Az EU elutasította a grúz tagjelölti státuszra vonatkozó kérelmet, de az ukrán és a moldovai kérelmet támogatta.

Mihálovics Zoltán politológus írása a Makronómon.

A grúzok kérelmének elutasítása, és az ukrán, illetve a moldovai kérelem elfogadása azért érdekes, mert ez a három ország hasonló ütemben fejlesztette az EU-val való kapcsolatait. 2014-ben mindhárom állam aláírta a társulási megállapodást. A grúz társadalom egyébként döntően Európa-párti: a társadalmuk 80 százaléka támogatná az EU-tagságot.

Hogyan lehet egy ország tagjelölt?

Mikor az EU mérlegeli a tagfelvételi kérelmeket, akkor figyelembe veszi a demokratikus intézmények stabilitását, illetve a gazdasági erőt. Az első lépés, hogy az Európai Bizottság ad egy részletes tájékoztatást a kérelemről: vagy elfogadja a kérelmet, így pedig javasolja a hivatalos tagjelöltté tételt, vagy elutasítja, és felvázolja a szükséges reformokat. A tagjelölti státuszra való ajánláshoz szükség van az EU Általános Ügyek Tanácsának – amit az európai uniós tagállamok európai ügyekért felelős miniszterei alkotnak – és az Európai Tanácsnak a jóváhagyására is. A tagjelölti státusz megadása után kerülhet sor a csatlakozási tervről való tárgyalásra. Ugyanakkor a tagjelölti státusz nem jelent garanciát az EU-tagságra: Törökország 1999 óta tagjelölt.

Mi a baj Grúziával?

Az EU Grúzia gazdaságával kapcsolatban kevés kifogással élt. A 2000-es évek eleje óta jelentős reformokat hajtottak végre. A problémát az ottani politikai élet jelentette, az elmúlt években tapasztalható demokratizmus visszaszorulása. Az Európai Bizottság 12 javaslatot tett politikai reformokra, ami tartalmazta az igazságszolgáltatási rendszer, a médiaszabadság és a korrupcióellenes intézkedések reformját is. Az igazi kihívást az úgynevezett deoligarchizálás jelenti Grúzia számára. A problémát kifejezetten egy ember jelenti: Bidzina Ivanisvili egykori elnök és milliárdos, aki a posztszovjet Oroszországban gazdagodott meg, és habár saját bevallása szerint visszavonult a politikától, miután 2021-ben lemondott a kormánypárt – Georgian Dream (GD) – elnöki posztjáról, társai továbbra is pozícióban vannak, mint Vakhtang Gomelauri grúz belügyminiszter.

A másik problémát az orosz–grúz kapcsolatok jelentették. 2008-ban Oroszország megtámadta Grúziát, és állomásoztatja csapatait Dél-Oszétia, valamint Abházia szakadár államaiban. Grúzia nagyjából 20 százaléka jelenleg is orosz megszállás alatt van. 2013-ban a nyugatbarát grúz elnököt, Mihail Szaakasvilit eltávolították, helyette Ivanisvili igyekezett megerősíteni országa európai ambícióit. A grúz kormány ugyan tagadja, hogy bármilyen szintű orosz befolyás alatt állna, de az oroszokkal való kapcsolat mégis erősebb, mint Ukrajna vagy Moldova esetén. A grúzok döntő többsége elítélte Oroszország invázióját Ukrajna ellen, mégis megtagadták a szankciók bevezetését, ami nem meglepő, hiszen számukra az oroszok jelentik a második legnagyobb kereskedelmi partnert. Az oroszok kiesése pedig minden bizonnyal túl nagy károkat okozott volna a nagy nehezen felépített grúz gazdaságban. Vélhetően a szankciók megtagadása is egy ok volt, hogy nemet mondjanak a tagjelölti kérelmére. 

Borítókép: 123rf

Eredetileg megjelent a Makronom.Mandiner.hu oldalán.