A pandémia pozitív hozadéka volt a digitalizációban és az új munkamódszerekben rejlő potenciál felismerése. De ezek sem elegendők önmagukban.

Mihálovics Zoltán politológus írása a Makronómon.

Az átoltottság növelésével szerte a világon megnőtt a technológia és az innováció iránti optimizmus. A cégek egyre fogékonyabbá váltak a digitális megoldások iránt. Viszont a kormányok hiába kötelezték el magukat, hogy többet fognak befektetni a tudományba és a K+F szektorba, ez önmagában nem okoz elmozdulást.

Növekedés helyett stagnálás

Még a pandémia előtt drasztikusan lelassult a gazdaságok növekedési üteme. Ha a 2010-es évtizedet vesszük figyelembe, akkor az amerikai termelékenység, pontosabban az egy munkaórára jutó termelés az azt megelőző évtized ütemének felével nőtt, hiszen nem voltak meg a növekedés alapvető feltételei.

Ugyanakkor hiába volt egy kis digitalizációs javulás, a világ jelenleg nem a termelékenyebb világgazdaság irányába halad. 2022 második negyedévében az amerikai GDP 0,1 százalékos esést könyvelhetett el, annak ellenére, hogy 1,3 millió fővel nőtt a bérlistán szereplő amerikaiak száma. Nagy-Britanniában hasonló a helyzet, ahol szintén 0,1 százalékos volt a visszaesés, 150 ezer fős foglalkoztatásbővülés mellett. Mindkét példa azt mutatja, hogy úgy csökken a termelékenység, hogy közben több ember dolgozik.

Mi a probléma?

A termelékenység növekedésének elmaradása több okra vezethető vissza. Egyrészt a beruházási kiadások fellendültek, de ennek hatásai csak idővel válnak érezhetővé, és az sem példa nélküli, hogy a magasabb üzleti befektetéseknek a termelékenységre kifejtett hatására 3-5 évet kell várni. Élhetünk ugyanakkor szkepticizmussal a termelékenység növekedése kapcsán.

Az egyik ilyen, hogy a cégek többnyire nem olyan dolgokba fektetnek be, amelyeknek termelékenységnövelő hatása lenne. Amikor problémák voltak az ellátási láncokkal, akkor igyekeztek azokat bővíteni, illetve megvédeni, ami a rugalmasságra jótékony hatással volt, de létrehozott egy redundanciát is, ami növelte a cégek költségeit. Ezenfelül nem volt példa nélküli a készletek felhalmozása sem, többnyire alapanyagokból vagy éppen késztermékekből, amelyek szintén nem fogják javítani a termelékenységet. 

Az alapvető feltételek biztosítása nélkül hiába fektetnek be az amerikai vállalatok mesterséges intelligenciába, automatizációba, valamint gépi tanulásba, ha lényegében az amerikai robotimport nem haladja meg a pandémia berobbanása előtti szintet.

A másik ok a home office-ra vonatkozik. Az otthoni munkavégzés elvben segít a munkavállalóknak a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésében, de egyelőre a hatékonysága nem igazolt, a hosszú távú termelékenységre gyakorolt hatása pedig kérdéses.

A harmadik tényező a világjárvány keltette hatékonysági deficitre vonatkozik. A vállalatok a pandémia alatt folyamatosan fertőtlenítették, illetve takarították a helyiségeiket, ami még most is így van, ezzel hozzájárulva a munkavállalóik relatív biztonságérzetéhez. A másik oldalról ez viszont nem segíti az adott vállalatot a termelékenységben. Ráadásul a munkavállalók egyre több betegszabadságot vettek igénybe.

Együtt jár a mikrogazdaság és a makrogazdaság

Egy szó, mint száz: makroökonómia nincs és nem is lehet mikroökonómia nélkül. Ez azt jelenti, hogy egy várt technológiai, illetve innovációs boom nem következhet be a feltételek megteremtése nélkül. A fejlett világ nem véletlenül küzd már huzamosabb ideje alacsony növekedéssel, illetve termelékenységgel. Önmagában a foglalkoztatás bővülése nem eredményezi és nem is eredményezheti a termelékenység ugrásszerű növekedését, amíg nincsenek meg a korszellemnek megfelelő technológiai és innovációs feltételek. Ugyanakkor az eddigi gondolkodásban is elengedhetetlen egy gyökeres változás a sikerhez.

Borítókép: 123rf

Eredetileg megjelent a Makronom.Mandiner.hu oldalán.