Afrika országainak többsége még a járvány és a háború hatásait nyögi. Az éhezés kockázata is növekszik számos szegény államban. Mutatjuk, mely országok támaszkodnak kiugróan magas mértékben az orosz és ukrán élelmiszer-behozatalra.

Mihálovics Zoltán politológus írása a Makronómon.

Afrika egészét tekintve megállapíthatjuk, hogy a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború lényegesen súlyosbította az ottani országokban már a pandémia előtt is tapasztalható élelmiszer-biztonsági válságot. Az alapvető probléma, ami miatt élelmiszer-biztonsági krízishelyzetről beszélhetünk a kontinensen, az maga az éghajlat. Ugyanis Afrika – elhelyezkedésénél fogva – kitett az extrém éghajlati körülményeknek, mint az aszályok és az árvizek. Ezt az alaphelyzetet súlyosbította elsőkörben a koronavírus-világjárvány, valamint már több mint egy éve az orosz–ukrán háború.Ez utóbbi kapcsán elég megemlíteni az élelmiszer- és üzemanyagárak emelkedését, a kereskedelmi kapcsolatok megszakadását, a fejlesztési finanszírozás csökkenését vagy éppen a szociális biztonsági háló kiadásainak válságát a kontinens szegényebb államaiban, hiszen az amúgy is szűkös segélyezési források is jelentősen elértéktelenedtek.

Ráadásul az afrikai országok döntő többsége jelentős mértékben támaszkodik importgabonára, hiszen a lakosságuk egyre növekvő keresletét így képesek, ha nem is teljes mértékben, de valamelyest kielégíteni. A háború viszont ebben a vonatkozásban átlagosan 30 millió tonnás gabonahiányt idézett elő.

Az afrikai országok búzaimport-függőségi aránya kiugróan magas

Ennek vonatkozásában érdekes, hogy a Világélelmezési Program (WFP) méri, hogy az egyes országok milyen mértékben támaszkodnak importárukra: kiszámítják az adott állam árukészletének behozatalból származó részesedését. Ezt hívják importfüggőségi aránynak. Ezt alapul véve 

Nigériában, Kamerunban, Tanzániában és Ugandában a búza importfüggőségi aránya meghaladja a 90 százalékot,

 ami azt jelenti, hogy lényegében a teljes búzaellátásuk importból származott, a maradék elenyésző arány pedig helyi termelésből. Ha megnézzük a fekete-tengeri régiót, ahol most zajlik a háború, akkor azt láthatjuk, hogy 2019-ben ez a behozatal nagyrészt az orosz–ukrán irányból érkezett: az import a nigériai és az ugandai 30 százaléktól a tanzániai 60 százalékig terjedt. Tehát az összes búza ekkora hányadát szerezték be az említett országok az orosz–ukrán vonalról (részletesen lásd az alábbi ábrát).

1. ábra. Forrás: Moderndiplomacy

A járvány tehát megszakította a termelési láncokat, ami világszerte elindította az élelmiszerárak emelkedését. Ezen túl a tavaly februárban kirobbant orosz–ukrán háború nem csupán az élelmiszerárak emelkedését fokozta. A háború – mint ismert – alaposan megzavarta Oroszország kereskedelmi kapcsolatait az afrikai országokkal, ami ezeket az államokat arra kényszerítette, hogy valahogy pótolják az eddig Oroszországból érkező üzemanyagot, műtrágyát és élelmiszert. 

Az alternatív forrásokhoz való elfordulás még tovább emelte a vírus miatt korábban is magasabbra szökő élelmiszerárakat, emellett elindította az üzemanyag- és a műtrágyaárak emelkedését is. Az eddig sem könnyű helyzetben lévő afrikai gazdák így még nagyobb gondba kerültek: 

becslések szerint évente 65 milliárd dolláros (több mint 22 ezer milliárd forintos) kölcsönre van szükségük az afrikai gazdáknak, hogy képesek legyenek az élelmiszerhiány fedezésére, hiszen ennyivel magasabbak a költségeik pusztán az árak növekedése miatt.

A járvány hatásai is érezhetők még Afrikában

Mivel a pandémia elhúzódott és a háború miatt megszakadtak a globális ellátási láncok, ez kedvezőtlenül befolyásolta az afrikai országok helyreállítási erőfeszítéseit. E nehézségek miatt 

csökkent a fejlesztési finanszírozás, szűkebb lett a szociális biztonsági háló kiadásainak fiskális mozgástere, valamint romlottak az oktatási lehetőségek is. 

Az orosz–ukrán háború elhúzódása pedig minden bizonnyal továbbra is akadályozni fogja az afrikai országok gazdaságának helyreállását. A fegyveres konfliktus kifejti a hatását az élelmiszer-ellátásra, a termelésre, az árakra, valamint megzavarta az ellátási láncokat több államban. Mindezek túl az afrikai országok helyzetét súlyosbítják az éghajlatváltozás hatásai is (különösen az aszály), amelyek tovább növelték az élelmiszer-termelés költségeit, arról nem is beszélve, hogy súlyosbították az olyan, egyébként is alapvetően konfliktusos régiók zavarait, mint a Száhel-övezet.

Mindezek közrejátszottak abban, hogy elképesztően  megemelkedett a búza- és napraforgótermékek, valamint az üzemanyagok ára is. Voltak olyan országok, ahol a búza 40 százalékkal drágult. A háborúból fakadó nehéz körülmények, az Oroszországból való import érezhető csökkenése ráadásul 

a bűnözés növekedését és az olajellátás megzavarását is eredményezte a pandémia által súlyosan érintett országokban.

Afrika: egy újabb puskaporos hordó?

Összefoglalva: általános áremelkedést tapasztaltak az afrikai országokban a konfliktusból fakadóan. Ez – érthető módon – az ottani államok polgárai körében, a helyi társadalmakban jelentős sérelmet, haragot, frusztrációt váltott ki. Tömegek számára váltak megfizethetetlenné az alapvető élelmiszerek, nem véletlenül nőtt meg a polgári zavargások kirobbanásának esélye. 

A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy háborús konfliktus, valamint az élelmiszerárak közti összefüggést meghatározta az importált élelmiszerektől való nagy fokú függőség is. Az Ukrajnából származó, élelmiszerként használt növények például fontos élelmezésbiztonsági forrást jelentenek az afrikai országok számára, különösen igaz ez Kelet-Afrikára. Ennek egyszerű oka, hogy ezek behozatala a Fekete-tengeren keresztül történik, Ukrajna közeléből. Ráadásul, mivel a korrupciónak egyfajta népi kultúrája van Ukrajnában, így az egyes afrikai importőröknek az Oroszországgal szemben bevezetett nyugati szankciók miatt kifejezetten ukrán búzát kellett vásárolniuk a hagyományos, megszokott oroszországi beszállítók helyett.

Mindezek fényében elmondható, hogy az orosz–ukrán háború mély hatást gyakorolt az afrikai országokra is: visszafogta az élelmiszerexportot Oroszországból és a régió más államaiból. Mindez magasabb élelmiszerárakat, szélsőséges ársokkokat, valamint az élelmiszerimporttól függő afrikai országok alapvető élelmiszerekhez való hozzáférésének csökkenését eredményezte.  

De a globális árupiacon is tapasztalhatók voltak zavarok, mint ahogy Afrikában az alapvető más árucikkek területén. A háború következtében megszakadt például a növényi olaj behozatala, mivel a kereskedelmi forgalom Afrikából Oroszország fekete-tengeri kikötői felé tolódott.   Egyes afrikai országokban ez azzal járt, hogy a növénytermesztéssel foglalkozók küzdenek az emelkedő árakkal, valamint az olyan alapvető termékekhez való hozzájutással, mint többek között az olaj és a műtrágya.

Amíg tart a háború, addig Afrika helyzete nem javul

 A világon a nyersanyagárak 2018–2019 környékén kezdtek emelkedni, de az árucikkek ellenértéke 2020 elején lőtt ki a világjárvány miatt. Ez tehát csökkentette a mezőgazdasági termelést és a termelékenységet, valamint kihatott az afrikai országokból származó exportra is. Az afrikai piac egyik fő szállítójának számító orosz műtrágyák korlátozott elérhetősége tovább emelte azok árát. Várhatóan ez a tendencia egész addig folytatódik, amíg tart az orosz–ukrán háború.

Borítókép: 123rf