Az átmenet a parlamentáris rendszerből a francia típusú félelnöki rendszerbe növelné a híresen ingatag olasz kormányok stabilitását azzal, hogy a mainál több szerepet kapna az államfő.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása.
Az olasz vezetők régóta álmodoznak arról, hogy az ország gyenge miniszterelnökéből francia típusú erős döntéshozót faragjanak. Évtizedek óta téma ez az átmenet a helyi politikai diskurzusban, de eddig – kellő felhatalmazás hiányában – senki nem tudta véghezvinni. A jelenlegi jobboldali miniszterelnök, Giorgia Meloni viszont úgy gondolja, hogy eljött a cselekvés ideje.
Meloni nemrégiben ismertette a terveit, amelyek szerint több jogkört adna a kormányfőnek, és a hagyományosan gyenge vezetői posztot a szavazópolgárok által közvetlenül megválasztott hatalomgyakorlóvá alakítaná.
Az ellenzéki vezetőkkel folytatott megbeszélések során a minap fel is vetette egy francia mintájú félelnöki (félprezidenciális) rendszer bevezetésének az ötletét is, ahol az elnöki jogkörök talán a legerősebbek Európában.
Az olasz miniszterelnök természetesen erős ellenállásba ütközött a balközép ellenzék részéről, akik attól tartanak, hogy a reformjai túl sok hatalmat adnának egyetlen ember kezébe. Ezt akarták elkerülni az olasz alapító atyák, amikor létrehozták a jelenlegi politikai rendszert, miután az országot a második világháború alatt a fasiszta Benito Mussolini vezette – a történetnek jól ismert a végkimenetele.
Meloninak azonban eltökélt szándéka, hogy keresztülvigye az alkotmányreformot a kétkamarás törvényhozásban. Szerinte ugyanis ez
nagyobb stabilitást, nagyobb demokratikus elszámoltathatóságot és az olaszok közvetlen beleszólását biztosítaná.
Stabilitás tekintetében valóban nem teljesít a legjobban Olaszország:
csak az elmúlt 77 évben 68 különböző kormány volt hivatalban
a mediterrán államban.
Az olasz gazdaságnak is fáj ez az instabilitás
Meloni szerint ez a típusú instabilitás kárt okozott az egész olasz nemzetnek, ellentétben az olyan országokkal, mint Franciaország vagy Németország, amelyeknél egy valamivel stabilabb politikai rendszer működik. Meloni azt is mondta, hogy az instabilitás az egyik elsődleges oka az olasz gazdasági gyengeségnek is.
Az olasz miniszterelnököket az országos választások után rendszerint az államfő nevezi ki, és az ország alkotmánya szerint a parlament bármikor felmentheti a kormányfőt.
Meloni ennek akar véget vetni, csakúgy, mint korábban Silvio Berlusconi volt miniszterelnök.
Meloni a francia típusú félelnöki rendszer bevezetését valósítaná meg, amely a köztársasági elnököt politikailag semleges, és ceremoniális hatás- és jogkörökkel felruházott szereplőből az olasz választópolgárok által ötévente közvetlenül megválasztott erős vezetővé alakítaná át, aki a végrehajtó hatalom feje lenne.
A francia típusú félelnöki rendszer
A francia típusú félelnöki rendszerre jellemző, hogy az elnököt/államfőt a nép választja közvetlenül, nem pedig a parlament, hisz a közvetlen választás biztosítja a nagyobb legitimációt. Maga a rendszer a hatalommegosztás elvén működik: elkülönül az államfői és a kormányfői pozíció, tehát nem egy ember gyakorolja, mint például az elnöki rendszerekben, amelynek a mintapéldája az Egyesült Államok, ahol az elnök kormány- és államfő is.
A francia rendszerben alapszabály, hogy a kormányfőnek parlamenti támogatással kell bírnia. Elméletben ugyan a kormányfő és az államfő egyenlő, a gyakorlatban ez nem szabályszerű, sőt ingadozhat. A francia elnök ugyanis sohasem lesz ceremoniális szereplő, mert a saját közvetlen legitimációjára támaszkodik, amit a választópolgároktól kap – adott esetben két fordulóban –, ezáltal olyan jogokkal ruházzák fel, melyekkel a parlament által választott elnökök nem rendelkeznek.
A rendszer alapvonásai közé tartozik, hogy egy úgynevezett hajlékony duális hatalmi struktúrán alapul. Ez azt jelenti, hogy a rendszer a többségi kombinációk változásával ingadozik.Tehát változó lehet, hogy éppen az államfőnek vagy a kormányfőnek erősebb-e pozíciója. Amennyiben azonos a többség – tehát a francia törvényhozásban az államfő pártjának van többsége –, akkor az államfőnek erősebb a pozíciója, de ha megosztott – vagyis nem az államfő pártjának van többsége a törvényhozásban –, akkor a kormányfő pozíciója az erősebb. Tehát alapvetően mindig annak a félnek erősödik a hatalma, akinek a parlamentben többsége van azon a párton keresztül, ahová tartozik.
Ha egyszerűen akarunk fogalmazni, akkor abban az esetben beszélhetünk félelnöki rendszerről, ha teljesül az alábbi öt feltétel:
- Az államfőt közvetlenül vagy közvetetten (elektorok útján) a nép választja meg határozott időre.
- Az államfő a végrehajtó hatalmat megosztja a miniszterelnökkel, amellyel egy duális tekintélyi struktúra jön létre.
- A köztársasági elnök független a parlamenttől, de egyedül nem kormányozhat, így pedig az akaratának a kormányán keresztül kell érvényt szereznie.
- A miniszterelnök és kabinetje független az elnöktől, alá van vetve a parlament bizalmi és bizalmatlansági szavazásának, tehát szüksége van a parlamenti többség támogatására.
- Habár a duális tekintélyi struktúra a végrehajtó hatalmon kívül különböző egyensúlyokat és túlsúlyokat is megenged, fontos, hogy a végrehajtó hatalom két elemének autonómiája fennálljon.
Mivel a félelnöki rendszerekben egyrészt a parlamentnek felelős, a miniszterelnök által vezetett kormányról, másrészt közvetlen módon jelentős hatáskörökkel megválasztott államfőről, harmadrészt egy olyan államfőről beszélhetünk, aki a végrehajtó hatalom része, és azon osztozik a miniszterelnökkel vagy a kormánnyal. Ezért az lehet a benyomásunk, hogy a félelnöki az elnöki és parlamentáris rendszerek szintézise. Ez viszont tévedés, mert a félelnöki szisztéma csupán a parlamentáris kormányzati rendszer egyik fő fejlődési iránya. Ugyanis a végrehajtó hatalom a félelnöki rendszerben dualista: az államfőnek politikai súlya van, a kormány és az államfő között politikai egység vagy diszharmónia áll fenn. Így tehát sokkal inkább arról beszélhetünk, hogy a parlamentáris rendszer egyik változata a félelnöki, mivel itt is van parlamentnek felelős kormány.
Meloni törekvéseit a balközép ellenzék nem támogatja
Az olasz ellenzéki pártok vezetőinek az új, javasolt megoldás ellen az a legfőbb érve, hogy ez az átmenet aláássa az ország hitelességét, mivel az elnök hagyományosan a nemzeti egység megtestesítője.
A konzultációk során felmerült egy más alternatíva, az úgynevezett miniszterelnöki rendszer, amely közvetlenül választott szereplőként nagyobb jogköröket adna a miniszterelnöknek, anélkül, hogy megváltoztatná Olaszország alkotmányát.
Az ilyen típusú miniszterelnöki rendszer, vagy ha úgy tetszik, miniszterelnökség nem igazán életképes ötlet:
sehol a világon nem létezik ilyen jelenleg, Izraelben háromszor is kísérleteztek ezzel és egyszer sem vált be.
Ha viszont Meloni valóban meg akarja változtatni az alkotmányt, akkor ő lehet az első olasz vezető, akinek ez valóban sikerülhet, akár az ellenzék támogatása nélkül is, hiszen a Forza Italia és a Liga mint koalíciós partnerek ezt nem ellenzik.
Az viszont biztos, hogy ha Meloni ezt az átmenetet valóban komolyan gondolja, akkor ezzel egy olyan témát visz be az olasz politikai diskurzusba, amely hónapokig uralni fogja a közbeszédet. Lehet, hogy éppen ez a cél?
Borítókép: 123rf
