Három balti állam jelentette be távozási szándékát a 16+1 együttműködésből.
Mihálovics Zoltán politológus írása a Makronómon.
Az együttműködést még Varsóban hívták életre 2012-ben Kína, valamint 16 közép- és kelet-európai ország között azzal a céllal, hogy erősítsék a kereskedelmi kapcsolatokat, az infrastrukturális és fejlesztési programokat.
A kínai stratégia
Kína számára kiemelt fontosságú az együttműködés ma is, hiszen ez egy csatornát kínál számára, hogy kihasználja az elégedetlen uniós tagországokat. 2019-ben csatlakozott Görögország is ehhez az együttműködéshez, így akkor kibővült 17+1-re.
Miért fontos Kínának?
A rövid válasz: illeszkedik Kína hosszú távú céljai, geopolitikai stratégiai céljai közé. Ilyen célok alatt kell érteni a nemzetközi rend újraalkotását, valamint az egyes kontinensek – különösen Európa, Ázsia és Afrika – szerepének, a velük való kapcsolatrendszernek az újradefiniálását. Ez utóbbit alátámasztja a 16+1-hez hasonló együttműködés Afrikában – Kína-Afrikai Együttműködési Fórum (FOCAC)
A balti kiválás
A balti államok – pontosabban Észtország, Lettország és Litvánia – jelezte kilépését az együttműködésből, melynek okaként egyértelműen a változó kínai magatartás jelölhető meg.
Lettország esetében viszont a teljes képhez hozzátartozik, hogy a kilépés ellenére továbbra is nemzeti érdekként jelöli meg a konstruktív együttműködést a Kínai Népköztársasággal, csak nem a 16+1 keretein belül, hanem EU–Kína vagy Lettország–Kína viszonylatban. Észtország is a konstruktív hozzáállásban érdekelt, csupán ők már 2021 ősze óta lényegében nem vesznek részt az együttműködés munkájában.
Litvánia valamennyire meglepő, hogy most bejelentette a kilépést, miután már korábban is megtette ezt, ennek oka: Tajvan. Ez a litván–kínai nézeteltérés abból robbant ki, hogy a balti állam engedélyezte Tajvannak, hogy külképviseletet hozzon létre, amit Kína a szuverenitása megsértésének könyvelt el. Erre kínai egy sor szankcióval válaszolt: kereskedelmi tilalom, exportkorlátozás, litván vállalati megrendelések törlése.
Az EU egyébként korábban éppen az ilyen kínai szankciók miatt vitte be Kínát a WTO-ba, bár ennek nem lett semmi érdemi hatása Kínára nézve a minimális uniósérdekérvényesítő képességnek köszönhetően, a Kínától való függőségről nem is beszélve.
Mióta kitört az orosz–ukrán háború, egyre kérdésesebb a Kínával való kapcsolat, több ország újra is gondolta a népköztársasággal való viszonyrendszert. Ennek lehetünk szemtanúi a baltiak esetében. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy már a háború előtt is kérdőjelek merültek fel Kínával kapcsolatban, amikor az többször nem teljesített értékes beígért befektetéseket.
A baltiak kilépését nem követte semmilyen szankció: Kína elfogadta szuverén döntésüket, de adott a kérdés, hogy a jövőben érdemes-e tartani Kína és Oroszország egymáshoz való stratégiai közeledésétől
A lettek és az észtek is – 162 millió, illetve 195 millió eurós – jelentős összegben exportáltak Kínába.
Kína ma már megkerülhetetlen kereskedelmi partner
A régiós országokban Kína fontos kereskedelmi partner volt már 2017-ben is, amit az alábbi két ábra (export és import) szemléltet. Abban az Évben százalékosan Montenegró, Albánia és Bulgária exportált legtöbbet:
Import vonatkozásában magasabb számokat láthatunk, valamint azt, hogy a vizsgált évben Csehország, Lengyelország és Montenegró importált százalékosan a legtöbbet.
Az ábrákból ugyanakkor az is tisztán látható, hogy Magyarország export és import vonatkozásában is középmezőnyben van.
Borítókép: MTI/EPA/Toms Kalnins
Eredetileg megjelent a Makronom.Mandiner.hu oldalon.
