A ritkaföldfémek szövetségen belüli és amerikai szabadkereskedelmi partnerektől való beszerzése egyre problémásabb.

Amikor a Biden-adminisztráció kigondolta az inflációcsökkentési törvényt, akkor abból indultak ki, hogy az elektromos járművek zöldtechnológiáinak előmozdításával mérséklik az éghajlatváltozást. De a törvény, a „Made in America” a célkitűzéseinek megfelelően úgynevezett hazai beltartalmi (vagy minimális belföldi gyártási tartalmi) rendelkezéseket is magában foglal. Ezek pedig megkövetelik, hogy az otthon gyártott vagy összeszerelt járművek akkumulátoraiban található ásványi anyagokat – beleértve

a kobaltot, a nikkelt, a lítiumot – az USA-ban, vagy olyan országokban kell előállítaniuk, amelyekkel az Egyesült Államok szabadkereskedelmi megállapodást kötött.

Egyre több probléma derül ki

Ez a két rendelkezés viszont problémás, hiszen az USA szabadkereskedelmi partnerei közel sem termelnek eleget ezekből ahhoz, hogy az ösztönzők működjenek. Ezért bővíteni kellene azoknak a kereskedelmi partnereknek a számát, amelyek tudják ezeket biztosítani.

Még március végén adott ki egy iránymutatást az amerikai pénzügyminisztérium és az Internal Revenue Service (IRS) az inflációcsökkentési törvény végrehajtása vonatkozásában, amely egyfelől jelzésértékű volt, hogy az USA kész túllépni a Made in Americán, egyúttal kibővíti a kritikus ásványianyagimport-forrásait a barátságosabb országok bevonásával. 

Az iránymutatásban szereplő barátok meghatározása szerint ezek olyan államok, amelyekkel az USA szabadkereskedelmi megállapodást (FTA) kötött. Ideértendő Japán is a kritikus ásványokra vonatkozó, közelmúltban megkötött megegyezés szerint. Viszont így is kihívást jelent az Egyesült Államok számára a kobalt és a nikkel. Épp ezért kellett, hogy kiterjessze a „látókörét”. Ez nem zárja ki, hogy olyan országokkal is bányászati-kitermelési egyezségeket kössön, amelyekkel egyébként biztonsági partnerséget ápol. Így nincs kizárva, hogy készül egy ilyen megállapodás az Európai Unióval, viszont egy esetleges USA–EU ásványianyag-beszerzési integráció ugyanazokkal a problémákkal néz szembe, mint az unió. 

Jelenleg 7500 dolláros adójóváírás – átszámítva nagyjából bő 2,5 millió forint – vehető igénybe olyan jármű vásárlója számára, amely gyártása során ezeket az energiatakarékos elemeket és akkumulátorait tartalmazza.

Az új iránymutatás így konkrét tartalmi követelményeket dolgozott ki, amelyeket 2027-ig kell fokozatosan bevezetni. Viszont mindezek már most problémákat vetnek fel az autógyártók és a fogyasztók körében, hiszen sok jármű, amely eredetileg jogosult volt a teljes jóváírásra, pár hete már csak részlegesre jogosult.

Kihez fordul Amerika?

Az USA azt nem várhatja, hogy a céljait hazai és észak-amerikai termelés révén teljesíteni tudja. Igaz, hogy az inflációcsökkentési törvény meglehetősen sikeres volt a járműakkumulátor-összeszerelő üzemekbe, valamint a kritikus ásványi anyagok újrahasznosításába történő beruházások katalizálásában, viszont 

a hazai bányászati kapacitást nem volt képes bővíteni. 

Míg az elektromos járművek akkumulátorait olyan korszerű, csúcstechnológiát alkalmazó létesítményekben gyártják, mint a Panasonic és a Tesla közös vállalkozása, a nevadai Gigafactory, a bányászat továbbra is környezetvédelmi aggályokkal terhelt iparág. A belügyminisztérium januári döntése, amely a minnesotai Boundary Waters Canoe Area Wildernesstől északra tervezett réz- és nikkelbányászat megakadályozásáról szólt, rávilágít az USA készleteinek új, hazai forrásokkal való bővítésével kapcsolatos környezeti és társadalmi kihívásra.

Hogy ezt megoldják, az iránymutatás felsorolja azokat az országokat, amelyek jelenleg teljesítik a beszerzési követelményt. Ez 21 olyan állam, amelyekkel az USA szabadkereskedelmi megállapodást kötött, valamint Japán. Ezen a listán több fontos ország szerepel. Olyan nagy lítiumkitermelők, mint Ausztrália és Chile, ám 

nem szerepelnek a listán a világ legnagyobb nikkeltermelői, mint Indonézia és a Fülöp-szigetek vagy a legnagyobb kobalttermelők, mint a Kongói Demokratikus Köztársaság.

További kihívást jelent, hogy a mindhárom ásvány feldolgozókapacitásának bővítésére irányuló beruházások, amelyeket Kína ural, elmaradnak az akkumulátor-összeszerelések utóbbi években látványosan felfutó igényei mögött. Az inflációcsökkentési törvény hatálybalépése óta két projektet jelentettek be: az egyik egy Tesla lítiumfeldolgozó üzem Texasban, a másik egy többcélú kísérleti létesítmény Illinois-ban. A friendshoringon alapuló stratégiának nehéz lesz megfelelnie akár a belföldi, azaz amerikai e-autó-gyártóknak, hogy a vásárlói hozzáférhessenek az inflációcsökkentési törvény teljes adójóváírásához.

2024-től minden olyan jármű, amely „aggodalomra okot adó külföldi szervezet” – a terroristaszervezetek és államok sok országot tartalmazó hosszú listája, de különösen immár Kína – által gyártott akkumulátor-alkatrészeket tartalmaz, egyáltalán nem lesz támogatható. 2025-től pedig az adójóváírás megvonása kiterjed a kritikus ásványi anyagokra is.

Az amerikai cégek viszont kreatív módon értelmezik az „aggodalomra okot adó külföldi szervezet” szabályozását. 

A Ford és a Tesla a közelmúltban jelentette be, hogy új elektromosakkumulátor-gyártó telephelyeket létesítenek az USA-ban, hogy megpróbáljanak megfelelni az inflációcsökkentési törvény rendelkezéseinek. 

Mindkét autógyártó együttműködik a kínai CATL céggel, hogy engedélyezzék a vállalat lítiumvas-foszfát akkumulátortechnológiáját.

Ezek a kihívások a kritikus ásványi anyagok ellátási láncainak biztosítására irányuló, szabadkereskedelmi megállapodáson alapuló friendshoring megközelítés korlátait tárják fel. Jelenleg az USA barátságának szűk értelemben vett meghatározása számos harmadik országot kizár, például a Fülöp-szigeteket, amelyekkel az Egyesült Államoknak egyértelmű (és egyre bővülő) biztonsági megállapodásai vannak, valamint Indonéziát. 

Ha a cél az, hogy rugalmasabb ellátási láncokat építsenek ki és csökkentsék a Kínától való függőséget, az USA-nak ki kell szélesítenie a barátság fogalmát. 

A törvény megfogalmazásában az „aggodalomra okot adó külföldi szervezet” záradék már most is világossá teszi, hogy kik a vélt ellenségek.

Borítókép: 123rf

Eredetileg megjelent a Makronom.Mandiner.hu oldalán.