A nemzetközi közösség egy része ismét diplomáciai kiküldetésben van, hogy lazítson a Koszovó és Szerbia közötti feszültségen.
Kihangsúlyozták, hogy Koszovó északi részén olyan új, helyi választások megszervezésére van szükség, amelyeken a helyi szerbek is részt vesznek (a legutóbbi választásokat ugyanis a szerb lakosság bojkottálta). Koszovónak el kell kezdenie a szerb többségű önkormányzatok közösségének létrehozását is, hangsúlyozták az Európai Unió képviselői.
Miklós Hajnalka írása a Makronómon
A diplomáciai tárgyalások azonban egyelőre bizonytalan irányban haladnak, sem Albin Kurti koszovói miniszterelnök, sem Aleksandar Vučić (Alekszandar Vucsity) szerb elnök nem reagált egyértelműen. A feszültség pedig Koszovó északi területein fokozódik, amióta a legutóbbi választásokon 3 százalékos részvételi arány mellett kinevezett albán polgármesterek erős rendőri erők jelenlétében próbáltak meg bejutni Leposavić (Leposzavity), Zvečan (Zvecsan) és Zubin Potok önkormányzati épületébe.
A helyi szerb lakosság hetek óta tüntet, miközben a koszovói speciális rendőrség részéről folyamatosak a letartóztatások Koszovó északi, szerbek lakta önkormányzataiban. A helyzet nem nyugodt a határ másik oldalán sem, ugyanis nemrég három koszovói rendőrt állítottak elő szerb területen. A szerb hatóságok azt állítják, hogy teljes fegyverzetben fogták el őket. Erre a rendőri akcióra Koszovó a szerbiai teherautók blokádjával reagált, napok óta nem jut át közép-szerbiai áru a koszovói–szerb adminisztratív határon. A helyzet napról napra egyre súlyosabb.
Viola von Cramon európai parlamenti képviselő, koszovói jelentéstevő bírálta a koszovói hatóságok reakcióját a feszültségekre. Kihangsúlyozta, hogy a fegyveres rendőri erők bevetése a pristinai hatóságok részéről hibás döntés volt, ami jelentősen rontott a kölcsönös bizalmon.
Ezt erősítette meg Petar Petković (Petár Petkovity) is, a szerb kormány Koszovóval foglalkozó irodjának vezetője is szombati (június 17-i) sajtótájékoztatóján, amikor azzal vádolta meg Albin Kurtit, hogy szándékosan kelt feszültséget, a Balkán destabilizációjára törekszik. Majd hangsúlyozta, hogy a koszovói vezetés a szerb lakossággal szemben alkalmazott folyamatos erőszak miatt ő maga nem tudja elképzelni a Belgrád–Pristina párbeszéd folytatását, ám erről Aleksandar Vučić dönt majd.
A Koszovó és Szerbia közötti kapcsolatok normalizálásáról áprilisban kötött megállapodás szerint a koszovói hatóságoknak lehetővé kell tenniük az észak-koszovói szerb közösség számára az önkormányzati szerveződést, miközben a szerb hatóságok vállalták, hogy nem akadályozzák Koszovó működését, illetve a nemzetközi szervezetekbe való tagfelvételükre tett erőfeszítéseket.
A jelenlegi helyzet nemcsak régiót, illetve a Nyugatot aggasztja, hanem Oroszország is fokozott figyelemmel követi a történéseket. Sőt, ahogy azt a Vzglyad orosz internetes portál kiemelte, az új koszovói válság most érte el a legnagyobb és legveszélyesebb pontját, hiszen a koszovói hatóságok önállóan intézkednek, figyelmen kívül hagyják a Nyugat véleményét és a nemzetközi szervek figyelmeztetéseit, vagyis, mint ahogy a portál fogalmazott, kikerültek az USA és az EU irányítása alól. Az oldal arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi koszovói történések előre vetítették Ukrajna jövőjét is, ugyanis véleményük szerint előbb-utóbb az ukrán hatóságok is a koszovói hatóságok példáját követik majd.
Hasonlóságok és eltérések
Amióta kitört az orosz–ukrán háború, a politikusok és a politikai elemzők folyamatosan összefüggéseket keresnek Koszovó és Ukrajna között. Habár felfedezhetők azonos elemek, a két eset elméletben és gyakorlatban is merőben eltér egymástól. Mint ahogy arra nemrég Dušan Milenković (Dusán Milenkovity), a szerbiai Társadalmi Párbeszédért és Regionális Kezdeményezésért Központ (Centra za društveni dijalog i regionalne inicijative) munkatársa az Amerika Hangjának (Voice of America) kiemelte, mindkét esetben a nagyhatalmak érdekei domilnálnak, mégis,
amíg Ukrajna esetén Oroszország az adott terület kisajátítását tervezi, addig Koszovónál mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok érdeke abban rejlett, hogy függetlenítse az adott területet, ezáltal pedig megerősítse a befolyását.
Rámutatott, hogy Ukrajna 4 megszállt területe esetében a háború alatt népszavazást szerveztek, ahol a lakosság jelentős arányban az Oroszországhoz való csatlakozást támogatta. Természetesen a Nyugat ennek a voksolásnak az eredményeit nem ismeri el. Hangsúlyozta, hogy ilyen referendumra Koszovó területén nem került sor a 2008-ben egyoldalúan kikiáltott függetlenséget megelőzően sem.
Ivo Visković (Ivó Viszkovity), a belgrádi Politikatudományi Kar (Fakultet političkih nauka) professzora felhívta a figyelmet, hogy Koszovó függetlenedéséről nem a lakosság, hanem az akkori helyi hatalom és annak meghatározott emberekkel kibővített szerve döntött. Még a Nemzetközi Bíróság is szóvá tette, hogy a döntést nem az 1244-es rezolúció által meghatározott, hanem egy ad hoc szerv hozta meg. A professzor hangsúlyozta, hogy
a nemzetközi jogban ezúttal ütközik az önrendelkezési és a területi integritás megőrzéséhez való jog.
Érdekes, hogy amíg Oroszország elismeri az ukrajnai népszavazás eredményét, addig nem támogatja Koszovó függetlenségét. Szerbia pedig mindkét térség (az ukrán területek és Koszovó) elszakadása ellen van.
Dušan Milenković az Amerika Hangjának adott nyilatkozatában rámutatott, hogy Szerbia a valóban nehéz tárgyalásokra csak az ukrán háború végén számíthat, ugyanis Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke a referendum legitimitásáért cserébe Koszovó függetlenségének adhat legitimitást. Véleménye szerint a Nyugat ugyanakkor ezt nem szeretné megvárni, a koszovói helyzet mihamarabbi rendezésével éppen Putyint kívánják megfosztani az alkupozíciójától.
Dragan Bisanić újságíró és diplomata a Kosovo online protálnak adott korábbi nyilatkozatában is arra mutatott rá, hogy Koszovó és Ukrajna helyzete összekapcsolódik. Mint megfogalmazta, a koszovói kérdés két megközelítés miatt fontos, egyrészt a nemzetközi kapcsolatok „speciális eseteként” igyekeznek legitimálni, magyarázatot adni a NATO által 1999-ben végrehajtott bombázásokat követő lépésekre: Szerbia egy részének leválasztásától a függetlenség egyoldalú kikiáltásán át annak elismertetéséig. Másrészt pedig vannak, akik precedensként tekintenek rá, és azzal indokolják az ukrajnai katonai akciókat. Kiemeli ugyanakkor, hogy
a helyzet alakulása megalapozza a nemzetközi kapcsolatok jövőbeli modelljét is. Úgy vélik, a koszovói ügy befolyásolhatja Ukrajna jövőjét, ahogyan az ukrán konfliktus kimenetele is meghatározhatja Koszovóét.
A világ már nem olyan, mint régen
Vesko Garčević montegerói diplomata és a Bostoni Egyetem Frederick S. Pardee Globális Tanulmányok Karának professzora a Balkánon működő Al Jazeera televíziónak áprilisban adott interjújában arra hívta fel a figyelmet, hogy a „szerb világ” fogalma nem csupán az „orosz világ” megkopott mása. Szerinte az Szerbia regionális ambícióit tükrözi, és miután Vlagyimir Putyin 2014-ben az orosz koncepciót használta a Krím annektálásának igazolására, szavai szerint nem lenne meglepő, ha Belgrád hasonló fellépéseket tenne például Bosznia-Hercegovinában. Arra hívta fel a figyelmet, hogy
ha az orosz invázió úgy alakulna Ukrajnában, ahogy azt Moszkva tervezi, Koszovónak és Bosznia-Hercegovinának is nagy árat kellene fizetnie.
Véleménye szerint Moszkva jelentős hatást gyakorol mindenekelőtt a „szerb világ”, de az egész Balkán politikájára, a médiára, sőt a vallásra is. Oroszország olyan kiváltságos helyzetben van, hogy nem kell közvetlenül részt vennie a regionális eseményekben ahhoz, hogy az érdekei védve legyenek.
Fadil Lepaja koszovói politikai analitikus rámutatott, hogy miután Oroszország megtámadta Ukrajnát, és az ott élő orosz kisebbségre hivatkozva annektálta a megszállt területeit, a világ megváltozott. A Kosovo online portálnak elmondta,
Oroszország és Szerbia fellépésének logikája, legyen szó Ukrajnáról vagy éppen Koszovóról, megegyezik.
A kisebbségre hivatkozva területeket elfoglalni, a lakosságot átcsoportosítani, más közösségeket kitelepíteni a határok erőszakos, etnikai elvek alapján történő megrajzolását jelenti, hangsúlyozta Lepaja, amit véleménye szerint az oroszok háborúval, Szerbia pedig tárgyalásokkal próbál elérni.
Habár eddig a tárgyalófelek, illetve az Európai Unió is azt hangoztatta, hogy a Belgrád–Pristina tárgyalások kulcsfontosságúak a Balkán békéjének megőrzéséhez, a Nyugat több alkalommal is érzékeltette, hogy Aleksandar Vučić csak erősíti az oroszok befolyását a Balkánon, túl agresszíven fellépő politikusnak tartja őt, és érezhetően Koszovót támogatta inkább a tárgyalások folyamán.
Most azonban úgy tűnik, a jelenlegi feszültség, ahogy azt a németországi médiumok megfogalmazták, elindította a nyugati országok Pristinához való hozzáállásának eddig elképzelhetetlen változását.
A Nyugat megkezdte az eszkaláció okainak elemzését: a Frankfurter Allgemeine Zeitung napilapban Reinhard Veser a kommentárjában rámutatott, Albin Kurti koszovói miniszterelnöknek régóta húzódik a konfrontációja Koszovó nyugati szövetségeseivel. Ezt a megállapítást azokkal a tiltakozásokkal magyarázta, amelyeket évekkel ezelőtt Kurti szervezett az ENSZ koszovói missziója, azaz a Szerbiával való konfliktusra vonatkozó ENSZ-béketerv ellen. Rámutatott arra is, hogy Kurti a kezdettől fogva ellenezte azt a megállapodást, amellyel az EU a két fél közötti kapcsolatok normalizálását kívánta elérni, most pedig miniszterelnökként szabotálja annak végrehajtását. Ám mint ahogy a kommentár szerzője megfogalmazta, fellépésével Kurti eljátszotta az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió támogatását.
