A németek és a franciák az EU piaci szabályait támadják

Szerző: | 2023. január. 17. | Kiemelt, Világgazdaság, Zöldenergia, Zöldgazdaság

Feszültségek jelentek meg az unión belül az USA-val kirobbant kereskedelmi háború nyitólépésének kidolgozása és elfogadása kapcsán. A németek és a franciák öntik az állami pénzt a saját iparukba, óriási kockázatnak téve ki az egységes EU-s piacot és annak versenyképességét.

Biden elnök tavaly fogadtatta el az idén január 1-jén életbe is lépett 369 milliárd dolláros csomagot tartalmazó inflációcsökkentő törvényét, amely elméletben az amerikai ipar zöld átállását segíti elő, gyakorlatban azonban – felrúgva a globális kereskedelmi szabályokat – egy olyan protekcionista, hazai gazdaságot mentő és a támogatási szabályokkal már piactorzító hatású törvény lett, amely rövid időn belül kivéreztetheti az európai ipart, és magához vonzhatja azokat a vállalatokat, amelyek eredetileg Európában akartak befektetni.

A törvényre válaszul Macron francia elnök és Scholz német kancellár azonnal összezártak, egy ugyanolyan protekcionista, amerikai elven alapuló „Buy European” szabályozás bevezetését követelve, amely támogatásaival maradásra bírja a vállalatokat az európai piacon. Az EU két vezető gazdaságának vezetői szerint felül kell vizsgálni az állami támogatások rendszerét is, azaz azt az alapelvet, hogy az egységes belső piac a verseny szabályai alapján és ne az adófizetői pénzekből működjön eredményesen.

Minden tagállam egyenlő, de némelyik egyenlőbb a többinél

A tandem erős szövetségest kapott Thierry Breton személyében. Az uniós biztos teljesen világosan kampányol az állami támogatások bővíthetősége mellett, amely azonnal heves ellenkezést váltott ki a kisebb országok részéről, amelyek szerint az egyes országok öntámogatása az egységes európai piac szétszakadásához vezethet, hiszen Németország vagy Franciaország anyagi helyzetéből adódóan olyan mértékben tudja a saját iparát segíteni, amire a szegényebb államok soha nem lennének képesek – ezzel pedig tovább mélyülne a versenyképességek közötti szakadék az egyes országok között.

Bár Breton azt állítja, hogy az összes tagállam egyenlő eséllyel használhatja ki a lehetőségeket, ezzel megteremtve az egészséges versenyfeltételeket, a gyakorlati számok, amelyeket Németország és Franciaország eddig produkált, nem éppen erre mutatnak.

Brüsszel már elég régóta lazítgatja a rendkívüli állami támogatások szabályrendszerét, amelyeket a Covid-járvány, majd az ukrajnai háború gazdasági hatásai miatt vezettek be. Tavaly az EU egy összesen 672 milliárdos állami támogatási keretet engedélyezett a tagországoknak. Az úgynevezett „ideiglenes válságkeret” legnagyobb kihasználója Németország és Franciaország volt, az azonban egészen brutális, hogy milyen mértékben:

Berlin az összes jóváhagyott állami támogatás 53 százalékát, míg Párizs 24 százalékát jelentette be, Olaszország már csak 7 százalékkal volt a harmadik, míg az összes többi tagország osztozott a maradék 16 százalékon.

Az óriási összeg óriási lehetőséget nyújtott a két európai vezető hatalomnak ahhoz, hogy beigazolják a kisebb országok aggodalmát, ám Scholz és Macron ezen túlmenően még rugalmasabbá akarja tenni az állami támogatások rendszerét. Breton uniós biztos ezen a ponton találja szembe magát Margrethe Vestager versenyjogért felelős biztossal, aki az első pillanattól kezdve óva intett attól, hogy az Unió francia és német nyomásra valóban ugyanazokat a protekcionista eszközökhöz nyúljon, mint az USA. Mint hangoztatta: támogatásokból nem lehet versenyképességet építeni, ha pedig felborul az egyensúly, akkor az EU „legdrágább kincse”, az egységes piac kerül óriási veszélybe.

Nincs lassítás

Bár azzal Vestager is egyetért, hogy az állami támogatási rendszert megengedőbbé kell tenni bizonyos szegmensekben (főként az elektromos járműipar és a megújuló energiák területén, vagyis pontosan ott, ahol az USA a legjobban megmarta az EU-s piacot a saját támogatási törvényével), ám szerinte azoknak valóban ideigleneseknek, időben behatároltaknak, a tagállamokra nézve arányosnak és célzott ágazati támogatásoknak kell lennie, és csak abban az esetben valósulhatnak meg, ha azokat az imént már említett kollektív alap támogatja.

Ami Berlint illeti, nem nagyon lelkesedik a hibrid lehetőségért. A közös európai finanszírozás helyett a német kormány változatlanul az állami támogatások bővítését tartja üdvözítőnek, mondván: a többletfinanszírozást elsősorban nemzeti alapokra kell helyezni. Arról pedig, hogy a közös alapot egy újabb közös hitelfelvétellel teremtse meg az Európai Unió, hallani sem akarnak. Christian Lindner pénzügyminiszter nyomatékosan kijelentette: „a kollektív alap létrehozása nem valósulhat meg hitelfelvételből. Semmilyen okot nem látunk arra, hogy az EU tovább növelje az adósságát”.

Míg Vestager január 25-ig várja a miniszterek véleményét, hogy az alapján kezdhessék el kidolgozni az állami támogatási szabályok módosítását, Németország nem vesztegeti az időt. Robert Habeck gazdasági miniszter a múlt héten jelentette be, hogy kihasználva az EU közös, európai érdekek szempontjából kiemelt projektjeire (IPCEI) vonatkozó szabályait, újabb 1 milliárd euró állami támogatást fektet be akkumulátorgyártásának támogatásába.

Fotó: MTI/EPA/Pool/AP/Christophe Ena
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn