Az ENSZ szerint november közepén érjük el a 8 milliárd lakost a Földön.

Mihálovics Zoltán politológus írása a Makronómon.

A mérföldkőnek számító 8 milliárd fő elérésében egyes országok, térségek a túlnépesedéstől, mások az alulnépesedéstől való félelmeiket látták beigazolódni. Globális perspektívából nézve azonban mindkét eset rendkívül túlzó.

Mi a helyzet?

A pesszimisták a 8 milliárd fő elérésével tömeges éhínséget és az eddiginél is súlyosabb környezeti katasztrófát jósolnak. A másik oldal épp ellenkezőleg amiatt aggódik, hogy az alacsony születési ráta miatt előbb-utóbb össze fog omlani a népesség, és 

ezt sokkal nagyobb problémának tartják, mint a globális felmelegedést. 

Az ezredforduló előtt és az azt követő egy évtized, illetve 12 év alatt a világ népessége 6 milliárd főről 7 milliárdra növekedett. Pontosan ugyanennyi idő kellett ahhoz, hogy 7 milliárdról 8 milliárd főre bővüljön a populáció. 

A növekedés mögötti felhajtóerő egyértelmű: megnövekedett az emberek születéskor várható átlagos élettartama, a közegészségügyi szolgáltatások szerte a világon fejlődnek, illetve javulnak, csökken a csecsemőhalandóság, egyre sikeresebben vesszük fel a harcot a különböző betegségekkel, továbbá a szüléskor az anyai halálozások száma is drasztikusan lecsökkent.

A születéskor várható átlagos élettartam alakulását 2000 és 2022 között az alábbi ábra szemlélteti.

Forrás: ENSZ

A csecsemőhalandóság folyamatos csökkenését az alábbi ábra szemlélteti 2000 és 2022 között, 1000 élve születésre vetítve.

Forrás: ENSZ

Ami a koronavírus-világjárványt illeti: a világ népessége a pandémia csúcspontján is tovább nőtt. Az aggodalmak a globális demográfiai összeomlásra tehát a jelenlegi tendenciák szerint nem igazolódnak be.

A világ népessége 2037-ben el fogja érni a 9 milliárd főt, 2080 és 2100 között pedig a 10,4 milliárdot.

Viszont ha a népességnövekedés ütemét figyeljük, akkor azt látjuk, hogy a globális népesség nő, de a bővülés üteme csökken. 1963-ban a globális népesség egy év alatt 2,3 százalékkal nőtt, ez az idén csupán 0,8 százalék volt.

Mi lesz velünk?

Mégis hogyan növekedhet a népesség, miközben a növekedés üteme ilyen látványosan csökken?

Az 1990-es és a 2000-es évek a viszonylag gyors népességnövekedés évtizedei voltak. Az akkor született gyerekek nagyjából mostanra érhetik el a szülőképes korukat. 

A 18 és 49 év közötti felnőttek száma 1987-ben 2,2 milliárd volt, ez jelenleg 3,6 milliárd. 

Ennek ellenére a termékenységi ráta az 1990-es évekbeli 3,3-ról 2,3-ra csökkent, ami csak minimálisan van a 2,1-es bűvös arányszám felett, amivel az állandó népesség biztosítható.

A régiók fontosak

Az is igaz, hogy a népességnövekedés tekintetében, mint sok más esetben, nagyok a regionális különbségek. 2022 és 2050 között a világ népességnövekedésének nagyjából fele nyolc országból fog származni, ebből öt Afrikában, három Ázsiában található. Indiával kapcsolatban pedig érdemes kitérni arra is, hogy valószínűleg már a következő évben meg fogja előzni Kínát mint a világ legnépesebb országa, hiszen Kína egyre súlyosbodó demográfiai problémákkal küzd. Afrika pedig még az idén megelőzte a fejlett Európa és Észak-Amerika együttes népességét, holott 1980-ban még az összlakosságának csupán az egyharmadát tette ki.

Környezetünk védelme

A népességnövekedés környezetszennyezést növelő hatása miatti aggodalmak túlzók. A fenti nyolc országban élők sokkal kevésbé szennyezően élnek, mint az európaiak, amerikaiak, kínaiak. Ezt az ENSZ is alátámasztja: az alacsonyabb és közepes jövedelmű országok a világ szén-dioxid-kibocsátásának egyhetedét adják.

Az elkövetkező évtized népességnövekedésének nagyjából 90 százaléka pedig ezekből az államokból fog származni.

Globális szinten pedig azt látjuk, hogy 

a népességnövekedés önmagában véve is legalább annyira hozzájárul a globális felmelegedéshez, mint az életszínvonal emelkedése.

A társadalom

Jelenleg a világ lakosságának nagyjából a kétharmada olyan országban él, ahol csökken a népesség, ergo elöregedő társadalmakról beszélhetünk az esetükben. Az ENSZ szerint itt nem áll meg a folyamat: 61 többnyire fejlett országban a népesség további legalább 1 százalékkal csökken 2050-ig. Ezek a társadalmak nem csupán a népesség visszaesésével szembesülnek, hanem számos szociális problémával is. A legtöbbet emlegetett ilyen kihívás a nyugdíjrendszer anyagi fenntarthatóságának problémája.

Összességében tehát nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a 8 milliárdos létszám elérése egyenlő lenne a környezeti vagy demográfiai katasztrófával.

Borítókép: 123rf

Eredetileg megjelent a Makronom.Mandiner.hu oldalán.