November 8-án tartják az amerikai félidős választásokat. Kiderül, hogy a demokraták a Kongresszus mindkét házában meg tudják-e tartani a többségüket.
Mihálovics Zoltán politológus írása a Makronómon.
Az USA törvényhozása, a kongresszus két kamarából áll: a felsőház a szenátus, az alsóház a képviselőház. A 2020. november 3-i elnökválasztás eredményeit követően mindkét házban a demokraták vannak többségben (habár a szenátusban minimális ez a többség).
Mivel az Egyesült Államok esetében egy prezidenciális kormányformáról beszélhetünk, így
az sem jelent problémát, ha mindkét házban ellenkező pártszinezetű a többség, mint a végrehajtó hatalom fejének – az elnöknek – a pártja.
Ezt jelenti a megosztott kormányzás koncepciója.
Ekkor tartanak 39 helyen kormányzóválasztást is: 36 tagállamban és 3 különleges besorolású területen. A legtöbb kormányzó mandátuma négy évre szól, de New Hampshire és Vermont állam kormányzójának a mandátuma két évre szól. Jelenleg az 50 tagállami kormányzóból 28 republikánus és 22 demokrata.
A félidős választáson a képviselőház mind a 435, illetve a szenátus 100 helyéből 35-ről döntenek.
Kevésbé érdekes
A félidős választásokra alapvetően jellemző az, hogy sokkal alacsonyabb az állampolgári részvételi arány, mint az elnökválasztásokon. Az elmúlt 60 évben az elnökválasztásokon nagyjából a választásra jogosultak 50-60, míg a félidős voksolásokon nagyjából 40 százaléka képviseltette magát.
Reális a republikánus térhódítás
A félidős választások sok esetben leegyszerűsödnek az éppen regnáló elnök teljesítményéről szóló véleménynyilvánításra, és többször volt példa arra, hogy nem az épp regnáló pártja aratott győzelmet legalább az egyik házban. Mióta közvetlenek, illetve nyilvánosak a félidős választások az Egyesült Államokban, csupán hét esetben fordult elő, hogy az elnök pártja szerzett többséget a képviselőházban vagy a szenátusban,és ebből csak kétszer fordult elő, hogy az elnök pártja mindkét házban többséget szerzett.
Mit várjunk?
A földrajzi megoszlás nagyjából leköveti a szövetségi arányokat: hagyományosan a keleti és nyugati parti államokban demokrata, a Sziklás-hegység környéki, a déli, illetve a középnyugati államokban republikánus vezetésűek zömében a tagállamok. Szenátorok esetében november 8-án
a republikánusoknak 21 helyet kell megőrizniük a szenátusban, a demokratáknak 14-et, kormányzók esetében pedig a republikánusoknak 20, a demokratáknak 16 helyet kell megőrizniük.
A legtöbb előrejelzés szerint a republikánusok országos támogatottsága magasabb, mint a demokratáké, amiből logikus lehet a következtetés, hogy tagállami szinten a republikánusok képesek lehetnek megtartani a fölényüket.
Képviselőház – kevés kérdőjel
Jelenleg jó esélyük van a republikánusoknak a képviselőházi többségre, amit burkoltan megerősítettek vezető demokrata politikusok is egy határozott többséget prognosztizálva, ahhoz képest, hogy pár hónappal ezelőtt egy demokrata áttörésről beszéltek.
Ha a republikánusok valóban többséget szereznének az alsóházban, akkor a házelnöki tisztséget is megszereznék, ami valószínűsíthetően a kaliforniai származású Kevin McCarthyhoz kerülne.
A republikánus előválasztásokon kiemelkedően szerepeltek a Trump által támogatott jelöltek, így egy alsóházi többséggel több mint valószínű, hogy a republikánusok radikálisabb oldala törne előre. De a másik oldalon is megállapítható a radikálisabbak előretörése: a Demokrata Pártnál már jó ideje megfigyelhető egy erőteljes balra tolódás, amit elsősorban a fiatalabb generáció ösztönöz, akik már korábban is éles vitákat vívtak az idősebb generációval. Jelenleg Pelosi a házelnök, és amennyiben sikerülne megtartani a demokrata többséget a képviselőházban, a helyét valószínűleg átvenné a fiatalabb Hakeem Jefries.
Igazi harc a szenátusban
A két ház közül a szenátusban ígérkezik szorosnak a verseny, mivel az egyéni karakter itt hangsúlyosabban jelenik meg. Ezen a területen a republikánusok lépéshátrányban vannak a demokratákkal szemben.
Vannak ún. billegő államok, amelyeket a republikánusoknak mindenképpen hozniuk kellene a minimális felsőházi többség megszerzéséhez.
Ilyen államnak vehetjük Pennsylvaniát, Georgiát, Nevadát vagy Arizonát, de a republikánus jelöltek több csatatérállamban hátrányban vannak az előzetes mérések többsége szerint.
Tíz állam, ahol eldől a jövő
A republikánus szenátorjelötek előretörése különösen szembetűnő Nevadában és Pennsylvaniában. Nevadában Catherine Cortez Masto hivatalban lévő demokrata szenátor küzd meg Adam Laxalt republikánus jelölttel. Pennsylvaniában a demokrata kormányzó John Fetterman mérkőzik Mehmet Ozzal korábbi orvossal és műsorvezetővel. A felmérés szerint Wisconsinban is jelentősen visszaestek a demokraták, nagyjából 5 százalékkal.
A The Economist közvélemény-kutatása azt mutatja, hogy Nevadában, Észak-Karolinában, Wisconsinban és Ohióban egy százalékpont a különbség a két tábor között, viszont 4 százalékpontos a demokrata vezetés Georgiában, Pennsylvaniában és Arizonában.
A lefedettség fontos
Társadalmi csoportokra lebontva továbbra is a fehér népesség körében a legnépszerűbbek a republikánusok, de a kisebbségek körében az elmúlt évekhez képest növelni tudták a támogatottságukat. A demokraták esetén ebből fakadóan csökkent a kisebbségek támogatása, a fehér korcsoportban pedig csupán szinten tudták tartani a támogatottságukat.
Nemekre, illetve korcsoportokra lebontva a két tábornál nem figyelhető meg lényegi változás. A férfiak körében továbbra is a republikánusoknál az előny, a 40 év alattiaknál a demokraták tarolnak, az idősebbeknél a republikánusok.
Ebben a vonatkozásban érdekes lehet a Rasmussen Reports felmérése. Az október 9–13. közötti állapot szerint a republikánusok hét százalékponttal vezetnek a demokraták előtt – legalábbis a 2500 fő megkérdezésén alapuló országos, telefonos, online felmérés azt állítja, hogy
a megkérdezettek 48 százaléka republikánus, 41 százaléka demokrata jelöltre szavazna, 4 százalékuk más jelöltekre adná a voksát, míg 7 százalék nem biztos, hogy elmenne szavazni.
Korcsoportokra és etnikai hovatartozásra lebontva szemlélteti az eredményeket az alábbi ábra.
Forrás: Rasmussen Reports
A frontvonalak mintha megszilárdultak volna: továbbra is a 40 év felettiek körében a legnépszerűbbek a republikánusok, a 40 év alattiak körében pedig a demokraták. Elmondható, hogy minél fiatalabb valaki, annál nagyobb valószínűséggel szavaz a demokratákra, és minél idősebb, annál nagyobb az esélye annak, hogy a republikánusokra adja a voksát.
Etnikai hovatartozás szempontjából is felállítható hasonló analógia. A demokraták sokkal inkább támaszkodhatnak a fekete szavazóbázisra, viszont az egyéb kisebbségek és a fehérek körében egyértelműen a republikánusok tarolnak. A republikánusok összesített előnye lényegében abból származik, hogy meg tudták szólítani a független szavazók mintegy 16 százalékát, főleg a gazdasági fókuszú témákkal, és az egyik nagy párthoz sem kötődők közül is többen inkább a republikánus jelölteket támogatnák a választáson.
Biden mumusa a gazdaság
A félidős választásokon Biden eddigi elnöki teljesítményét is értékelik. Az elnök eddigi teljesítményével az amerikaiak döntő többsége nem elégedett, amit mutat, hogy a támogatottsági indexe 40-45 százalék környékén ingadozik a legtöbb felmérés szerint, habár még ez is magasnak számít a korábbi 36 százalékhoz képest.
Ilyen mutatók mellett
a két kamarában való többség megtartása különösen nagy kihívást jelenthet a demokratáknak.
Az elnök támogatottságának 40-45 százalék környékére emelkedésében nagy szerepe van annak a kommunikációs stratégiának, amely igyekszik Donald Trump személye, illetve botrányai köré építeni a választást, holott nem erről kellene szólnia.
A fő kérdés, hogy mennyire elkötelezettek Trump mögött a republikánus párt támogatói. Biden teljesítményének értékelését mutatja az alábbi ábra.
Forrás: a CNBC kutatása
Az alsóház billeg
Érdekes a FiveThirtyEight modellezését szemügyre venni, amely különböző modelleket, forgatókönyveket futtatott le. Ennek az eredményei azt mutatják, hogy a demokraták gyakrabban nyerik meg a szenátust (100 esetből 59-szer), a republikánusok pedig a képviselőházat (100 esetből 79-szer).
A szenátus megnyerésére most is jó esélye van a demokratáknak, de a republikánusok Nevadában és Georgiában is szorossá tudják tenni a versenyt.
A demokraták elég magabiztosnak tűnnek Arizonában és Pennsylvaniában is, igaz, ez utóbbi államban John Fetterman egészségi állapota valamennyire közbeszólt. A republikánusok eredetileg nagy eséllyel indultak a képviselőházi többség megszerzéséért, de a Legfelsőbb Bíróság döntése az abortuszkérdésben csökkentette az esélyeket, igaz, még így is ők a főesélyesek.
A képviselőházi többség valószínűleg három tagállamban fog eldőlni: Észak-Karolinában, Coloradóban és Iowáőban. A modellezés a legnagyobb esélyt arra látja, hogy a republikánusok szerzik meg mindkét házban a többséget (100 esetből 41), a másik legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a demokraták megőrzik a többségüket a szenátusban, de a képviselőházat megszerzik a republikánusok (100 esetből 38).
Kérdés a tematizáció
A félidős választásokon hagyományosan a gazdasági kérdések, a megélhetési költségek szolgáltatnak fő témát. Gazdasági vonatkozásban a demokrata teljesítmény nem túl jó: 8 százalék környékén az infláció, az üzemanyag gallononkénti ára 5 dollár körüli, nem beszélve az élelmiszerárak emelkedéséről. A gazdasági kérdéseken túl különös aktualitást élveznek az értékválasztást igénylő kérdések.
A republikánusok támogatottságának a Legfelsőbb Bíróság abortuszról való döntése nem feltétlen tett jót, és a legtöbb felmérés azt mutatja, hogy az lényegében a demokrata párti szavazókat tudta mozgósítani. A másik oldalon viszont ott vannak azok a témák, amelyek a republikánus tábort aktivizálták, mint a rasszista BLM-mozgalom, a woke-mozgalom vagy a baloldalibb körökben hódító eltörléskultúra.
Ebben a tekintetben érdekes lehet az amerikai CNBC gazdasági hírportál közvélemény-kutatása, amelyben
a megkérdezettek sokkal inkább bíznak gazdasági kérdésekben a republikánusokban, mint a demokratákban.
A felmérés szerint a megkérdezettek 46 százaléka elégedett Joe Biden eddigi teljesítményével. Ez jelentős javulás a júliusban mért 36 százalékos számhoz viszonyítva. De a gyenge gazdasági teljesítmény itt is visszaigazolódik, hiszen ugyanitt a megkérdezettek csupán 40 százaléka elégedett a demokrata elnök munkájával. Itt érdemes behozni a FiveThirtyEight felmérését, amelyben aggregáltan a megkérdezettek 42,3 százaléka elégedett Joe Biden eddigi teljesítményével, míg 53,2 százalék elégedetlen. Érdekes, hogy ez pont egy szinten van Trump teljesítményével.
A CNBC felmérésére visszatérve, a megkérdezettek a gazdasági kérdésekben sokkal inkább a republikánusokat tartják életképesebbnek. Ezt szemlélteti az alábbi ábra.
Forrás: a CNBC kutatása
Ezek az eredmények azért is biztatók a republikánusoknak, mert a gazdasági kérdések különös aktualitást élveznek. Jól látszik az ábrán, hogy az infláció kezelését sokkal inkább bíznák a republikánusokra, mint a demokratákra: a különbség 15 százalék. De
a munkahelyteremtésben, a költségvetési hiány kezelésében és egy jobb adórendszer kialakításában is egyértelmű a republikánus előny.
Igaz, hogy a gazdasági mutatók nem demokrata előnyt jeleznek, de ők korábban sem a gazdasági kérdéseknek köszönhették a támogatottságukat, sokkal inkább a külpolitikai döntéseiknek, illetve a szociális érzékenységének. Jelenleg az amerikaiak döntő többsége támogatja Biden külpolitikai törekvéseit Kínával és Oroszországgal szemben.
Több mint két hét van még november 8-ig, ameddig még sok minden történhet. Ugyanakkor nem lenne meglepő a jelenlegi tendenciák alapján, ha a republikánusok meg tudnák szerezni legalább az egyik házban a többséget.
Borítókép: 123rf
Eredetileg megjelent a Makronom.Mandiner.hu oldalán.
