Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása a Makronómon.

Ahogy egyre élesedik a két szuperhatalom közötti versengés, az úgy terjed ki fokozatosan a legkülönbözőbb területekre, országokra. Kína és az Egyesült Államok is igyekszik különböző kereskedelmi, illetve diplomáciai megoldásokkal beférkőzni az ellenfél hátsó udvarába, ha úgy tetszik „hátországába”.

Ez különösen jól látszik az Egyesült Államok közvetlen szomszédságában fekvő latin-amerikai országok esetében. 

Legutóbb – 2023. május 11-én – Ecuador lett az az újabb ország, amely szabadkereskedelmi megállapodást írt alá Kínával. Ecuador esete azért különösen érdekes, mert a kormány különösen erősen kötődik az Egyesült Államokhoz, amit fémjelez, hogy legutóbb éppen az equadori kormány kérte az USA-t, hogy direkt módon avatkozzon be a drogháborúiba.

Ecuador viszont csupán a következő lépése volt Kínának ebben a kereskedelmi-diplomáciai sorban. Az ázsiai ország ugyanis korábban már megállapodást írt alá Chilével, Peruval és Costa Ricával is. Mi több, jelenleg tárgyalásokat folytat a megállapodásról további öt latin-amerikai országgal, többek között Uruguayjal, Hondurasszal, valamint El Salvadorral. Ráadásul igyekszik kihasználni az Egyesült Államok nearshoring stratégiáját úgy, hogy a vállalatain keresztül növeli mexikói jelenlétét.

Bár a kínai tőke csak kis hányadát teszi ki Mexikó összes közvetlen külföldi befektetésének (FDI), az elmúlt években az ázsiai szuperhatalom jelentősen bővítette közép-amerikai portfólióját. A kínai vállalatok egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a mexikói telephelyek létesítése vagy bővítése iránt, miközben Washington fokozza a Pekinggel folytatott kereskedelmi háborút. A Cechimex által közzétett Monitor of Chinese Outbound Foreign Direct Investment (OFDI) in Latin America and the Caribbean 2023 című kiadvány szerint 2022-ben a kínai közvetlen külföldi befektetések Mexikóban éves szinten 48 százalékkal, 1,7 milliárd dollárról 2,5 milliárdra emelkedtek. Ez ellentétben áll a Latin-Amerika egészét tekintve a kínai közvetlen külföldi befektetések 6,7 százalékos éves csökkenésével. Bár Kína csak kis hányadát teszi ki Mexikó teljes FDI-jének (a LAC-China Network számai alapján 2022-ben nagyjából 7 százalékát, szemben az USA 43 százalékával), az elmúlt években jelentősen bővítette a portfólióját, és a külföldi befektetések leggyorsabban növekvő forrása Mexikóban.

Az Ecuador és Kína közt létrejött szabadkereskedelmi megállapodást az előbbi ország kereskedelmi, termelési, befektetési és halászati minisztere, Julio Prado, valamint utóbbi kereskedelmi minisztere Wan Wentao írta alá, miután az egy éve húzódó tárgyalások végére pont került.

Az eseményen részt vett Ecuador elnöke, Guillermo Lasso is, akiről érdemes megjegyezni, hogy – különösen biztonsági kérdések vonatkozásában – erősen együttműködik az Egyesült Államokkal, amely nem mellesleg még mindig az ország legnagyobb kereskedelmi partnere.

Igaz, hogy 

Kína „csupán” Ecuador második legnagyobb kereskedelmi partnere, de egyúttal a latin-amerikai ország legnagyobb kétoldalú hitelezője, valamint jelentős beruházója és résztvevője az ország energia- és infrastrukturális ágazatának. 

Ha a múlt évet nézzük, akkor elmondhatjuk, hogy Kína és Ecuador között a kereskedelem már második éve mutatott két számjegyű növekedést. A kétoldalú kereskedelem elérte a 13,1 milliárd dollárt, ami éves szinten 19,7 százalékos bővülés.

A frissen megkötött szabadkereskedelmi megállapodással a két ország még szorosabb kapcsolatra lép egymással, amit az Egyesült Államok aggodalommal figyel, hiszen az egyezség hatálybalépését követően a Kína és Ecuador között forgalmazott áruk 90 százaléka mentesül a vámok alól.

A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy az ecuadori gyártók védelme érdekében a kínai textíliák, ruházati cikkek, cipők, kerámiák, gumiabroncsok, bútorok, cukor, rizs, tej, burgonya és kukorica ebben nem szerepel.

A kínai kereskedelmi miniszter a megkötött szabadkereskedelmi megállapodást úgy értékelte, mint egy lehetőséget a két ország közötti együttműködés bővítésére.

A két állam közti mélyülő kapcsolatok nem új keletűek, hiszen a kínai tőke már több mint egy évtizede Ecuador számára a fő külső finanszírozási forrást jelenti.

Ez leginkább a korábbi elnöknek, Rafael Correának (2007–2017) volt köszönhető, aki elkezdte a kapcsolatok bővítését, egyúttal a latin-amerikai országot lényegében kizárta a nyugati szuverén hitelpiacokról, miután 2008-ban az ecuadori kormány egyszerűen nem teljesítette a szabálytalanságokkal terheltnek ítélt államkötvényei törlesztését. Kína pedig köszönte szépen, örömmel pótolta ezt a hiányt. Ecuador most ott tart, hogy mintegy 18 milliárd dollárral tartozik Kínának.

Egyre nagyobb a Kínától való függés 2018 óta

A két ország közötti gazdasági partnerség akkor kezdett érdemben erősödni, amikor 2018-ban egyetértési nyilatkozatot írtak alá. Ebben megállapodtak a BRI közös felépítéséről, amely tovább mélyítette a két fél közötti pragmatikus alapokon nyugvó együttműködést különböző területeken. Az olyan hagyományosokon, mint a kereskedelem, a befektetések, a finanszírozás és az infrastruktúra, valamint az olyan feltörekvő területeken, mint az 5G és az energia.

Mindezekre alapozva a kínai vállalatok az elkövetkező időszakban aktívan részt vettek a helyi infrastruktúra fejlesztésében, valamint egyéb infrastrukturális projektek építésében (elektromos áram, közlekedés, kőolaj, bányászat, stratégiai területek, kórházak, lakások, iskolák építése).

Mindez több dolog miatt is érdekes. Ecuador volt az első olyan ország a világon, amelyik fizetésképtelenné tette a kínaiak által vásárolt helyi kötvényeket, miután 2020 áprilisában halasztást jelentett be 800 millió dollár adósság vonatkozásában. Mindez Lenin Moreno elnöksége alatt történt (Correa utódja az elnöki székben).

Moreno neve onnan lehet ismerős, hogy a politikai menekült újságírót Julian Assange-t kiadta a brit rendőrségnek, amiért cserébe rossz nyelvek szerint Ecuador 4,2 milliárd dolláros kölcsönt kapott az IMF-től, amelynek az Egyesült Államok a legnagyobb befizetője.

Másfelől Lasso kormánya tavaly szeptemberben megállapodást kötött a kínai hitelezőkkel mintegy 300 milliárd dollárnyi adósság átütemezéséről.

Ez pedig azt mutathatja, hogy Kína valójában valamivel elnézőbb hitelező, mint azt a nyugati kormányok az elmúlt években gondolták. 

Egyes kutatók és civil szervezetek azonban arra is felszólították Kínát, hogy Ecuador adósságának egy részét cserélje el az ország biológiai sokféleségének megőrzését célzó kötelezettségvállalásokra, amit „adósságot a természetért cserébe” elnevezéssel szoktak illetni.

Ez egy olyan önkéntes tranzakciót jelent, amely során a biodiverzitásban gazdag, de pénzügyi nehézségekkel küzdő ország kormányának az adósságát a hitelező törli vagy éppen csökkenti, cserébe azért, hogy az adós pénzügyi kötelezettséget vállal a természetvédelemre.

Adósságot a természetvédelemért

Az adósságcsere-ügyletek először az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején kerültek előtérbe, amikor a latin-amerikai országok sorra nem teljesítették az államadósságuk tekintetében vállalt kötelezettségeket, amit a régió „elveszett évtizedeként” is emlegettek. Viszont az 1990-es évektől kezdve egyre kevésbé voltak jellemzők az ilyesfajta ügyletek. 

Most viszont nagyon úgy tűnik, hogy a koronavírus okozta válság után a régió 33 állama közül sokan ismét eladósodtak, és az eladósodottság fenntarthatatlan szintre süllyedt. A közelmúltban a Credit Suisse (néhány hete  az UBS bankcsoport része) segített Ecuadornak a Galápagos-szigeteket érintő 656 millió dollár értékű, eddigi legnagyobb adósság természetre történő adósságcseréjének lezárásában.

Ecuador ezzel  a világ eddigi legnagyobb ilyen csereügyletét zárta. Eközben eladott egy új „kék kötvényt”, amely évente legalább 12 millió dollárt juttat a világ egyik legértékesebb ökoszisztémája, a Galápagos-szigetek megőrzésére.

Miután pedig a Credit Suisse segítségével közel 60 százalékos kedvezménnyel visszavásárolták az ország mintegy 1,6 milliárd dolláros adósságát, Gustavo Manrique Miranda külügyminiszter azt mondta, hogy a biológiai sokféleség most már értékes „keményvaluta”.

Visszatérve a szabadkereskedelmi megállapodásra, a Kína és Ecuador közötti ügylet  azért is figyelemre méltó, mert az ecuadori kormány az egyik utolsó olyan Dél-Amerikában, amely – mint említettük – még mindig szorosan együttműködik az Egyesült Államokkal egy sor fontos területen, különösen a biztonság kérdésköre.

El Salvadorhoz hasonlóan, amely szintén nemrég írt alá szabadkereskedelmi megállapodást Kínával, Ecuador is teljesen dolláralapú gazdaság.

Valójában nem a távol-keleti ország volt az első számú célpontja Ecuadornak, amit jól példáz, hogy a Kínával kötött szabadkereskedelmi megállapodás aláírását követően Lasso üzenetet küldött az Egyesült Államokba. Ebben emlékeztette az amerikai politikai döntéshozókat, hogy Ecuador az Egyesült Államokkal is szabadkereskedelmi megállapodást akart kötni, de ott nem járt sikerrel.

Próba Amerikánál: Kolumbia-terv után Ecuador-terv

A tavaly, Los Angelesben tartott Summit of the Americas csúcstalálkozón Lasso egy „Ecuador-terv” létrehozását is javasolta az országban tapasztalható növekvő törvénytelenség elleni küzdelem érdekében. Ezzel imponálni próbált az Egyesült Államoknak, mivel az elképzelése mintájául a Kolumbia-tervet, az Egyesült Államok által tervezett és végrehajtott katasztrofális kábítószer-felszámolási programot választotta. Holott ez a terv óriási károkat okozott Kolumbiának, elég csak arra gondolni, hogy több mint két évtized alatt 15 milliárd dollárnyi „segélyt” égettek el, növelték az erőszakot Kolumbiában, több mint egymillió hektárnyi mezőgazdasági területet árasztottak el mérgező vegyi anyagokkal, súlyosbították az illegális bányászatot és a szervezett bűnözést, miközben gyakorlatilag támogatták  a kokatermelés jelentős fellendülését.

A Kolumbia-terv egy olyan költséges bukás volt, hogy gyakorlatilag exportálhatatlan Latin-Amerika más részeire, de más területekre is. Lasso Los Angelesben bemutatott „Ecuador-terve” tehát nem csoda, hogy a csúcstalálkozón és hazájában is heves ellenállást váltott ki.

Az Egyesült Államok térvesztése Latin-Amerikában

Egy megkötött szabadkereskedelmi megállapodás Kínával és egy elmaradt az Egyesült Államokkal. Továbbá egy az USA-nak imponálni hivatott, de a katasztrofális Kolumbia-terv mintájára tervezett Ecuador-terv – mindezek ellenére Ecuador Latin-Amerikában továbbra is az Egyesült Államok egyik legfontosabb partnerállama.

Ám érdemes kiemelni, hogy Latin-Amerika egykor teljes mértékben amerikai partnerállamokból állt össze. 

Ma viszont az a helyzet, hogy egyre kevesebb partnerállamra lel az Egyesült Államok a térségben, hisz Kína fokozatosan, de határozottan megjelent a régióban, és már a legtöbb országban megkerülhetetlen partner. 

Igaz, közben az Egyesült Államok is észrevette, hogy Kína egyre inkább beférkőzik a hátsó udvarába, ahogy az fordítva is igaz: az Egyesült Államok is fokozatosan férkőzik be Kína hátsó udvarába, elég csak az AUKUS-ra vagy a Négyoldalú Biztonsági Párbeszédre utalni (Quad).

A két szuperhatalom közötti élesedő versengés és elhidegülés tehát valószínűleg megsokszorozza az eddigiekhez képest az olyan diplomáciai és kereskedelmi „puccsokat”, mint a Kína és Ecuador között megkötött szabadkereskedelmi megállapodás. Az ilyen egyezségek viszont csak az eszköztár egyik, de kétségtelenül hasznos és figyelemre méltó elemét képezik.

Latin-Amerika: baloldali előretörés

Habár Lasso nem definiálja magát sem jobbra, sem balra, Latin-Amerikának van egy olyan sajátossága, hogy évtizedenként vagy két évtizedenként változik a politika fősodor.

Jelen állás szerint ez az irány a bal: 2018 óta a nemzeti választásokon a régió hét legnagyobb gazdaságában balközép kormányok kerültek hatalomra: Kolumbiában (most először), Mexikóban (ahol az ötödik éve hivatalban lévő AMLO-nak továbbra is 60 százalék feletti a támogatottsága), Peruban (amelynek demokratikusan megválasztott elnökét, Pedro Castillót egy évvel később egy belső puccs buktatta meg), Chilében (ahol 2022-ben megválasztották elnöknek, Gabriel Borict, aki az ország eddigi legfiatalabb elnöke), továbbá balos a kormány Bolíviában, Argentínában és Brazíliában is.

Az USA másutt is le van maradva Kínához képest

Ez a tendencia tovább súlyosbította az Egyesült Államok politikai befolyásának csökkenését a régióban, bár a baloldali erők  mostanság veszítettek a lendületükből. Ugyanakkor az USA három kulcsfontosságú területen is lemarad Kínától, különösen Dél-Amerikában: a kereskedelem, a beruházások és a stratégiai erőforrásokhoz való hozzáférés terén. Az Egyesült Államok számára talán a legaggasztóbb, hogy 

Peking gazdasági befolyása az Amerika-barát kormányokkal működő országokban is nőtt. 

Ezek közé tartozik nemcsak az említett Ecuador, de Uruguay is, amelyek a kormánya szintén alig várja, hogy szabadkereskedelmi megállapodást írjon alá Kínával, látszólag függetlenül attól, hogy ez milyen következményekkel járhat az ország számára a dél-amerikai kereskedelmi blokkban, a Mercosurban való tagságára nézve.

Az Egyesült Államok reagált is az új helyzetre, és emlékeztette a régió kormányait, valamint a két legfontosabb stratégiai riválisát, Kínát és Oroszországot, hogy 

mind az amerikai kormány, mind a hadsereg szemmel tartja a régió stratégiai erőforrásait. Ezek közé tartoznak a ritkaföldfémek, a lítium, az arany, a kőolaj, a földgáz, a könnyűnyersolaj, a réz, a bőséges élelmiszernövény-termelés és az édesvíz.

Lasso 2021. májusi hivatalba lépése óta Ecuadorba öt alkalommal látogattak amerikai állami tisztviselők, köztük Laura J. Richardson tábornok, Anthony Blinken külügyminiszter és egy szenátorokból álló kétpárti delegáció. Decemberben Lasso a Fehér Házba ment, hogy többek között a két ország közötti gazdasági és biztonsági együttműködés elmélyítéséről tárgyaljon.

Ez döntő fontosságú, sőt a vezetők abban is megállapodtak, hogy megerősítik az együttműködésüket, mivel Ecuador az ENSZ Biztonsági Tanácsának kétéves ciklusára készül, miután a 15 tagú tanács új, nem álló tagjaként lépett hivatalba. Ez azt is jelenti, hogy a 2023–24-es időszakban a 15 tagú Biztonsági Tanács ideiglenes tagja lesz Japánnal, Máltával, Mozambikkal és Svájccal együtt India, Írország, Kenya, Mexikó és Norvégia helyett, amelyeknek a mandátuma december 31-én járt le.

Borítókép: 123rf