Júniusban 9,1 százalékra rúgott az infláció az USA-ban tavaly júniushoz képest, amire e Fed további szigorítással reagált.

Mihálovics Zoltán politológus írása a Makronómon.

Az orosz–ukrán háború kirobbanása után világszerte érvényesült és érvényesül egy inflációs sokk. Igaz, hogy sok országban már a háború előtt is volt egy markáns áremelkedés a pandémia hatásainak köszönhetően. Ilyen ország a világ vezető hatalma, az USA is. Az amerikai infláció akkor kezdett érezhető ütemben emelkedni, amikor Biden járványkezelésre szánt programját kezdték végrehajtani. Ez egy 5 milliárd dolláros program volt, amellyel igyekeztek megvédeni a háztartásokat és a vállalkozásokat, viszont mivel ennyi pénzt öntöttek hirtelen a gazdaságba, az feljebb tolta az inflációt is. Habár a pandémiát kezelni kell, bölcsebb döntés lett volna ha hirtelen nem öntenek ennyi pénzt a nemzetgazdaságba, és akkor talán nem állna az infláció jelenleg 40 éves csúcson az USA-ban.

Rekordinfláció

Mostanában az USA inflációs előrejelzései nem igazán megbízhatók. A július 13-án közzétett fogyasztói árindex a maga 9,1 százalékával jóval felülmúlt az előzetesen várt 8,8 százalékot. Ez a 40 éve nem látott magas érték meglepte a befektetőket is, nem csoda, hogy a részvények egyből a bejelentés után beestek, ami így növelte a veszteségeket.

A pénzpiacok reakciója borítékolható: a magas inflációból következett az agresszív monetáris lépések sorozata. Ezzel azonban a Fednek óvatosan kell bánnia, mivel a túlzott szigorítás recessziót eredményezhet. Így tehát sokkal inkább az a kérdés, hogy az infláció emelkedése mennyire lesz tartós, nem pedig az, hogy milyen magas az aktuális ráta. Most sem az volt az erős hír, hogy az infláció 9,1 százalék, hanem a magárak változása az ingadozó élelmiszer- és energiaárak nélkül. Májusról júniusra 0,7 százalékkal emelkedett a maginfláció, ami az elmúlt egy évben a legnagyobb havi növekedés.

Az elmúlt három hónapot szemlélve éves szinten mintegy 8 százalékos növekedésről beszélhetünk a maginfláció tekintetében, ami jelzi az árnyomás mértékét. Ez pedig mutatja a befektetők számára a Fed hibás pályáját. Közvetlenül a nyilvánosságra hozatalt megelőzően a kötvénypiaci árazásból következtetve egy háromnegyed százalékpontos emelés volt a reális a július végi kamatmeghatározó ülésen. Ez az egymást követő második ilyen mértékű emelés lenne. A kötvényárazásból kiindulva mintegy 50 százalék esélyt láttak az ekkora mértékű szigorításra, a másik opció pedig az egy százalékpontos emelés. Mindez pedig 1981 óta a legagresszívebb szigorítást jelentené a Fed részéről.

Az eurózóna is bajban

lead: Az ilyen dinamikus áremelkedés nem csak az Amerikai Egyesült Államok számára jelent kihívást. Az Európai Unióban egyfajta elitklubként kezelt eurózónában 8,6 százalékra emelkedett az infláció, de alapvetően más okoknál fogva ugrottak meg az árak, mint az Amerikai Egyesült Államokban. 

Az európai problémákért döntően a gázárak a felelősek, ami két dolog miatt kockázatos: súlyosbítja egy közelgő recesszió kockázatát és korlátok köré szorítja az Európai Központi Bank kamatemelési lehetőségeit. Ez az euró árfolyamán is látszik: az euró több mint 10 százalékot esett az év eleje óta, ami azt jelentette, hogy két évtized óta először került ismét paritásba a dollárral.

További emelkedés várható

Az Amerikai Egyesült Államokra visszatérve: igyekeztek pozitívan feltüntetni a nyilvánossá tett adatokat, nagyrészt a benzinárak közelmúltbeli csökkenését felhasználva. Jelenleg a benzin ára az Amerikai Egyesült Államokban az országos átlag szerint 4,63 dollár gallononként, ami a júniusi értéknél 5 százalékkal alacsonyabb. Ezzel párhuzamosan csökkent a kőolaj ára júniusban, sokkal jobban, mint a benziné. Ez a két tényező pedig összességében egy kellő alapot jelent az alacsonyabb júliusi inflációra. Emellett azzal próbálták tompítani a kellemetlenül magas számot, hogy létezik az ún. fogyasztási kiadási árindex (PCE), amit a Fed inkább tart megbízhatónak.

Ugyanakkor ezek az érvek nem állják meg a helyüket. Igaz, hogy az energiaárak valamelyest gyengültek, de a háború elhúzódásával és a tél közeledtével újra dinamikus emelkedés várható ezen a területen. Ami a PCE-inflációt illeti: valóban alacsonyabb, mint a fogyasztói árindex (CPI) szerinti infláció, de továbbra is több mint duplája a Fed 2 százalékos céljának, és az egyéb szolgáltatások árának emelkedése – például az egészségügyé – további dinamikus áremelkedést jelez előre.

Örvendetes dolgok is társíthatók azonban az inflációhoz: egyre nagyobb a jelentősége a Fed szigorításának a várakozások legtöbb területén. Ugyan a jegybank nem képes megoldani az ellátási láncok zavarait és az energiaárak növekedését sem, képes lehet hatékonyan mérsékelni az árkilátásokat. A következő öt évre vonatkozó éves infláció a piaci várakozások mérőszáma szerint 2,5 százalék környékén alakulhat, ami így az idei márciusi előrejelzéshez képest egy százalékponttal csökkent. De a Michigani Egyetem június közepén közölt fogyasztói felmérése is érdekes: akkor 3,3 százalékos éves inflációt jelzett előre, ez a hónap végére 3,1 százalékra mérséklődött.

A Fed számára egy ilyen csökkenési pálya lenne az ideális, viszont ezt megnehezíti az, hogy a befektetők és a cégek is csökkentik a gazdasági növekedésre vonatkozó várakozásokat, amire a Fednek nincs ráhatása.

Borítókép: 123rf

Eredetileg megjelent a Makronom.Mandiner.hu oldalán.