Milyen növekedésre van szükség 40 év neoliberális gazdaságpolitika után?

Kerekes György, a Makronóm Intézet alapítójának írása.

Kétségtelen, hogy maga a gazdasági növekedés egy gyakran használt fogalom, legtöbbször a GDP-növekedés szinonimájaként használják. Ma már elterjedt a fenntartható növekedés (sustainable development), az inkluzív növekedés (inclusive growth) és a rugalmas növekedés (resilient growth) kifejezés is.

Praktikus lenne tisztázni, hogy milyen növekedésre gondolunk, amikor annak a visszatérését vagy megmaradását kívánjuk.

A tanulságok

A World Economic Forum (WEF) május 2–3-án tartott egy Növekedési Csúcstalálkozót, amelyen ezt a problémakört járták körül, különösen a rugalmas vagy reziliens növekedés kérdését.

Az ILO főigazgatója, Gilbert Huongbo azzal kezdte, hogy az elmúlt 40 év dominánsan neoliberális gazdaságpolitikája látványos eredményeket ért el, de magas költségek mellett, az egyenlőtlenségek nőttek és a klímaváltozás felgyorsult.

A másik fontos vonulata a növekedési csúcsnak a bővülési koncepciók kontextusfüggősége volt: Afrikában az urbanizáció jelzi a növekedést, a Közel-Keleten a gazdaság diverzifikációja. A fejlett világban most nagyon is úgy tűnik, hogy a mesterséges intelligencia és az automatizáció áll a bővülés fókuszában. 

A gazdasági növekedés ára nemcsak a klímaváltozás volt, hanem a munkaerő megújításának a nehézsége is. A konferencián Abu-Dzabi és Egyiptom miniszterei is kiemelték, hogy nem beszélhetünk rugalmasságról vagy reziliens növekedésről, ha a humán faktorokkal nem foglalkozunk.

A szaúdi gazdasági miniszter, Faiszal Alibrahim és Laura D’Andrea Tyson, a Berkeley Egyetem professzora egyetértett abban, hogy inkluzív növekedést kívánnak látni saját hazájukban és a világban, ami a metszete a gazdasági lehetőségeknek, a szociális felelősségvállalásnak és a társadalmi fejlődésnek. 

A Makronóm Intézet új indexe

A Makronóm Intézetben mi harmonikus növekedésnek neveztük el ezek metszetét. Összehasonlítottunk 87 országot, hogy a WEF által is jelzett dimenziókban hogyan teljesítettek az elmúlt évtizedben. A Harmonikus Növekedés Index így különböző növekedési koncepciók mentén összehasonlíthatóvá teszi az államok teljesítményét.

Többek között azért hoztuk létre, hogy a nemzetközileg leggyakrabban használt mutatók hiányosságait kezelje. Az egy főre jutó GDP pontos leírást ad egy ország gazdasági teljesítményéről, de probléma, hogy olyan egyre fontosabb tényezőket hagy figyelmen kívül. Ennek a stratégiai célja, hogy valós képet mutasson az országok hosszú távú egyensúlyi növekedési pályájáról, ezért hat kulcsterület számszerű, tényszerű mutatóit használja, elhagyva a „véleménytípusú indikátorokat”.

Például a WEF vagy az ENSZ is alkotott mérőszámokat, amelyek nemcsak az anyagi, hanem a társadalmi és fenntarthatósági dimenziókat is tartalmazzák, csak ezek nem teljes körűek.

Borítókép: 123rf

Eredetileg megjelent a Makronom.Mandiner.hu oldalán.