A kata tíz évvel ezelőtti indulásakor a gazdaság fehérítését célozta meg, mára viszont több kárt, mint hasznot hozott az államkasszának. Adószakértő segítségével elemeztük a nagy hullámokat verő törvénymódosítást.

A kisadózó vállalkozások tételes adóját 2013-ban vezette be a kormány azzal a céllal, hogy a legkisebb gazdasági szereplőknek nyújtson olyan adózási formát, amely egyrészt rendkívül kedvező, másrészt minimális adminisztrációval jár. A siker nem maradt el: a bevezetés évében majdnem százezren választották az új lehetőséget, zömében egyébként valóban azok a lakosságnak értékesítő személyek, akik korábban eléggé átláthatatlan módon vagy sok esetben egyáltalán nem fizettek adót a bevételük után. Ahogyan Bajusz Dániel, az EY adóperes jogásza fogalmaz: „Ötvenezer forintért megérte nyugodtan aludni”. Ez kezdetben valóban win-win szituációt teremtett: a katások törvényes, átlátható és biztonságos keretek között vezethették a vállalkozásukat, bekerültek a szociális ellátások rendszerébe, az államkasszába pedig végre elkezdtek olyan adók is érkezni, amelyek forrása a bevezetést megelőző időszakban alig volt látható. A lehetőség egyszerűen túl vonzó volt ahhoz, hogy ne éljenek vele: a gazdaságfehérítő ötlet elérte a célját.

A Pénzügyminisztérium is érzékelte, hogy az évek folyamán olyan kiskapukat fedeztek fel a kata rendszerében, amelyek az eredeti szándékkal éppen ellentétes mozgást indítottak el – sokan nem élni, hanem visszaélni akartak a lehetőséggel. Ahogy az Országgyűlés által minap elfogadott törvény hivatalos indoklásában áll: „a beérkező adatok és a kamarai visszajelzések alapján egyes munkaadók katás jogviszonyba kényszerítették munkavállalóikat, ezzel az államkasszát, a munkavállalókat és a tisztességes adózókat is megkárosították”. Az érvelés akkor is jogos, ha a több százezer katás vállalkozás egy része továbbra is becsülettel, a régi törvényt maximálisan betartva végezte tevékenységét, és annak megfelelően adózott. A kata azonban a színlelt szerződések játszóterévé vált, aminek hamar súlyos következményei lettek. A vállalkozások munkavállalóikat gyakorlatilag belekényszerítették a katás rendszerbe, így megúszták a járulékok, valamint a személyi jövedelemadó fizetésének kötelezettségét. Ezzel tulajdonképpen több száz embert is lehetett alkalmazni úgy, hogy közben az adott cég a minimálisra csökkentette a járulékfizetését.

Ha kidobják az ajtón…

Az évek folyamán születtek megoldási kísérletek a visszaélések megakadályozására, de a katával játszadozó cégek újra és újra megtalálták a lehetőségét annak, hogy visszamásszanak az ablakon.

A színlelt szerződések és a visszaélések egyre nagyobb területet foglaltak el, és egyre homályosabbá tették a kezdetben ragyogó látványt. Ahogyan Bajusz Dániel rámutat, a Pénzügyminisztérium a NAV adatai alapján már 2019-ben adott ki olyan közleményt, amelyben konkrétan megfogalmazta: az új katások 40 százaléka korábban céges munkavállaló volt. „Egyre nőtt azoknak a száma, akiket a munkáltató kényszerített bele a katás rendszerbe, ez pedig a munkaerőpiac valós képének drasztikus torzulásához vezetett” – fogalmaz a szakértő. A munkaerőpiac mellett az államkassza is megszenvedte a torzulást, az említett időszaktól a tervezett adóbevételek rendre elmaradtak a várttól, vélhetőleg a visszaélések ugrásszerű növekedése miatt – nem beszélve arról, hogy a kárt okozó vállalkozások jelentős versenyelőnyre tettek szert azon riválisaikkal szemben, amelyek egyébként tisztességesen adóztak, és fizették a járulékokat munkavállalóik után. Orbán Viktor – június 15-ei reggeli rádióinterjújában a katások kisebb nyugdíjfizetési kötelezettségére utalva – ennél is konkrétabban fogalmazott, amikor azt mondta: a jelenlegi helyzetben egyszerűen nem működik, hogy 450 ezer ember nem fizet be teljes összegű nyugdíjjárulékot, mert a rendszer előbb-utóbb beleroppan.

A régi az új új

Mit tartalmaz végül is az új katatörvény? A legfontosabb, hogy megtiltja, hogy a katás vállalkozók cégeknek számlázzanak, egyben kizárja, hogy bármilyen cég katás körülmények között működjön. Egyedül a taxisok képeznek kivételt a szabály alól, náluk – a Pénzügyminisztérium közleménye szerint – „a kizárólag lakossági értékesítés a szolgáltatás jellegéből fakadóan a gyakorlatban megvalósíthatatlan lenne”.

A kata nem sok mindenben változik egyébként azoknak, akiknek eredetileg létrejött. A mikrovállalkozások, amelyek alapvetően eddig is a lakosságnak szolgáltattak, ugyanúgy nem számláznak cégeknek, ahogyan eddig sem. Esetükben az újdonság abban mutatkozik meg, hogy a jövőben főállású katás vállalkozóként fognak tevékenykedni. A számuk Bajusz Dániel szerint legfeljebb 100 ezer főre tehető, azaz – ahogyan az adójogász fogalmaz – „vissza fog térni az eredeti létszám”. A bevételi értékhatár 18 millió forintra emelkedik, csak efölött lép életbe a különbözetre érvényes 40 százalékos adó. A havi egységes, 50 ezer forintos adó pedig tartalmazza az szja-t, a tb-járulékot és a szociális hozzájárulást is. A katás vállalkozók számára az ellátási alap változatlanul 108 ezer forint lesz, a nyugdíjukat is ez alapján számítják ki. Bajusz Dániel szerint az egyik legnagyobb problémája a katának éppen az, hogy az 50 ezer forintos járulékfizetés állandó, miközben a minimálbér az évek folyamán a kétszeresére emelkedett, ezért a 108 ezer forintos ellátási alap egyfajta társadalmi csapdahelyzetet teremtett. Jelen pillanatban ugyanis a katások nyugdíja a minimális 28 ezer forint környékén számítható ki. Megszűnik azonban az a lehetőség, hogy az 50 helyett 75 ezer forintot fizethet, aki akar, ezzel növelve saját járulék­alapját. Utóbbit Bajusz Dániel azzal magyarázza, hogy ezt eddig a katásoknak csupán a töredéke, nagyjából 15 ezer vállalkozó választotta.

Quo vadis?

Azoknak, akik eddig katásként egyformán számláztak cégeknek és magánszemélyeknek, dönteniük kell. Katásként csak az utóbbiból kerülhet ki a megrendelői körük, amennyiben mégis folytatni szeretnék a cégek kiszolgálását, új lehetőség után kell nézniük. „A mostani szabályváltoztatás éppen erre a két új elemre épül: a katásnak kifizetőtől nem lehet bevételt szereznie, illetve csak főfoglalkozású egyéni vállalkozóként lehet folytatni a tevékenységet. Nem lehet másik, 36 órát meghaladó munkaviszonya, nem lehet másik egyéni vállalkozása, másik vállalkozásban társas vállalkozó vagy közreműködő tag más cégben. Nem látok nagy mozgásteret arra, hogy valaki ugyanazt a tevékenységét két vállalkozási formában, két adóforma alatt végezhesse” – magyarázza Bajusz Dániel.

A katáról lemondó vállalkozók legegyszerűbb megoldásként az egyszerűsített átalányadózást választhatják. Előnye, hogy nem kell átmenni költségszámla-gyűjtögető életmódba, hiszen a jövedelmet – az alapesetben 40 százalékos költséghányad mellett – a bevétel alapján számolják ki, az éves minimálbér feléig adómentes jövedelmet garantál, a bevételi korlát pedig az éves minibálbér tízszerese, vagyis 24 millió forint. Ez az adónem nincs tevékenységi területhez kötve, és kiváló lehetőség azoknak is, akik eddig mellékállásban katáztak. Tény, hogy az átlagos vállalkozások esetében számolt közteher vélhetőleg magasabb lesz, mint a kata havi összege, és bonyolultabb könyvelési folyamattal jár, de a legtöbb vállalkozó esetében ez tűnik a legjárhatóbb útnak. A katás előnyöket kihasználó cégeknek azonban mindenképpen váltaniuk kell. Számukra elsősorban a kisvállalati vagy a társasági adózás jöhet szóba.

A kérdés nem az, hogy mi a pozitív az új törvényben, inkább az, miért kellett ennyire belenyúlni a régibe. Valóban nem elhanyagolható szempont, hogy az a több százezer katás vállalkozó, aki – szándékosan vagy belekényszerítve – visszaélt a lehetőséggel, a munkavállalóként bejelentett 4,5 millió dolgozót és az őket foglalkoztató vállalkozásokat hozta hátrányosabb helyzetbe. A cégeknél szabályosan dolgozók adóterhei csak akkor csökkenthetők, ha a katával való visszaéléseket a kormány megszünteti. A törvényhozás nem tett mást, mint ami a dolga: változtatott valamin, ami több kárt okozott, mint amennyi hasznot hozott.

Fotó: 123RF
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.