Németország óriási hátrányba került a világ legnagyobb piacán, és nem úgy tűnik, hogy be tudná hozni a lemaradását.

A Volkswagen több mint 40 éve van jelen Kínában. Úttörőnek tekinthető, amely dacolva a politikai ellenszéllel és az ideológiai alapú üzleti megközelítéssel, szigorúan a profitra koncentrálva tette meg tétjeit – és bankot robbantott.

Hasonlóan azonban több külföldi exportőrhöz és befektetőhöz – súlyos hibát követett el, amikor befészkelte magát az aranytojást tojó tyúk mellé, és azt hitte, a paradicsomi állapot és a belső égésű motorok kora örökké tart majd. Négy évtizeddel a megjelenése után a sokkal kifinomultabb technológiával és sokkal olcsóbban eladható kínai autók egyszerűen letaszították a trónról a német óriást, amely most kétségbeesetten próbálja újradefiniálni önmagát a hátsó sorból.

Míg a kínai BYD közel 40, a Tesla pedig 10 százalékos piaci részesedéssel rendelkezik, a VW a szomorú kilencedik helyen áll 2 százalékos területével. A keserűséget fokozandó: Kína 2022-ben megelőzte Németországot a globális autóexportban, idén pedig határozott és reális célja, hogy fellépjen a dobogó legfelső fokára, miután Japánt letaszítja onnan.

Távol az illúzióktól

A jelenlegi helyzet a külföldi autógyártók agóniáját jelenti Kínában. A lejtmenet nem csak a VW-t érinti, de minden olyan vállalatot, amelyek nem vették észre időben a belső égésű motorkorszak villámgyors kínai hanyatlását, ezzel egyidejűleg pedig az elektromos járműipar robbanásszerű erősödését. A piaci farkastörvények Kínában gyorsabban működnek, mint máshol: aki nem tud lépést tartani, az menthetetlenül elpusztul.

Kínában az idén a személyautók eladásának kétharmadáért négy kínai gyártó és a Tesla felelt. Ezen belül a BYD 38 százalékos részesedést tudhat magáénak, amely behozhatatlan előnynek tűnik a VW 2,5 százalékos értékesítési mutatójához képest.

Az, hogy teljesen átalakultak a piaci prioritások és máris minden harmadik eladott jármű elektromos, vörös felkiáltójelként lebeg a belső égésűeket még mindig kiemelt helyen kezelő külföldi vállalatok előtt, amelyek immár az ár-érték bűvöletében sem bízhatnak: a kínai autók olcsósága a Teslát is belekényszerítette az akciós értékesítésbe, az árháború miatt így eddig olcsóbbnak számító, hagyományos üzemanyagra épülő autók előnye ezen a téren is elolvadt.

Merre tovább?

Felmerül a kérdés a külföldi, jelenleg a piaci maradék koncon marakodó vállalatok számára, hogy óriási befektetési kockázattal beszállnak-e újra a versenybe, vagy feladják a küzdelmet, és egy idő után csendben elfogadják, hogy nekik csak a resztli jut. Úgy tűnik, a Ford – kínai kiadásainak csökkentésével – az utóbbi mellett tette le a voksát,

a Volkswagen azonban egyelőre nem adja fel a harcot.

A hetekben jelentett be újabb kínai beruházásokat, valamint azt, hogy esze ágában sincs lemondani a hszincsiangi autógyárról sem, dacára az aggodalmaknak, amelyek az ujgurok elleni bánásmódra mutatnak rá a régióban. Sőt: egymilliárd eurós innovációs központot készül építeni, Kínában dolgozó szoftverfejlesztő csapatát pedig 1200 főre akarja emelni.

A német gyártók egyelőre nem akarják veszni hagyni a kínai piacot. A közelmúltban több vállalatvezér is szembeszállt a hivatalos német „kockázatmentesítési” politikával, amely a Pekingtől való gazdasági függetlenedés első lépéseként lazítaná a kereskedelmi kapcsolatokat. A vezetők egyöntetű véleménye az, hogy Scholz kancellár súlyosan téved a helyzet kezelési módszereit illetően, a kínai kapcsolatokat pedig még szorosabbra kell fűzni a tartókötelek elvágása helyett.

A remény hal meg először

Az idei lesz az első olyan esztendő, amikor a kínai modellek legyalulják a külföldieket a világ legnagyobb autópiacán. Ami Németországot illeti, a jövőt senki sem látja túl fényesnek.

A sötét jövő legmarkánsabb jele, hogy a tavalyi év folyamán először fordult meg az export-import arány Kínával: a németek több kínai autót vásároltak, mint amennyi hazait Pekingnek eladtak.

A német közvélemény tulajdonképpen már lemondott a hegemón álláspontról. A német mérnöki szakmai szövetség, a VDI közelmúltban végzett közvélemény-kutatása egészen pesszimista eredményt tükrözött: a megkérdezettek 55 százaléka véli úgy, hogy 10-15 éven belül Németország még mindig megkerülhetetlen autóipari nagyhatalom lesz, és csupán 12 százalék hisz benne, hogy a legendás járművek értékesítése a dobogón marad.

A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.
Fotó: MTI/AP