A napokban döntöttek az olajnagyhatalmak egy fontos olajpiaci kérdésben: e szerint júliustól Szaúd-Arábia napi 1 millió hordóval fogja vissza aktivitását. Ez az őszi 2 millió hordós és az áprilisi 1,6 millió hordós termelés-vágásokat követően csaknem 5 százalékkal szűkül a globális olajtermelési kínálat.

Hortay Olivér, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. Energia- és Klímapolitika Üzletágának vezetője a közösségi médiában posztolt részletesen a döntés várható hatásairól. A szakértő szerint a nyugati média félremagyarázza az OPEC új megállapodását.

A nyugati média következtetései az alábbiakban foglalhatók össze:

1. Egyfelől az olajnagyhatalmak – leginkább Szaúd-Arábia – most kétségbe vannak esve.

– Az IMF becslése alapján a szaúdiaknak stabilan 80 dollár fölötti hordónkénti árra lenne szükségük a költségvetésük fenntartásához.

– A szaúdi energiaügyi minisztert frusztrálja, hogy a korábbi döntésekkel ezt nem sikerült elérni, ezért további ésszerűtlen, érzelem-vezérelt vágásokat szorgalmaz.

2. Növekednek a feszültségek az OPEC-en belül, valamint a kartell és Oroszország között.

– Egyes OPEC tagok – a kapacitáskorlátaik miatt – nem tudják kihasználni a rájuk osztott kvótákat, mások viszont a jelenleginél többet is termelnének, tehát az országok elégedetlenek a belső allokációval. Míg Szaúd-Arábia a kínálat szűkítésével csökkentené az árakat, Oroszország nem hajlandó visszafogni az exportját, mert a háború finanszírozásához szüksége van a bevételeire.

3. Az elmúlt hónapok árkorrekciója miatt Amerika már megengedőbb a szűkülő kínálattal kapcsolatban.

– A Fehér Ház megpróbálja helyrehozni kapcsolatát Szaúd-Arábiával, így nem bánja a kitermelés további csökkentését.

– Az USA egyébként is növelni kívánja saját kitermelési kapacitásait és a magas árak ösztönzően hatnak az amerikai befektetők aktivitására.

Ellentmondások és valótlanságok a fenti állításokban

Hortay Olivér szerint ugyanakkor a nyugati média megállapításai azonban ellentmondásosak és valótlanok.

1. Sok ország minden bizonnyal szívesen cserélne a „kétségbeesett” Szaúd-Arábia aktuális anyagi lehetőségeivel. A Saudi Aramco több, mint egy éve a világ legértékesebb vállalata, ami rekordprofitot termel és rekordosztalékot fizet a szaúdi államnak. Az IMF 80 dolláros becslése – a szaúdi költségvetés szokásos kiadásain felül – figyelembe veszi azoknak az újonnan indítandó gigaberuházásoknak a finanszírozási igényeit is, amelyek tökéletesen nélkülözhetők. Ráadásul a Brent típusú olaj hordónkénti ára 76 dolláron zárt a megállapodás előtt és a májusi átlag úgy is 75 dollár fölött volt, hogy a lehetséges amerikai államcsőd lefelé tolta a keresleti kilátásokat. Ezek alapján az OPEC – és Szaúd Arábia – volt már rosszabb helyzetben is.

2. Nem úgy tűnik, hogy az OPEC megosztott lenne. Nem világos, hogy a lapok mire alapozzák a találkozó „feszült hangulatát”, amikor ezúttal az OPEC valamennyi nyugati médiacsoportot kitiltotta az üléséről. A kvóták belső elosztásán bármikor, különösebb következmények nélkül lehetne módosítani, hiszen a piaci szereplőket elsősorban a kitermelés összesített mennyisége és nem annak összetétele érdekli.A döntésről szóló közlemény alapján, Oroszország nem köteles csökkenteni kitermelését, azaz a valóságban az OPEC összezárt az oroszok mögött. Ez éppen a kartell kohézióját mutatja és a Nyugat számára – geopolitikai szempontból – nem túl biztató fejlemény.

3️. Amerika már egy éve elveszítette a kontrollt az OPEC fölött. Az OPEC az USA energiaembargója óta demonstratívan figyelmen kívül hagyja a Fehér Ház kéréseit és fenyegetéseit. Mióta tavaly nyáron Joe Biden személyesen végiglátogatta a nagy olajexportőröket és a kitermelés növelését kérte, az OPEC három csökkentésről döntött. Az áprilisi megállapodás ráadásul teljesen váratlan volt a Nyugat számára, ami aligha az OPEC közeledését mutatja (a nyugati újságok kitiltásáról nem is beszélve).

Hortay Olivér szerint nem tiszta, hogy a cikkek milyen békülési törekvésekre utalnak, amikor az USA bejelentette, hogy a készletei feltöltéséhez – a korábbi ígérete ellenére – nem vásárol majd szaúdi olajat (az áprilisi döntést sokan egy erre adott reakcióként értelmezik), Szaúd-Arábia pedig szankciókkal sújtott orosz fegyvercégekkel tárgyal.

Az USA kitermelési kapacitásainak növelése sérti az OPEC érdekeit, így nehéz elképzelni, hogy ez állhat a kartell döntésének hátterében. Az olajárak magasak, az infláció Amerikát is sújtja és az elnökválasztások vészesen közelednek, így nem valószínű, hogy Biden megengedőbb lenne az árak további, mesterséges növelésével kapcsolatban. A szakrétő szerint – ellentétben a nyugati média interpretációjával – a helyzet kifejezetten aggasztó.

Ugyanis az elmúlt hónapok ármozgásai egyértelműen rámutatnak, hogy csak a Nyugat súlyos gazdasági problémái (bank- és államcsődöktől való félelem, recessziós várakozások, gyengélkedő ipari teljesítmény stb.) képesek visszafogni az olajárakat.

Ezek a problémák azonban nagyrészt éppen a magas áraknak köszönhetők és ezzel az OPEC is tisztában van.

A kínálat folyamatos szűkítésével a kartell – amellett, hogy biztosítja saját profitját – akadályozza a Nyugat válságkezelését, hiszen amíg drága az olaj, az inflációs nyomás nem szűnik meg, a jegybankok kénytelenek magas kamatot fenntartani, ami végső soron mélyíti a válságot.

Ráadásul, geopolitikai szempontból a Nyugat számára kedvezőtlen fejlemény, hogy Szaúd-Arábia a saját kvótái árán is Oroszország mellé állt.

A szakértő szerint

naivitás azt gondolni, hogy egy kétségbeesett ország által vezetett, szétesőben lévő szövetség nyíltan szembe fordulna az Egyesült Államokkal.