Az amerikai inflációcsökkentő törvény kivéreztetné az EU iparát, a Biden-Macron találkozó után felállított közös munkacsoport azonban most a konszenzusos eredmények lehetőségét villantotta fel.

Amikor bő egy hónappal ezelőtt Macron francia elnök villámgyorsan Washingtonba utazott, hogy megpróbálja jobb belátásra bírni Joe Bident, és rávenni, hogy óriási inflációcsökkentő törvényével (IRA) ne gyilkolja le az európai ipart, az amerikai elnök meglepően együttműködőnek mutatkozott, és megígérte, hogy létrehoznak egy USA-EU munkacsoportot, amely azt vizsgálja, hogyan tudnának az európai vállalatok is részesei lenni az IRA áldásos hatásának.

Az IRA idén január 1-jén lépett életbe. Lényegében egy olyan belső, kizárólag az amerikai piacot előnyben részesítő csomagot tartalmaz, amely többek között óriási támogatást ad a saját területén gyártó autóipari szereplőknek – vagy az olyan országban tevékenykedő vállalatoknak, amellyel az USA-nak szabadkereskedelmi kapcsolata van. A támogatás kizárólag azzal a feltétellel adható, ha az adott cég amerikai alkatrészekből és félvezetőkből gyárt elektromos járműveket. A vásárlók ugyanakkor 7500 dolláros kedvezményt kapnak egy jármű hazavitelekor – feltéve, ha az a jármű megfelel a gyártókra vonatkozó kritériumoknak.

A törvény az európai ipar tönkremenetelét jelentheti, hiszen a magas energiaárak mellett ezután már a plusz támogatási rendszer is az USA felé tolja a befektetőket, amelyeknek az európai piac semmi olyat nem tud ajánlani, ami miatt az EU-ban hagynák a pénzüket. A piactorzító, protekcionista törvény miatt dührohamokat kapó Macron washingtoni látogatásának azonban úgy tűnik, volt értelme. A sokak által csak Biden időhúzásának tartott munkacsoport tényleg létrejött, és már némi eredményt is felmutathat – Európa javára.

És mégis mozog

Már az is óriási eredmény, hogy az USA pénzügyminisztériuma pontosította az IRA végrehajtására vonatkozó iránymutatásokat. Az egyik legfájóbb pont (a 7500 dolláros adójóváírási támogatás) esetében úgy módosítanák a törvényt, hogy az az uniós vállalatok termékeire is vonatkozna.

Nagyobb a vita az e-akkumulátorok körül: a törvényben eredetileg az szerepel, hogy az USA a vállalati adótámogatást csak abban az esetben biztosítja, ha az akkumulátorok ásványi anyagainak 40 százalékát az Egyesült Államokban vagy olyan országban termelték ki, dolgozták fel, hasznosították újra, amellyel az USA szabadkereskedelmi megállapodást kötött. (Ez a limit 2027-től 80 százalékra emelkedik.) Másodszor: az adójóváírás egy másik részének igénybevételéhez 2023-tól kezdődően az elektromos jármű akkumulátorának legalább 50 százalékát Észak-Amerikában kell gyártani vagy összeszerelni – 2029-től ezt az arányt száz százalékra emelnék.

A szabadkereskedelmi megállapodás kitétele gyakorlatilag kizárja az EU-t a támogatási körből, ám a közös munkacsoport (az amerikai pénzügy vezetésével) megtalálta a lehetséges kiskapukat azzal, hogy a törvény szövegét „tágan kezdte értelmezni”, ezzel segítve az európai gyártóknak abban, hogy legalább a támogatások egy részére jogosultak legyenek.

Az európai fél most két kézzel kapaszkodik a „szabadkereskedelmi megállapodás” fogalmának értelmezési lehetőségeibe, az USA pénzügyminisztériuma ugyanis arra mutatott rá, hogy a kifejezés pontos jelentését semmilyen szabály, így a bevezetett inflációcsökkentő törvény sem határozza meg egyértelműen. Éppen ezért lehetséges azt olyan kontextusban értelmezni, amely a baráti kereskedelmi partnereket is magában foglalja.

Fotó: MTI/EPA/Bloomberg/Pool/Ting Shen
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.