A 2016-ban útjára indított, nagyszabású hazai haderőfejlesztési programnak az elmúlt években számos kritikusa akadt, akik elsősorban értelmetlen pénzkidobásnak tartották a haditechnikai beszerzéseket, a hadsereg modernizációját és az infrastrukturális beruházásokat. Ma már senki nem kérdőjelezi meg sem a fejlesztés ütemét, sem annak költségeit. Ruszin-Szendi Romulusz altábornaggyal, a Magyar Honvédség parancsnokával a háború miatt megváltozott helyzetről beszélgettünk.

Ha békét akarsz…

Orbán Viktor miniszterelnök a választás után nem sokkal jelentette be, hogy az orosz-ukrán háború miatt felgyorsítják a hazai haderőfejlesztési programot. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Egy többlépcsős folyamatot. Először is a rendelkezésre álló erőknek a lehető legrövidebb időn belül bevetésre készen kell állniuk, vagyis le kell rövidítenünk az ennek eléréséhez szükséges időt. Ezzel párhuzamosan, az aktuális helyzethez igazodva – feldolgozva természetesen a szomszédban zajló háború tapasztalatait is – újragondoljuk a harceljárásokat a leghatékonyabb kiképzés érdekében. Fel kell gyorsítanunk a technikai eszközök beszerzését is, éppen a napokban biztosított a kormány plusz anyagi erőforrást a katonák egyéni felszerelésének egységesítésére.

A most létrehozott honvédelmi alap általános forrás, vagyis bármire felhasználhatják, vagy kifejezetten a haderőfejlesztést szolgálja?

A honvédelmi alapot azért hozta létre a kormány, hogy a haderőfejlesztés az infláció és a globális gazdasági nehézségek ellenére se álljon le, így alapvetően az utóbbiról van szó. Az idén és jövőre az alapból mintegy 65 milliárd forintot fordítunk a fejlesztésekre, többek között az említett egyéni felszerelésekre is.

Mintha elhalkultak volna azok a hangok, amelyek ellenezték a magyar haderő fejlesztését és a haditechnikai beszerzéseket, mondván, az csupán kidobott pénz.

Békeidőben könnyű úgy beszélni, az orosz-ukrán konfliktus azonban sok mindent megváltoztatott. Most, amikor tőlünk keletre háború dúl, délen pattanásig feszül időnként a helyzet, északon a balti államok aggódnak, és egész Európa fegyverkezni kezdett, már mindenki érti, mire is megy a pénz, miért van szükség ütőképes haderőre, miért kell költeni a saját biztonságunkra.

A már megkötött haditechnikai szerződések határidejét le lehet rövidíteni? Elképzelhető például, hogy az új Leopardok hamarabb érkeznek meg?

A nemzetközi hadiipar óriási kihívás előtt áll, hiszen az egész világ fegyverkezni kezdett. A már megkötött szerződések határidejét módosítani nem lehet, de úgy vélem, így is jól állunk.

Mennyire jól?

Folyamatosan érkeznek a Panzerhaubitze 2000-esek, ezekkel az önjáró lövegekkel a tüzérségi tűztámogatás terén óriásit lépünk előre. A kiképzés jelenleg is tart, szeptemberben már az éleslövészetek is megkezdődnek. Nő a Gidránok száma is, az idén pedig hadrendbe állítjuk a Lynx gyalogsági harcjárművek első változatát is. Ami az idő szempontjából is nagyon lényeges: jövőre érkeznek az Airbus 225-ös helikopterek és a Leopard 2A7+ harckocsik, 2024-re várjuk a KC-390-es, rámpás szállító-repülőgépet, ami azt jelenti, hogy a nagy vasak zöme már mind nálunk lesz.

Kisebb bürokrácia, nagyobb harcerő

Nem csinált titkot belőle, hogy racionalizálni akarja a Magyar Honvédség szervezeti felépítését is.

Igen, ez mára határozott elvárás lett. A cél az, hogy a bürokratikus adminisztráció csökkentésével több harcoló beosztást tudjunk rendszeresíteni. Kisebb alakulatokat is össze fogunk vonni, éppen azért, hogy egyetlen törzs, egyetlen kiszolgálórendszer biztosítson minden feltételt egy nagyobb alakulatnak, ne forgácsoljuk szét az erőket az adminisztrációs területen. Az így felszabaduló létszámot tudjuk majd átcsoportosítani az új lövészzászlóaljak megalakításához.

Milyen százalékos arányban gondolkodik a harcoló és az adminisztrációs beosztások tekintetében?

Azt nem árt tisztázni, hogy egy hadseregnek békeidőben is mindig a legrosszabbra, a háborúra kell készülnie. Márpedig háborúban a két terület aránya egészen más. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy egy harcoló beosztásra három-négy kiszolgáló jut, ezt a számot azonban csökkenteni szeretnénk, főleg a vidéken lévő alakulatoknál.
Ha azt akarjuk, hogy gyorsan tudjunk reagálni bármilyen váratlan helyzetre, akkor békeidőben is nagyobb létszámú harcoló állományra van szükségünk.

Lesz erre elég katona?

Továbbra sem panaszkodom. Évről-évre egyre többen vagyunk, a létszám folyamatosan emelkedik, egyre többen döntenek úgy, hogy hivatásszerűen szolgálják a hazát. Persze ha egy parancsnokot kérdez, soha nem fogja azt mondani, hogy elég katonája van, hiszen minél több helyre tudja leosztani a feladatokat, annál jobban nő a harcérték.

A jelentkezések számának növekedésében nyilván az anyagiak is közrejátszanak…

A Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program egyik alappillére éppen az, hogy a katonai hivatás egyet jelentsen a megbízható jövedelemmel és kiszámítható életpályával. A katonák évről-évre illetményemelést kaptak, jött a fegyverpénznek is nevezett hathavi fizetés egy összegben, szeptemberben ismét illetményemelés lesz, és már tudjuk azt is, hogy ez a tendencia 2024-ben is folytatódni fog. Ez a kiszámíthatóság felbecsülhetetlen értékkel bír, és természetes, hogy sokak számára motiválóan hat.

A tartalékos rendszer kitűzött célja a húszezer fős állomány elérése. Hogyan állnak most?

Tizenegyezer felett van a tartalékos összlétszám. Pillanatnyilag két területvédelmi tartalékos ezredünk van, ezt akarjuk rövid időn belül hétre növelni. A szervezeti átalakítás ezt a területet is érinteni fogja. Most három fő csoportból áll a rendszer: az önkéntes műveleti tartalékosokból, az önkéntes védelmi tartalékosokból és az önkéntes területvédelmi tartalékosokból. Dolgozunk ezek egységesítésén: a célunk egy egyforma bekerülési, kritérium- és illetményrendszer kidolgozása, elsősorban a területvédelmi modellt véve alapul – vagyis elsődleges szempont, hogy ha valaki tartalékos szeretne lenni, a saját lakóhelyéhez közel tehesse azt.

Orbán Viktor miniszterelnök egy interjúban úgy fogalmazott: visszaállítják a három éve megszüntetett Honvéd Vezérkart. Ez újbóli teljes átszervezést jelent?

Inkább úgy mondanám, hogy a Magyar Honvédség Parancsnokságának feladatrendszere átalakul, továbbra is önálló szervezet marad, a neve pedig Honvéd Vezérkar lesz.

Délre, délebbre, legdélebbre

Említette a KFOR-t. A háború közelsége, illetve a hazai gyakorlatok, kiképzések előtérbe kerülése módosított valamit Magyarország külföldi szerepvállalásán?

A nemzetközi kötelezettségeinknek ugyanúgy eleget teszünk, mint február 24-e előtt. A szomszédunkban háború zajlik, de nem szabad megfeledkeznünk a világ többi válsággócáról sem, ahol szükség van békefenntartói jelenlétre. A Balkán szintén az ajtónknál van, számunkra talán az a legfontosabb missziós terület, ezért is vagyunk ott a legnagyobb létszámmal, majdnem 500 fővel jelen. De nem csak mi vesszük komolyan, bennünket is komolyan vesznek szövetségeseink. A NATO legnagyobb szárazföldi missziójának, a KFOR-nak jelenleg magyar katona, Kajári Ferenc vezérőrnagy a parancsnoka, aki kiválóan kezeli a helyzetet, pedig arrafelé megint elég puskaporos a hangulat. Rengeteg visszajelzést kapunk a szövetséges országoktól arról, hogy a magyar vezetés nem csak megállja a helyét, de szintet is lépett az irányítás területén.

A missziókon kívül Magyarország déli határán is nagy erőkkel van jelen a Magyar Honvédség. Mennyire súlyos most ott a helyzet?

Egyre súlyosabb. Az illegális migránsok hétről-hétre többen vannak, és egyre agresszívabban próbálnak átjutni a határon. Az idén már nagyságrendekkel többen próbáltak bejutni Magyarország területére, mint tavaly egész évben. Több alkalommal kell figyelmeztető lövést leadnia a magyar katonáknak, hogy ne fajuljon el a helyzet.

Felajánlás Ukrajnának

Sokakat meglepett, hogy a közelmúltban Ukrajnába utazott.

Katonai szinten az ukránokkal régóta jó kapcsolatban állunk. Közös magyar-szlovák-ukrán-román többnemzetiségű műszaki zászlóaljunk is van, a Tisza, sok közös gyakorlaton vettünk részt. Már szinte hagyomány az is, hogy a V4-es vezérkarfőnöki találkozókra meghívjuk az ukrán kollégánkat is. Utoljára még a háború előtt, tavaly nyáron élt ezzel a lehetőséggel Valerij Zauzsnyij, az idei debreceni találkozóra érthető okokból már nem tudott eljönni. Így én látogattam meg a katonai diplomáciai kapcsolatok fenntartása és további építése érdekében. Szakmai kérdésekről tárgyaltunk, illetve arról, hogy Magyarország újabb felajánlást tesz az ukrán haderő számára. Azt a lehetőséget, hogy sebesült ukrán katonákat ápolunk, eddig is biztosítottuk számukra, a mostani felajánlás célja a harctéri életmentéssel kapcsolatos tudás átadása számukra. A magyar különleges erők hosszú ideje birtokában vannak ennek a képességnek, így nem okoz gondot az ukrán katonák kiképzése, amennyiben elfogadják az ajánlatunkat.

Vannak a NATO-nak és külön Magyarországnak készre kidolgozott tervei arra az esetre, ha eszkalálódna a háború?

Természetesen léteznek tervek, amelyeket folyamatosan pontosítunk. A NATO keleti határának teljes területére vonatkozóan is kész elképzelések állnak rendelkezésre, ezen belül külön egységet alkotnak a nemzeti tervek. A két koncepció egymást kiegészítve áll össze egésszé.

A NATO presztízse kezd helyreállni az afganisztáni kivonulás után?

Úgy látom, hogy az elrettentés politikája nagyon összekovácsolta a szövetséget, amely most ereje teljében van. Azzal mindenki, így Oroszország is tisztában van, hogy, ha a háború eszkalálódna, a NATO egésze azonnal és rendkívül erélyesen reagálna a megoldás érdekében. Nincs széthúzás, nincsenek félreértések: teljes egység van.

Mekkora az esély a háború eszkalálódására?

Úgy fogalmaznék, hogy nyugodtabb lennék, ha a válasz csak a katonákon múlna. De ezt a konfliktust nem ők kezdték, és nem is ők vetnek neki véget. Ez a háború váratlanul ért mindenkit, annak ellenére, hogy felkészültek voltunk egy térségbeli konfliktus esetére. Éppen ezért kezdtük el 2016-ban a haderőfejlesztési programot. Mint a jelenlegi helyzet mutatja, éppen időben.

Fotó: MTI/Illyés Tibor
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.