Derült égből villámcsapás eddig a demokraták teljesítménye a klímavédelem területén.

A demokraták amilyen nagy ambíciókkal indultak többek között a klímavédelemre vonatkozóan, a Biden-adminisztráció teljesítménye annyira nagy csalódás eddig. Ráadásul a demokraták időszűkében is vannak, hiszen nyakukon a november 8-i félidős választás, és az elégedetlenség a republikánusok malmára hajthatja a vizet. A legfrissebb közvélemény-kutatásokra alapozva nem elképzelhetetlen, hogy akár teljesen el is veszíthetik a kongresszus feletti irányításukat. Vannak ugyan tagállami szinten néhol – a demokrata vezetésű államok egy részében – szubnacionális elköteleződések a klímavédelem ügye iránt, de ezek nem jelentenek szövetségi szinten gyógyírt.

A dolog másik oldala pedig, amiért gyors döntésre lenne szükség a demokrata adminisztráció részéről, az a nemzetbiztonság.

Klímavédelem: az egyes tagállamok elköteleződése nem elég

Az USA tagállamai közül többnyire a demokrata vezetés alatt állóknál láthatunk erős elköteleződést a klímavédelem ügye mellett. Ilyen a tipikus demokrata állam Kalifornia, ahol Gavin Newsom kormányzó a friss költségvetésben mintegy 54 milliárd dollárt szán a klímaváltozás hatásainak enyhítésére. Szintén a Kaliforniában székelő második legjelentősebb amerikai környezetvédelmi ügynökségnek, a California Air Resources Boardnak már jóideje van korlát- és kereskedelmi programja azzal, hogy 2030-ra már a megtermelt villamos energia kb. 60 százalékát megújuló forrásokból fogják kinyerni.

Ez az arány 2020-ban 35 százalék volt. Továbbra is Kalifornia az érdekes, hiszen a levegőben lóg egy javaslat arra vonatkozóan, hogy a tagállam területén értékesíteni csak elektromos autókat lehetne. Igaz, hogy az ezekben a kérdésekben való döntés tagállami kompetencia, de például Nebraskában és Illionois-ban olyan villamosenergia-szabványokat, valamint kibocsátáscsökkentési célokat fogadtak el, amelyek kötelező erejűek.

Mindezek kedvező erőfeszítések a klímaváltozás hatásainak mérséklésére nézve, de szövetségi szintű, mindenkire egyaránt kötelező erejű szabályozások nélkül nem sokat érnek. Ezzel pedig a demokrata szavazótáborban érthetően hatalmas a csalódottság.

A demokraták egy része a párton belül hitt abban, hogy a Bulid Back Better törvényjavaslatot mégiscsak elfogadják, miután Manchin meggondolja magát lehetőleg még a november 8-i félidős választásokig, elkerülve így a csúfos vereséget és azt, hogy a republikánusok legalább a kongresszus egyik kamaráját visszaszerezzék a demokratáktól.

Igaz, Manchin meggondolta magát, de csak miután változtattak a javasalton, és ezzel megnyerték őt, és az inflációcsökkentési törvényjavaslatra átkeresztelt törvényjavaslatot immár elfogadta, igaz, korábban azt mondta, hogy ezt a júliusi inflációs statisztikák függvényében fogja megtenni.

A patthelyzet a nemzetbiztonságot is érinti

Önmagában a klímaváltozás vonatkozásában tapasztalt azonnali cselekvés hiánya, illetve annak folyamatos halasztgatása az idő múlásával fokozatosan távolítja el az USA-t attól, hogy elérje a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére tett vállalásait. Amiről viszont sokkal kevesebbet beszélnek, hogy a késlekedés az energiabiztonságra és a nemzetbiztonságra is hatással van.

Figyelembe véve az elkövetkező évek geopolitikai kihívásait, illetve változásait, az USA-nak az eddigi ellennálló képességét és geopolitikai befolyását használva vezető szerepet kell vállalnia az energetika területén globális szinten az olaj, a földgáz és a tiszta energia tekintetében. A demokraták éppen ezért építettek be a szóban forgó törvényjavaslatba egy támogatási rendszert a tiszta energiaforrások vonatkozásában.

Mindenképp a tiszta energiaforrások felé kell elmozdulni, hiszen ennek ellenkezője esetén az USA fokozottan energiabizonytalan lesz, és kiszolgáltatott az európai energiaproblémák felé. Ez pedig azt is jelenti, hogy ezek a problémák emésztik fel energiája nagyobb részét, így pedig a geopolitikára nem tud majd akkor fókuszt helyezni, és az érdekeit is kevésbé lesz képes érvényesíteni.

Kulcskérdés az atomenergia

A végül a nyugat-virginiai Manchin szenátor által elutasított Build Back Better törvényjavaslat előírta volna a már meglévő amerikai atomerőművek adójóváírását. Ez nem ok nélkül került bele a javaslatba, hiszen az előrejelzések szerint egy kiterjesztett támogatási rendszer hiányában jelentősen csökkenne az atomenergia aránya az USA energiaszerkezetén belül.

Ez újabb problémákat generálna, hiszen világszerte szükség van nemcsak az atomenergiára, hanem az összes olyan nulla szén-dioxid-kibocsátású energiára, amellyel a kibocsátási célok elérhetők, másrészt ha az atomenergia aránya csökken, akkor azt több esetben a földgáz váltja fel, ami növeli a kibocsátást, ahogy ezt egyes kaliforniai és német példák is alátámasztják.

Ez problémát jelent nemzetbiztonsági szempontból, hiszen ha otthon rengeteg földgázt égetünk el, az megemeli a belföldi árakat és mivel ez emelkedik, az USA nem tudja majd annyival segíteni az energiaexportot, mint eddig. Így pedig az USA kevésbé lesz képes védőhálóként szolgálni Európa és az egyéb régiók számára mondjuk olyan törékeny helyzetekben, mint a mostani energiaválság. Másfelől pedig ha a földgáz váltja fel az atomenergia kieső részét, azzal növekszik a kibocsátás, amivel pedig az USA nem lesz képes a vállalt céljait teljesíteni.

A csökkenő atomenergia az Egyesült Államok számára más problémákat is felvet: ezzel nem lenne képes visszaszerezni hanyatló pozícióját a polgári atomenergia – és az ezzel járó geopolitikai befolyás – legfőbb globális szállítójaként. Amerika hanyatló pozíciója nagyon jól látszik a számok szintjén: 2018-ban az Oroszország határain kívül tervezett vagy éppen épülő atomreaktorok több mint 50 százalékát építették orosz, nagyjából 20 százalékát kínai és csupán 3 százalékát amerikai cégek.

Mivel a háború miatt kérdőjelessé vált Oroszország megbízhatósága, így az Amerikai Egyesült Államok számára itt a lehetőség, hogy megerősítse ezen a területen a vezető szerepét, mielőtt ezt Kína tenné meg. Ez több szempontból is előnyös lenne az amerikai vállalatok számára, hiszen minimalizálná egyrészt a biztonsági, másrészt a proliferációs kockázatokat azáltal, hogy több ország betartaná a magasabb amerikai szabványokat.

A szén-dioxid-kibocsátást mindenképp mérsékelni kell

Az elutasított és az újabb javaslatban is hangsúlyos elemként szerepelt a szén-dioxid-leválasztás és -eltávolítás, amivel növelni szerették volna az Amerikai Egyesült Államok energiabiztonságát. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) egy előrejelzése szerint a jövőben a szén-dioxid-leválasztási technológiák elengedhetetlenek lesznek a globális energetika átalakulásához. Az előrejelzés ezenfelül tartalmazza azt is, hogy ahhoz, hogy a jelenlegi tendenciákra alapozva 2050-re a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátás eléréséhez szükséges csökkentés nagyjából egyötödét fogják elérni.

Az USA – egyelőre – jó helyzetben van ahhoz, hogy a dekarbonizáció területén vezető szerepet töltsön be: jó a szén-dioxid geológiai tárolási kapacitása, kiterjedt csővezeték-hálózatok állnak rendelkezésére a kibocsátások mozgatására, amelyeket segít egy kidolgozott szabályozási keret. Ezek rendelkezésre állásával megteremtik annak a lehetőségét, hogy az USA olaj- és gázkészlete az eddiginél kisebb mértékben, de továbbra is szerepet játsszon az elkövetkező évtizedekben.

A geopolitikai vonatkozás: fokozódik a verseny Kínával

Az elutasított és az újabb javaslat azt is igyekezett figyelembe venni, hogy ne okozzon sebezhető pontokat az energiaellátás kérdése az Amerikai Egyesült Államoknak és előnyöket Kínának. Ez azért fontos, mert Kína így is sokkal előrébb jár a kritikus ásványi anyagok fejlesztésében – amelyek nélkülözhetetlenek többek között a védelmi felszerelésekhez és az okostelefonokhoz is –, mint az Amerikai Egyesült Államok. Ezekben az ellátási láncokban Kína sikeresen alakította ki a dominanciáját.

Mindeközben az USA-nak sokkal több kritikus ásványi anyagra és fémre lesz szüksége az elektromos járművek akkumulátoraihoz az energiarendszer folyamatban lévő átalakítása miatt, mint lítiumra, kobaltra és rézre. A törvényjavaslat tartalmazott egy erre vonatkozó pontot is, amely a védelmi termelési törvényt felhasználva jelentős beruházásokat valósított volna meg, hogy a megnövekedett szükségletet képesek legyenek saját forrásból biztosítani.

Prioritásként kezelték a hazai termelésű energiaforrások előmozdítását éppen ezért, hogy az Egyesült Államok kevésbé támaszkodjon másokra, és képes legyen jobban ellenállni a globális energiasokkoknak. Az áramellátás megújuló energiája mellett jelentős összegeket csoportosítottak volna át az alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok fejlesztésébe, mint például a hidrogén és az ammónia. Ezek olyan üzemanyagok, amelyek tárolhatnak energiát, és felölthetik a hajókat és a teherautókat üzemanyaggal, ráadásul a nehézipart is erősíthetik (például cement, acél). A IEA készített egy előrejelzést, amely szerint egy olyan világban, amely eléri a nettó nulla kibocsátást 2050-re, az ilyen alacsony kibocsátású üzemanyagok globális piaca a globális energiaigény 20 százalékára nőne a jelenlegi 1 százalékról.

Prioritás az USA számára jelentős importfüggőség mérséklése

A mostani amerikai állami beruházások képesek lehetnek megakadályozni, hogy a jövőben csökkenjen az importfüggőség, valamint hogy átengedjék a globális piacot olyan államoknak, amelyek jelentős mértékben alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagokba fektetnek be, mint Kína, Chile, Szaúd-Arábia és Spanyolország. Az energiacsomag koncentrált a függőség csökkentésére oly módon, hogy a fejlett energiagyártás adókedvezményeit jelentősen kibővítette volna, valamint ösztönözte volna a fejlett energiatechnológiák hazai gyártását.

Az Amerikai Egyesült Államok minden erejével igyekszik az energiaszükségletének nagyobb részét kielégíteni alternatív energiaforrásokon keresztül. Erre az a magyarázat, hogy az alternatív energiaforrások energiaszükségleten belüli növekvő aránya képes csökkenteni a globális piacoknak való kitettséget. Miért?

Összességében nézve a képet azért, mert csökkenti az Amerikai Egyesült Államok olaj- és gázfogyasztását, és a több elektromos jármű felé való elmozdulással növekedne az energiabiztonság, hiszen ez csökkenti az általános olajfogyasztást.

Igaz, hogy az Egyesült Államok nettó exportőre az ilyen típusú üzemanyagoknak, a háború intő jelként szolgál arra vonatkozóan, hogy a piac globális, amiből következik, hogy az ellátási zavarok bárhol a világon túlméretezett hatással lehetnek a fogyasztókra.

A vállalt éghajlati célok függőben

Mivel az eredeti csomagot Manchin elutasította, így több mint valószínű, hogy a demokraták nem lesznek képesek elérni az éghajlatváltozással kapcsolatos kezdeti céljaikat. Manchin népszerűsége a döntése következtében jelentősen beesett, több demokrata politikus is élesen kritizálta. Érdemes kitérni az elutasított javaslaton belül arra, hogy az elutasítással az energiaadó-rendelkezéseket is elutasították. Ezt azért fontos megjegyezni, mert a háború miatti energiaválság hatására a nyugati blokk vezető politikusai a közel-keleti országokhoz kénytelenek fordulni több olajért, amelyek között ott van az Amerikai Egyesült Államok is, hiszen a törvényjavaslat elutasításával – egy olyan törvényhozásban, amit tisztán a demokraták irányítanak – nem sikerült megerősíteniük az energiabiztonságukat, ami lehet, hogy soha vissza nem térő lehetőség lesz a számukra.

A félidős választásokon Biden megégetheti magát

Ha a félidős választásokon a republikánusok nem is szereznék vissza egyik kamarában sem a többségüket – amire a közvélemény-kutatások alapján minimális az esély –, akkor még két évük lenne a demokratáknak egy átgondoltabb javaslat átvitelére a demokrata irányítású kongresszuson. Ezt követően viszont ott tornyosul a demokraták számára az újabb veszély, hogy elveszítsék az irányítást a kongresszus felett: a 2024-es elnökválasztás. Ha pedig elveszítik a többségüket a demokraták mindkét kamarában, akkor kimondhatjuk, hogy a klímapolitikai ambícióik végérvényesen elbuktak, hiszen a republikánusok biztosan nem fogják megszavazni.

Ugyanakkor a klímapolitika területén fontos lenne időben megfelelő intézkedések meghozatalára, amelyek összeegyeztethetők a valósággal is, hiszen a globális felmelegedés egyre égetőbb probléma az illegális migráció, a fokozódó nemzetközi feszültségek – ukrán–orosz, szerb–koszovói, kínai–tajvani –, a terrorizmus és az elszegényedés mellett. (ide majd az első linkje)