A Thuküdidész-csapda

Szerző: | 2022. november. 23. | Geopolitika

Peking sok borsot tör az USA orra alá gazdasági téren (is), de van egy szegmens, amelyben Amerika mintha végképp összezavarodott volna, a lemaradása pedig máris szakadéknyi vetélytársához képest: a kereskedelem.

Októberben adta ki az USA kormánya új nemzetbiztonsági stratégiáját, amely alapvetően Kínát jelöli meg a legnagyobb problémaként. (Oroszországot inkább regionális tényezőként kezeli, hiába, elmúltak a régi szép, klasszikus hidegháborús idők.) A stratégia nem hagy kétséget afelől, hogy a Biden-kormányzat az elődje által kitaposott úton halad a kereskedelmi kapcsolatok területén.

Az új nemzetbiztonsági stratégia határozottabban fogalmazza meg a kínai kihívást bármely más korábbi amerikai politikai dokumentumnál. Megerősíti, hogy Kína jelenti az egyetlen valós versenytársat, amelynek egyértelmű szándéka az eddig megszokott nemzetközi rend átformálása, amihez egyszerre van meg a gazdasági, diplomáciai, katonai és technológiai ereje.

A Thuküdidész-csapda

Ami feltűnő, az a Kínára adandó válaszlehetőségek fantáziátlansága az USA gazdasági külpolitikájában. Washington jól ismeri a szankciók kifejezést, és azt gyakorlatban is rendkívül lelkesen műveli – különösen, ha nem ő issza meg a levét, hanem például az Európai Unió –, ám konkrét akciótervet vagy progresszív lépéseket nem látni tőle annak érdekében, hogy a szó klasszikus értelmében vett módon előzze Kínát a világgazdasági maratonon, ahol az ázsiai ország évek óta kitartó sprinteléssel kezdi maga mögé utasítani a teljes mezőnyt.

Carl Bildt, Svédország volt miniszterelnöke, jelenleg az Európai Külkapcsolatok Tanácsának társelnöke az új nemzetbiztonsági stratégia kapcsán éppen arra mutat rá, hogy a kereskedelmi küzdelemben Kína azért tudja fénysebegességgel megelőzni az Egyesült Államokat, mert az kínosan kerüli a szabadkereskedelmi lehetőségeket.

A lemaradásnak az USA szempontjából súlyos következményei lehetnek. Bildt ezen a ponton utal Graham Allison harvardi professzor kultstátuszt elért tézisére, a „Thuküdidész-csapdára”, amely a dominanciára épülő félelem szülte stratégiai és külpolitikai narratíva veszélyességére hívja fel a figyelmet.

A „Thuküdidész-csapda” elmélete szerint az ókor óta ismétlődő jelenség – lásd Spárta és Athén esetét –, hogy az éppen trónon ülő és a feltörekvő, ambiciózus és győzelemre álló új nagyhatalom között a rivalizálás végül háborúhoz vezet. Allison tizenhét olyan eseményt mutatott ki a modern történelemben, amely sémáját tekintve másolta az ókorit, ebből tizenkettő háborúval végződött. Felhívja a figyelmet arra, hogy a geopolitikai átrendeződések nem járnak szükségszerűen együtt fegyveres konfliktussal (jó példája ennek a hidegháború befejezése), elmélete azonban nagy port kavart.

Hszin Csin-ping kínai elnök úgy fogalmazott: a Thuküdidész-csapda nem létezik, mindenesetre a nagyhatalmaknak távol kell tartaniuk magukat minden olyan stratégiailag hibás lépéstől, amely lehetővé tenné, hogy mégis kialakuljon. Allison éppen ezzel ért egyet. Mint mondta, ha a versengő szuperhatalmak nem hajlandóak elfogadni egymás törvényes érdekeit, akkor a gazdasági rivalizálás beláthatatlan következményű fegyveres konfliktusba csaphat át.

Stratégiáját tekintve sokan várták, hogy Trump után Biden visszatér az Obama által tervbe vett szabadkereskedelmi politikához, ez azonban nem valósult meg.

Jelenleg a szabadkereskedelmi megállapodások fénykorát éljük. Bildt rámutat: az EU és Dél-Korea között tíz évvel ezelőtt létrejött partnerség mára 50 százalékkal lendítette fel a kétoldalú kereskedelmet.

A kínai stratégia

Kína ezzel szemben folyamatosan mélyíti kereskedelmi kapcsolatait, amelyek természetesen politikai tekintélyét és befolyását is hizlalják. Idén januárban lépett hatályba a világ legnagyobb szabadkereskedelmi területét lefedő, kínai dominanciájú Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség, szeptemberben pedig Peking benyújtotta belépési kérelmét a 11 tagállamot számláló Átfogó és Progresszív Csendes-óceáni Partnerségbe is, amelyből Trump kiléptette az USA-t.

Az eltérő kereskedelmi utak következményei jól láthatóak a két ország viszonylatában. Ahogyan Bildt rámutat: a világ 193 országából mindössze 20 tartja első számú kereskedelmi partnerének az Egyesült Államokat. A húsz között azonban egyetlen ázsiai vagy afrikai ország sem szerepel, vagyis az USA éppen ott nem mélyíti kereskedelmi kapcsolatait, ahol Kína a legnagyobb lehetőségeket látja.

Kína agresszív terjeszkedése Afrikában és Latin-Amerikában újabb csapást jelent az USA külgazdaságára, egyben folyamatosan szívja el előle a lehetőségeket – elég, ha csak a hamarosan a világ legértékesebb ásványává váló lítiumra gondolunk.

Biden félelme, hogy a szabadkereskedelem veszélybe sodorhatja a belső piacot és munkahelyeket tehet tönkre, a kereskedelem elbagatellizálása a nemzetbiztonsági stratégiában, a protekcionista elvek mentén folytatott külgazdasági intézkedések egyértelműen az USA végzetes lemaradását okozhatják a Kínával folytatott versenyben
– vonja le a következtetést Bildt.

Míg az EU a nyitottabb globális kereskedelmi kapcsolatokat szorgalmazza, az USA kimarad ezekből a folyamatokból, amelynek súlyos geopolitikai következménye, rosszabb esetben a Thuküdidész-csapda kialakulása is lehet.

Fotó: MTI/AP/Susan Walsh
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn