Mi a valódi ára az ukrajnai háborúnak? Mekkora veszteséget okoz Magyarországnak? Többek között erről is szó volt az MCC Peace Forum panelbeszélgetésén.

Ács Zoltán, a George Mason University professzora, György László gazdaságstratégiai feladatokban való szakmai közreműködésért felelős kormánybiztos, Tuomas Malinen, a GnS Economics vezérigazgatója és Gladden Pappin, a Magyar Külügyi Intézet elnöke részvételével zajlott az MCC Peace Forum egyik panelbeszélgetése június 6-án. A résztvevők a háború gazdasági következményeivel, az energiaárak alakulásával, az inflációval és a globális előrejelzésekkel kapcsolatosan osztották meg gondolataikat.

Beárazva

A résztvevők egyetértettek abban, hogy az ukrajnai háború nagyban befolyásolja a globális gazdaságot, a vélemények inkább az egyes államokra gyakorolt hatások mértékét illetően különböztek. A háború negatív hatásai csak a háborúra adott szintén negatív reakciók tükrében értelmezhetők, erre a legnyilvánvalóbb példa a szankciók által kiváltott energiaár-robbanás volt. Az energia áremelkedése minden előállítási részfolyamatot és a termékköltséget is magával rántotta, az Európai Unió ragaszkodása a függetlenedésre az orosz energiától, az alternatív megoldások keresése pedig még jobban emelte az amúgy is magas árakat. Ez összességében

az európai gyártási, ipari kapacitások, ezzel együtt a versenyképesség csökkenéséhez vezetett.

Különösen igaz ez Németország esetében, amelynek gazdasági problémái minden esetben kihatnak az egész EU-ra, márpedig orosz energiafüggősége miatt Berlin szenvedte meg leginkább a leválást, a szankciókat és az új ellátási láncok kiépítését.

Az, hogy a háború okozta károkat lehet-e egyáltalán összegesíteni, ismét csak nézőpont kérdése. Ha az akadozó előállítási kapacitással küzdő hadiipart és fegyverszállításokat vesszük alapul, az az USA szempontjából önmagában nem sok például az afganisztáni vagy iraki jelenlétbe ölt pénzhez képest, ám míg az ukrajnai háború „csupán” bő egy éve tart, utóbbiak hosszú távú műveletek voltak, így a relatív számok sem mérvadóak. Amennyiben a gazdasági hatásokat tekintjük, egy vélemény szerint azért nehéz számolni, mert a pusztítás és újjáépítés mértékéről egy jelenleg is zajló háború esetében szintén nehéz beszélni, ráadásul világos, hogy míg Európát a lehető legnegatívabb gazdasági hatások érik a háború miatt, az USA ebből egyelőre nem sokat érez.

Magyar veszteségek

György László kormánybiztos szerint ugyanakkor kimutatható és összegesíthető a háború negatív gazdasági hatása. Globális hatását tekintve a GDP arányában be lehet árazni az eddigi veszteségeket: míg a háború a világ GDP-jének 10 százalékát kitevő, mintegy 10 ezer milliárd dollárnyi jóléti veszteséget eredményezhet,

Magyarország tavaly február óta GDP-növekedésének 4,6 százalékát veszítette el a konfliktus negatív hatásainak következtében.

Ez a tendencia több think tank – köztük a Makronóm Intézet – előrejelzései szerint is folytatódik, amennyiben nem következik be valamilyen pozitív változás a konfliktusban. A kormánybiztos rámutatott: az európai országok már több mint 700 milliárd dollárt költöttek a háztartások és a vállalatok energiaköltségeinek megóvására, ez az összeg az európai GDP négy százalékát teszi ki. A magyar kormány szintén mindent megtesz a háztartások és a vállalati szereplők veszteségeinek csökkentése érdekében, de a negatív hatásokat így is mindenki a saját bőrén tapasztalja, ráadásul nagyon is összegesíthető módon.

Ami az energiaimport területén felgyorsult diverzifikációs törekvéseket illeti, György László szerint nehéz optimistának lenni. Tény, hogy a függetlenedési erőfeszítések felgyorsultak, de ha azt nézzük, hogy az USA és az EU energiaárai közti különbségek a háború előtti kétszeresről öt-hatszorosára emelkedtek, az európai befektetések emiatt kevésbé vonzóak, az EU-s vállalatok pedig érezhetően óriási hátrányba kerültek, akkor nyugodtan kijelenthető, hogy míg az USA profitál a válságból, az európai gazdaság egyre nagyobb problémákkal küzd.

Európa akarta így

Tuomas Malinen elmondta: ami a háború kirobbanása óta történik az energiafüggetlenedés területén, az a ló másik oldala. A fizikai konfliktussal szinte egy időben az energiavállalatok háborúja is kitört, mígnem Európa úgy nem döntött, hogy minden hidat feléget maga és Oroszország között. „Ezen a ponton azért hátra kellett volna lépni, és elválasztani a háborút az energiakereskedelemtől” – mondta, hangsúlyozva, hogy – amerikai nyomásra – az európaiak maguk választották ezt az utat, és politikai döntések alapján

szisztematikusan elvágták magukat gazdasági biztonságuk egyik alappillérétől, miközben pontosan tisztában voltak lépésük az iparra, a háztartásokra és az élelmiszerárakra gyakorolt rendkívül káros hatásával.

Ezzel a véleménnyel értett egyet György László is, aki szerint a statisztikai adatokkal nehéz vitatkozni, azok pedig világosan azt igazolják, hogy a szankciós politika sokkal negatívabb hatással van az Európai Unióra, mint Oroszországra. „Először mindenki azt mondta, hogy a szankciók hatására Oroszország gazdasága összeomlik. Ehhez képest az orosz kereskedelmi többlet tavaly folyamatosan emelkedett. Aztán azt hallgattuk, hogy a szankciók hatása mégsem azonnali, de valamikor be fog érni a gyümölcsük. Ennek sem látjuk nyomait a mai napig” – mondta, rámutatva, hogy az exportkiesést Moszkva Indiával, Kínával és más országokkal pótolta, miközben Európa az energiaellátás hiányosságai miatt kénytelen volt egy akkora árugrásba belemenni, ami az európai GDP hat százalékát teszi ki. „Ez nem Magyarország döntése volt, de ugyanúgy fizetjük az árát. A mi alkupozíciónk sokkal gyengébb Németországénál, de mit látunk? Azt, hogy Németország gyakorlatilag tönkretette saját versenyképességének egyik alappillérét, ezzel az Európai Unióét is. Hogy mi a konklúzió? Egyszerűen fel kell hagyni azokkal a szankciókkal, amelyek bennünket sokkal negatívabban érintenek mint Oroszországot” – mondta a kormánybiztos.

A globális inflációról

Azzal kapcsolatban, hogy az inflációs mutatók visszasüllyedhetnek-e a háború vagy a Covid-járvány előtti szintre, meglehetősen pesszimista volt a beszélgetésen résztvevők véleménye. Mint elhangzott: figyelembe véve egy multipoláris világrend kialakulásának lehetőségét és az ellátási láncok évek óta tartó bizonytalanságát, az infláció csökkenése rövid távon nem valószínű. Jelenleg a legfontosabb feladat egy szeptember-október környékén bekövetkezhető deflációs sokk elkerülése, de kiemelten kell figyelni a bankrendszerben kialakult krízist is, hogy elkerülhető legyen a gazdasági világválság.

Az inflációs folyamatok egyébként nem a háború kezdetekor, hanem a világjárvány alatt kezdődtek, amikor az ellátási láncok összeomlásával párhuzamosan a kormányok elkezdtek természetellenesen sok pénzt pumpálni a saját gazdaságukba. Ezzel kapcsolatban

felmerült a kérdés, hogy Brüsszel észrevette-e időben a figyelmeztető jeleket, és mindent megtett-e a diverzifikációs folyamatok felgyorsítása érdekében.

György László kormánybiztos szerint a válasz egyértelmű nem. Mint mondta, a közgazdászok 90 százaléka az inflációra fiskális ösztönzőként tekintett, Magyarország azonban például feltételekhez kötötte a támogatást: a juttatásban részesülő vállaltok nem halaszthatták el a tervezett beruházásaikat és nem bocsáthattak el munkavállalókat.

Az inflációra azonban – mutatott rá – jelenleg már más is hatással van. A háború és a Nyugat által erőltetett, Kínától való függetlenedési szándék mind negatív hatással járnak az ellátási láncokra, emellett a magas energiaárak továbbra is magasan tartják az inflációt. A Covid előtti időszak már soha nem fog visszatérni, az infláció ezért a következő minimum tíz évben nem fogja elérni a békeidős szintet, és folyamatosan fent fog állni megugrásának veszélye.

Körülbelül 2015 körül kezdett el a világ megváltozni, aztán jött a Covid, a háború, és a második világháború óta tartó növekedés folyamatosan és tartósan lassul – hangzott el a beszélgetésen.

Optimista pesszimizmus

Abban az összes résztvevő egyetértett, hogy a jelenlegi háborúnak nem lesznek győztesei. Ács Zoltán szerint a fő kérdés azonban nem az, hogy a háború jobbá vagy rosszabbá teszi-e a világot, hanem az, hogy az azt követő békének milyen architektúrája lesz. Az 1. világháborút káosz, szervezetlenség, infláció és gazdasági válság követte, ami el is vezetett a második világégéshez. 1945 után azonban gondos szervezéssel megalakultak azok a nemzetközi szervezetek és intézmények, amelyek kisebb-nagyobb hibákkal ugyan, de hetven éven át biztonságossá és jobbá tették a világot. Ahhoz, hogy ez az állapot újra kialakulhasson,

már most azon kellene gondolkodni, milyen intézményi, strukturális megújulásokra és irányváltásokra van szüksége Európának ahhoz, hogy ne fulladjon politikai és gazdasági káoszba a háború után.

György László a béke lehetséges architektúrája kapcsán úgy fogalmazott: a globális kelet és dél már évek óta készül a multipoláris világrendre, a Nyugat és különösen az Európai Unió azonban hatalmas hátrányból várja a folytatást. „Míg az Európai Unió azon hezitál, hogyan és mibe fektessen be az elkövetkezendő tíz évben Afrikában 300 milliárd eurót, Kína már 1000 milliárd dollárt, egyes becslések szerint ennek a dupláját fektette be a kontinensen természetes erőforrásokhoz kapcsolódó projektekbe, bányákba, infrastrukturális fejlesztésekbe. Amit tehát Európa most még csak tervez, azt Kína már megcsinálta” – mondta a kormánybiztos a beszélgetés zárásaként, rámutatva: míg a Nyugat a háború folytatásával van elfoglalva, a harmadik világ országai minden erejükkel már az azt követő időszakra és egy új, multipoláris világrend gazdaságpolitikájára készülnek.

A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.
Fotó: MCC