Litvánia, Észtország és Lettország kilépnek a 16+1 együttműködésből.
Mihálovics Zoltán politológus írása a Makronómon.
A három balti állam távozik a Kínával kötött 16+1 együttműködésből, amelyet még 2012-ben Varsóban hoztak létre Kína és 16 kelet-európai ország között, s melynek célja a kapcsolatok erősítése volt.
Az együttműködés kiemelten fókuszált és fókuszál ma is a kereskedelmi kapcsolatokra, valamint az infrastrukturális és fejlesztési programokra egyaránt.
A 16+1 illeszkedik a kínai geopolitikai stratégiába
Kína célja ezzel az együttműködéssel a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítésén túl, hogy kihasználja azokat az EU-s tagállamokat, amelyeket figyelmen kívül hagynak az EU-ban. 2019-ben például 17+1 együttműködésről beszélhettünk Görögország csatlakozásával.
A 16+1 tökéletesen illeszkedett a kínai geopolitikai célokhoz, melyek a nemzetközi rend újrarajzolása és Európa, Ázsia, Afrika kapcsolatrendszerének újradefiniálása. A 16+1 együttműködéshez hasonló kezdeményezést Kína Afrikában is életre hívott Kína–Afrikai Együttműködési Fórum (FOCAC) néven.
A baltiak panaszai
Lettország, igaz határozottan jelezte távozását, de ennek ellenére leszögezte, hogy továbbra is érdekelt a Kínával való konstruktív kapcsolatépítésben, legyen szó EU–Kína vagy éppen Lettország–Kína együttműködésről.
Észtország is hasonlóan vélekedik, mint a lettek, azzal a különbséggel, hogy a gyakorlatban 2021 októbere óta nem vesznek részt aktívan az együttműködés munkájában.
Litvánia már jóval korábban kilépett, mert feszültség keletkezett Tajvan kapcsán: a litvánok engedélyt adtak Tajvannak, hogy külképviseletet hozzanak létre. Erre a kínai reakció kereskedelmi tilalom elrendelése volt exportkorlátozással, litván vállalati megrendelések törlésével. Kína arra hivatkozott, hogy Litvánia ezzel a lépésével megsértette Kína szuverenitását. Egy litván delegáció egyébként el is ment Tajvanra, mikor Nancy Pelosi megérkezett a szigetre.
Az EU még korábban egyébként az ehhez hasonló kereskedelmi korlátozások miatt vitte be Kínát a Kereskedelmi Világszervezetbe, igaz, érdemi hatást nem tudtak elérni – ez is jelzi az EU minimális érdekérvényesítő képességét, illetve nemzetközi súlyát.
Az orosz-ukrán háború óta egyébként is bizonytalanabbá vált a Kínával való kapcsolat, nem véletlen, hogy több ország újraértékelte az együttműködést. Ám az is igaz, hogy már az orosz-ukrán háború kirobbanását megelőzően is lankadt a lelkesedés, többek között annak köszönhetően, hogy Kína több esetben nem teljesített értékes beígért befektetéseket.
Nagyobb konfliktus azonban nem keletkezett a három balti állam együttműködésből való kilépése után: Kína elfogadta, tiszteletben tartotta az országok szuverén döntését. A lépés viszont előhozta a kérdést, hogy a jövőben mennyiben kell tartani Kína Oroszországhoz való stratégiai közeledésétől.
A lettek és az észtek is – 162 millió, illetve 195 millió eurós – jelentős összegben exportáltak Kínába.
A Kínával való kereskedelem jelentős
A régiós országokban közös vonás, hogy Kína fontos kereskedelmi partner volt már 2017-ben is, amit az alábbi két ábra (export és import) szemléltet. 2017-ben százalékosan Montenegró, Albánia és Bulgária exportált legtöbbet:
Import vonatkozásában magasabb számokat láthatunk, valamint azt, hogy a vizsgált évben Csehország, Lengyelország és Montenegró importált százalékosan a legtöbbet.
Az ábrákból ugyanakkor az is tisztán látható, hogy Magyarország export és import vonatkozásában is középmezőnyben van.
Borítókép: MTI/EPA/Litván kormányhivatal/Laima Penek
Eredetileg megjelent a Makronom.Mandiner.hu oldalon.
