Észtország Ukrajnába küldi elavult fegyverzetét, Brüsszellel pedig vadonatújakat fizettet ki magának. Ügyes trükk, csak rendkívül etikátlan.

Óriási hanyagságot követett el az Európai Unió, amikor az Európai Békekeret néven futó háborús alappal kapcsolatban nem szabályozta le megfelelő módon a pénzkifizetési rendszert. Ez az a költségvetésen kívüli zseb, amelyből 1 milliárd eurót osztanak szét azon országoknak, amelyek saját hadseregük készleteiből küldenek fegyverzetet vagy lőszert Ukrajnának.

Ócskáért újat

A Politico birtokába jutott adatok és számok alapján Észtország igen ügyes trükkel használja az európai adófizetők pénzét saját hadserege fejlesztésére. A dolog nem bonyolult és – mivel hiányzik a megfelelő szabályozás – nem is tűnik törvénytelennek, bár a tagországok, amelyek pénzét Kaja Kallas miniszterelnök lelkesen költi nemzeti célokra, eléggé ingerültek lettek a botrány kirobbanásakor.

Észtország a már egyébként is elavult és hadrendből a tervek szerint kivonandó, zömében a szovjet érából származó fegyvereit átadja Ukrajnának (Kaja Kallas a fegyverszállítások leghangosabban kiabáló támogatója), majd küld egy számlát Brüsszelnek, ám azon nem az átadott, régi fegyverzet valós értéke szerepel, hanem azé a vadonatújé és moderné, amelyet helyette venni akarnak. Így történhetett, hogy Észtország eddig 134 millió eurót zsebelt be az Európai Békekeretből, hogy abból nagybevásárlást csináljon saját hadseregének.

Például: Észtország egy rakás 122 milliméteres D-30 tarackot küldött Ukrajnának. Ez a típus finoman szólva sem mai darab, az 1960-as években kezdték gyártani, az észtek pedig egyébként is le akarták cserélni K9 Thunder dél-koreai önjáró lövegekre, amelynek sorozatgyártása az ezredfordulón kezdődött. Bár a csere és a D-30-asok hadrendből kivonása már a háború előtt eldöntött tény volt, Kaja Kallas és kormánya az új fegyverek árát követelte és kapta meg Brüsszeltől.

Észtország az európai adófizetők pénzéből fejleszti saját haderejét

Ahogyan a lap is rámutat: a probléma elsősorban nem a szabályok kijátszásával van, miután Észtország éppen a szabályok hiánya miatt teheti meg azt, amit tesz. Hogy milyen morális következményei lesznek a történteknek, az már sokkal elgondolkodtatóbb.

Az erkölcsi és szolidaritási kérdőjeleken túl felbukkant egy súlyosabb probléma is: ha minden tagország követné az észt példát, meddig tartana az Európai Békekeret 1 milliárd eurós összege, és mennyire nehezítené meg a pénz elfogyása Ukrajna felfegyverzését?

Azonnali szigorítást követelnek

A reakciók az észt trükközésre természetesen nem maradtak el (több EU-s diplomata is kirívóan súlyos esetként jellemezte és Kaja Kallas álszenteskedését emlegette), ám az várható volt, hogy a történet nem itt ér véget.

Az Európai Parlament képviselőcsoportjai közül több egységesen szólította fel a döntéshozókat, hogy haladéktalanul hozzanak szabályokat az Európai Békekeret összegeinek pontos felhasználására vonatkozóan, illetve azzal kapcsolatban, hogy egy-egy ország mekkora összeget kérhet abból és milyen feltételekkel.

Vagyis: sürgősen cselekedni kell az ügyben, lehetőleg úgy, hogy a tagállamok csak az Ukrajnának adott haditechnika valós értékét igényelhessék vissza, mert az az egész Európai Békekeret létjogosultságát ássa alá, ha kiderül, hogy egyes tagországok a saját haderőfejlesztési programjuk megvalósításának malacperselyeként kezelik az alapot – még akkor is, ha az ukránoknak nyújtott segítő szándékuk teljesen nyilvánvaló.

Fotó: MTI/AP/Libkos
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.