Négy éve már felmerült egy NATO-hitelintézet kialakításának gondolata, ám a tagállamok gyorsan megfúrták az ötletet.
Robert Murray, a John Hopkins Egyetem munkatársa, nem mellesleg a NATO innovációs részlegének volt vezetője régi-új ötlettel rukkolt elő a Financial Times véleménycikkében.
Írásában rámutat arra a paradoxonra, amely a jelenlegi biztonságpolitikai helyzet és a NATO-tagállamok védelmi költségvetése között feszül. A 2014-es walesi csúcstalálkozón aláírt egyezmény értelmében a tagállamok vállalták, hogy 10 éven belül, azaz 2024-re a GDP-jük 2 százalékát fordítják védelmi kiadásokra. Az már látszik, hogy ezt a célt a tagországok zöme nem fogja teljesíteni. Magyarország igen, a haderőfejlesztési program évek óta tartó folyamata nem csak a 2 százalékos védelmi büdzsét biztosítja a kitűzött határidőig, hanem az első helyet is az eszközbeszerzési és a fejlesztési kiadások területén.
Murray csatlakozik a táborhoz, amely szerint a 2 százalék nevetségesen alacsony összeg. Mint írja, immár nemcsak az ukrajnai háború jelent folyamatos fenyegetést a szövetségre, hanem Kína geopolitika és katonai erősödése is, amely előbb-utóbb feltehetően fegyveres konfliktust eredményez. A 2 százalékos cél elérése azonban már-már utópisztikusnak tűnik, elsősorban a tagállamok költségvetési prioritásainak eltérése és rendszertelensége miatt. Miután pedig a tagok egy része nem teljesíti a saját nemzeti hadseregére vonatkozó vállalásait, összességében a NATO erejét is gyengítik.
Új ötlet: közös bank
Murray ötlete egy NATO bank létrehozásáról nem új, de legalább saját magától lopta. Először 2019-ben hozakodott elő vele, akkor még a szervezeten belül. Egyes NATO-tagországok élénken érdeklődtek iránta, így a NATO főtitkára is foglalkozni kezdett a tervvel, amelyből a végén nem lett semmi az erősebb gazdaságú tagállamok aggodalma miatt.
Ez az aggodalom pedig érthető volt, ahogyan ma is az. A kollektív hitelintézet célja teljesen logikus, a finanszírozása már nem annyira. Murray elképzelése szerint a bank 300 milliárd dolláros mérleggel kezdhetné meg a működését, új finanszírozási struktúrával, hosszú és alacsony kamatozású törlesztőfeltételekkel. (Az összeg meghatározásakor a valós kiadásokat és a 2 százalékos cél közötti eltéréseket vették alapul.) Ez a két feltétel alapjaiban garantálná a stratégiai befektetéseket, elhárítva a tagállamok rövid távú kiadások iránti elkötelezettségének negatív hatásait.
A fegyvergyártók dilemmája
Ukrajna újabb és újabb fegyvereket követel a Nyugattól, és elégedetlen a gyártási tempóval. Pedig a fegyvergyártók lassúságának a szokásos indokokon túl van egy meglepően prózai, de gazdasági szempontból annál érthetőbb oka is.
A terv annak idején a létrehozáshoz szükséges alapösszeg finanszírozásán bukott meg, és bizonyára most is ugyanez történne. A kezdőtőkét ugyanis nem lehet összehozni a tagállamok előtti kalapozásból, hiszen azok a 2 százalékos célt sem tudják teljesíteni. Marad egy közös hitelfelvétel ötlete, amelyről máris le lehet mondani. Vegyük példaként Németországot: éppen egy éve vett fel egy 1 milliárd eurós kölcsönt azért, hogy a saját hadseregét gatyába rázza. (Más kérdés, hogy semmire nem ment vele.) A német jegybanknál már az is kicsapta a biztosítékot, Lindner pénzügyminiszter pedig hallani sem akar semmilyen közös hitelfelvételről, nemhogy a NATO-ban, de az Európai Unióban sem.
A finanszírozási problémán túl felmerült a működtetés nem tisztázott eleme is, vagyis hogy ki, milyen esetben és milyen feltétellel nyúlhatna hozzá a felhalmozott pénzhez, amelynek a befektetése – éppen az alacsony hitelkamat miatt – nem a legnagyobb üzlet egy bank számára, veszélyesnek azonban épp eléggé veszélyes ahhoz, hogy aggódni kelljen az elvesztése miatt.
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.
Fotó: Jens Stoltenberg NATO-főtitkár
MTI/AP/Geert Vanden Wijngaert
