Bár Charles Michel bejelentette, hogy az EU-csúcson a vezetők megállapodtak az energiaárak leszorításáról uniós szinten, valójában csak arról született döntés, hogy most már megszülethet a döntés. Ársapka és közös gázvásárlás magyarok nélkül, ingerültség Brüsszelben. Bónusz: Németországra most jobban haragszanak, mint ránk.

Magyarország számára ismét kielégítő eredménnyel ért véget az EU-csúcs hajnalba nyúló tanácskozása. Orbán Viktor elégedett, a legújabb ötletelési roham megint kikerült bennünket, értsd: bárhogyan dönt az Unió, ha az Magyarország számára kedvezőtlen, akkor mentességet kap alóla. Ennek értelmében sem a közös gázvásárlási kötelezettség, sem pedig a gáz ársapka bevezetése nem vonatkozik majd Magyarországra.

Közösségi kiüresedés

Az Európai Bizottság főnöke mindössze pár nappal a csúcs előtt ismertette a bizottsági indítványokat. (Emiatt több kormány részéről is kritika érte von der Leyent, rámutatva a szűkös értelmezési idő veszélyeire.) A legnagyobb kérdőjelek természetesen az energiaválságra adandó lehetséges válaszok körül csoportosultak, így az ársapka és a közös uniós gázvásárlás volt az, amelynek megvitatásánál a véleménykülönbségek leginkább felszínre kerültek. Hogy Magyarország ellenzi a két tervet, brüsszeli szempontból még a kisebbik gond volt, ennél sokkal jobban aggódtak Scholz kancellár miatt, aki eléggé különutas megoldásokat képzelt el mostanában, a gáz ársapkáról pedig nagyjából hallani sem akart.

A közös gázbeszerzés terve éppen szembe menne Németország önmegmentő, 200 milliárd eurós csomagjával. Az ugyanis egy közös befektetői konzorciumot (szebb néven: kartellt) feltételezne, amely működésével megakadályozná, hogy a tagországok külön vásárlásba kezdjenek, vagyis ráígérjenek a másik által ígért árra, ezzel jutva előnyhöz. A terv egyértelműen a Scholz-kabinet gigahitelt igénylő csomagjára volt válasz, nem véletlenül aggódtak Brüsszelben a németek válasza miatt.

Az ársapka esetében szintén valamilyen kompromisszumos megoldást kellett kitalálni, mert azt – eredetileg javasolt formájában – Németország, Hollandia, Dánia, Luxemburg és – nagyon is érthető okból – Magyarország is ellenzi, így szó sem lehetett egyöntetű igenről vele kapcsolatban.

Ársapka bevezetése esetén az EU gyakorlatilag beavatkozik a piaci árakba azzal, hogy maximum értéket határoz meg az importgáz árára. Bár megoldást jelenthet, az ársapkázás hosszabb távú hatásai súlyosak lehetnek. Ezek között szerepel Németország és Magyarország legnagyobb problémája is: ha bevezetik, könnyen elképzelhető, hogy az exportőrök egyszerűen másnak adják el a gázt, oda, ahol többet fizetnek érte.

A gázár plafonjának bevezetésére jelenleg két terv létezik. Az egyik az áramtermeléshez használt gáz árát maximalizálná, míg a másik a meghatározó holland TTF tőzsde árfolyamát limitáló, ideiglenes, egyelőre erre a télre vonatkozó ársapka ötletét hozná tető alá.

Döntés tehát nem született, csupán arról, hogy döntés fog végre születni. Jelenleg a történet ugyanis ott tart, hogy az Európai Bizottságnak – a tagállamok ötletei alapján – sürgősen javaslatokat kell benyújtani az ársapkával és a közös gázvásárlással kapcsolatban.

A nyúl és a teknős

A következő lépésben az energiaügyi miniszterek ülnek össze (jövő hét kedden), hogy konkrét terv formájába öntsék az ötletelést. Ha ez is megtörtént, akkor novemberben össze lehet hívni egy sürgősségi tanácsot, hogy elindíthassák a kivitelezést.

De az még nagyon messze van. Most még minden szem Németországra szegeződik: nem lehet tudni, hogy Scholz ellenkezése miatt valójában meddig lehet elmenni. Ahogyan Michel a lelkendezése végére halkan odabiggyesztette: „a javaslatokon és intézkedéseken még dolgoznunk kell”.

Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.