalmaknak a módszereit.

Interoperábilis: Lényegében ez egy olyan képesség, amely a különböző informatikai rendszerek együttműködését erősíti, ami különböző szinteken valósulhat meg.

Mit hoz a háború?

Az orosz–ukrán konfliktus bebizonyította az együttműködés hasznosságát, amit a májusi saclay-i találkozó végén kiadott közös nyilatkozat is alátámasztott, amelyben a javaslatok többnyire a biztonságra vonatkoztak. Ugyanakkor a tanácsnak el kellett döntenie, hogy mely technológiai exportot blokkolják, hogyan erősítsék meg a kiberbiztonsági védelmet, valamint hogy mit kezdjenek Oroszország online térbeli dezinformációs kampányával.

A tanács vállalásai több területen nehézségekbe ütköztek. Ezek a nehézségek a mesterséges intelligencia, az éghajlatváltozás és a tiszta technológia, a technológiai befektetések területén jelentkeztek.

A mesterséges intelligencia vonatkozásában az USA és az EU céljai között szerepel egy közös központ létrehozása, amely képes mérni a mesterséges intelligencia megbízhatóságát és kockázatait megfelelő módszerekkel. Ami az éghajlatváltozás és a tiszta technológia területét illeti, a két nagyhatalom egy közös módszertan kialakításán dolgozik a kiválasztott szén-dioxid-kibocsátású termékekre vonatkozó közös amerikai és uniós ajánlásokhoz. A technológiai befektetéseket illetően egy gyakorlat véghezvitelét vetették fel annak érdekében, hogy választ kapjanak arra, hogy a másik fél hogyan reagál, amikor egy orosz vagy kínai cég egy helyi vállalat felvásárlására tesz ajánlatot.

Mi a jövő?

Habár az együttműködés az egyéves fennállása alatt is képes volt eredmények felmutatására, mutatkoznak nehézségek az USA és az EU eltérő digitális pályája miatt. Ez annak is köszönhető, hogy az USA tagállamainak együttműködése történelmileg régre nyúlik vissza, szemben az EU tagállamaival, amelyek rendkívül heterogének és megosztottak. Ez az eltérő pálya jól látható a Facebook és a Google szabályozásának példáján is.

Az Európai Unió egy ideje dolgozik az idevonatkozó szabályozásokon, és már az utolsó simításokat végzik a digitális piacokról és a káros tartalmak ellenőrzését célzó digitális szolgáltatásokról szóló törvényen. Ehhez hasonló szabályozások azonban előreláthatóan nem fognak átmenni az USA kongresszusán.

A probléma az EU oldaláról is megjelenik egy hasonló protekcionizmusban, a mobilhálózatok kiépítésében. Ezen a téren két új módszert szorgalmaznak az amerikaiak: az egyik az Open Radio Access Network, a másik a virtualizáció. Ezek megkönnyítenék az új távközlési eszközök szolgáltatóinak megjelenését. Ez azért lenne hasznos, mert így adott lenne a lehetőség a nagyobb versenyre az 1987-es alapítású kínai technológiai óriáscéggel, a Huaweijel szemben. Az EU azért nem pártolja ezt a két új módszert, mert két nagy európai cég, az Ericsson és a Nokia egy üzletágban működik a Huaweijel, amely így ezt a két céget is gyengítené. Ezenfelül pedig versenyelőnyt generálna a két új módszer az amerikai felhőszolgáltatóknak.

A tanács jövőjét illetően az együttműködés erősítésére több javaslatot is megfogalmaztak már. A tanács előnyére szolgálna mindenképp, ha ambiciózusabb politikát kezdene, amíg ezt teheti. A mesterséges intelligencia közös szabályozására és a transzatlanti együttműködés fokozása a kiberbiztonság vonatkozásában egy jó irány ehhez a célhoz. Az is megfontolandó lenne, hogy bővítsék az együttműködést hasonlóan gondolkodó országokkal, nagyvállalatokkal vagy egyéb szervezetekkel, de ehhez természetesen szükség van egy erős belső elköteleződésre ez irányba.

Vannak olyan radikálisabb hangok is a tanács jövőjére vonatkozóan, amelyek a demokráciák egyfajta technológiai szövetségévé kreálná ezt az együttműködést, amit valószínűleg az USA szorgalmazna. Ennek azonban nem igazán lenne jövője, hiszen az efféle homogenizáció már az EU-n belül sem működik.Sokkal reálisabb a tanácshoz hasonló kétoldalú együttműködések megkötése, amire már vannak jelek: áprilisban az EU megállapodott Indiával az EU–India Kereskedelmi és Technológiai Tanács megalakításáról, amiről Ursula von der Leyen és Narendra Modi, India miniszterelnöke is beszámolt, de folyamatok kezdődtek ez irányban Japánnal is. Ennek a szisztémának a kiterjesztése a másik oldalon is felmerült: az ún. Négyoldalú Biztonsági Párbeszédben. Ezek a fejlemények nem meglepők, hiszen a nemzetközi rendszer is kezdi tükrözni a szabályozni kívánt iparágakat, amelyek a jövőt jelentik.

Borítókép: 123rf

Eredetileg megjelent a Makronom.Mandiner.hu oldalán.