A Balin tartott G20-csúcs fontos tanulságokkal szolgál.

Mihálovics Zoltán politológus írása a Makronómon.

Az orosz–krán háború kezdete óta először találkozott a G20 csoportosulás. 

Putyin kihagyta

Nagy megkönnyebbülést hozott, amikor Putyin visszautasította a csúcstalálkozón való részvételt. Meg lett volna a lehetősége, hogy a világ vezetőivel nyugodt körülmények között tárgyalóasztalhoz ülhessen. Oroszországot először a külügyminiszter Lavrov képviselte, aki egy sajtótájékoztatón elítélte Ukrajnát, valamint az USA-t is megemlítette különböző összeesküvés-elméleteket hirdetve, amerikai biolaborokra hivatkozva.

A lengyel történések mindenkit megrémítettek

A csúcstalálkozó legfeszültebb pillanata volt, amikor rakéták csapódtak Lengyelországba. Ekkor Biden egyből összehívta a G7-országok haditanácsát, megvitatni az eseményeket.

Az előzetes várakozásokat összességében megcáfolta a G20-csúcs: a világ más részeinek érdekei nem szorultak háttérbe, a háború ellenére sem.

A három pólus

Putyin távolmaradásával nem kellett nyilvánosan elhatárolódniuk tőle azoknak, akik nem léptették életbe a szankciókat (Kína, India, Brazília). A csúcstalálkozó előtt a kínai tisztviselők nyíltan tájékoztatták a nyugati médiumokat arról, hogy az invázióról annak megindítása előtt semmilyen információval sem látta el őket Oroszország – még minimálisan sem.

Ezek az országok ugyanis végső soron megőrizték az „el nem kötelezett” álláspontjukat, de azt még ők is elismerték, hogy 

a háború világgazdasági fenyegetés számukra is, valamint Putyin bejelentése óta nukleáris fenyegetés is.

A házigazda Indonézia a Nyugattal szinkronban szavazott korábban az ENSZ-ben Oroszország elítélésében, ám Balin a háború végét szorgalmazta az egyhangúság hiánya ellenére. India nem ítélte el harciasan Oroszországot, az országot képviselő vezető csupán annyit mondott, hogy ez most nem a háború ideje, török részről pedig Erdogan szinte az ENSZ gabonaközvetítőjeként lépett fel az ismert fekete-tengeri szállítási gondok kapcsán.

A csúcstalálkozó egyértelmű tanulsága, hogy a feltörekvő gazdaságok erőt demonstráltak a megnövekedett befolyásukkal és a függetlenségükkel. Európai társaikkal ellentétben az ő befolyásuk sokat nőtt a válság kezdete óta.

Először találkozott Biden és Hszi

Az ukrajnai háború mellett a másik fő témát Kína és az USA közötti egyre fokozódó feszültségek jelentették. Ennek kapcsán örvendetes, hogy 

Balin Joe Biden és Hszi Csin-ping megbeszélést folytattak. 

Három órán át zajló tárgyalásra került sor Biden és Hszi között, de egyelőre nem ismert, hogy mi hangozhatott el. Az ilyen mértékű diszkréció a megbeszélés kapcsán annak az egyértelmű jele, hogy a két szuperhatalom közötti viszonyrendszer fordulóponthoz érkezett, komolyra kezdenek fordulni a dolgok.

Nincs megoldás

A G20-csúcs zárásaként a vezetők nyilatkozatot tettek, amellyel megerősítették az alapvető megállapodásokat, mint például a párizsi klímaegyezmény melletti elkötelezettséget. A csúcstalálkozó persze nem változtatott azon, hogy folytatódik az orosz–ukrán háború, továbbá, hogy az eszkaláció veszélye továbbra is komoly, Kína és az USA közötti fokozódó feszültség pedig érezhető. 

Összességében az kétségtelen, hogy a Oroszország és Ukrajna, valamint a Kína és az USA közötti konfliktus megosztotta a világot, de vannak ellensúlyozó erők is.

A csúcstalálkozón újra kikristályosodott az el nem kötelezett hatalmak csoportja, amelyekkel sokkal inkább egyénileg, mint csoportként kell számolni, hiszen egyénileg is jelentős szereplők. Igaz, hogy ezek az országok óvatosan kezelik az USA-t, de a háború veszélyeit a világgazdasági zavarokkal és az eszkaláció lehetőségével egyaránt felismerték. Nem véletlen tehát, hogy mind az USA, mind Kína jól tudja, hogy nyitva kell tartani a kommunikációs csatornákat ezekkel az országokkal.

A csúcstalálkozó bizonyította, hogy a G20 hasznos fórumot jelent a diplomáciának, mindenfajta feszültség levezetésére.

A G20 jelentette fórum sokkal hatékonyabb, mint az ENSZ Közgyűlése vagy Klímakonferenciája, annak ellenére, hogy a G20-országok lefedik  a világ népességének mintegy kétharmadát.

Bár a csúcstalálkozó nem oldotta meg egyik globális problémát sem, a hasznossága kétségtelen. Egyrészt ilyen horderejű kihívások kellően hatékony, határozott kezelése nem is várható el néhány nap alatt, de még ezek érdemi megvitatása sem. Másrészt a hasznosság abban azért lemérhető, hogy a csúcstalálkozó sikeresen levezette a lengyelországi események jelentette feszültségeket.

Borítókép: 123rf

Eredetileg megjelent a Makronom.Mandiner.hu oldalán.