Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása

A stratégia elfogadása előtt a kancellár szavaiból következtetve erős volt a gyanú, hogy alapvető törekvések szerepelnek majd benne az egyoldalú függőségek csökkentésére olyan területeken, mint az energia, a nyersanyagok és a kritikus technológiák.

A német kancellár még vasárnap mondta azt, hogy: „Többpólusú világunk egyre összetettebbé válik, számos új hatalmi központtal. […] Új partnerségekre kell törekednünk, és ezt is tesszük”.

Nem véletlen tehát, hogy Scholz hónapok óta arra ösztönzi a vállalkozásokat, hogy keressenek új piacokat, különösen Ázsiában, és ne hagyatkozzanak túlzottan Kínára. Mindemellett felszólította az európai vezetőket, hogy gyorsítsák fel a kereskedelmi tárgyalásokat olyan országokkal, mint Indonézia, India és Mexikó.

Scholz nem véletlen figyelmeztetett, hiszen Németország eddig Európa gazdasági motorja volt, de a német gazdaság most megtorpant, és fenyeget az eddigi vezető szerep alapvető változása. Ennek elkerülésére Németországnak gyorsan diverzifikálnia kell mind a kulcsfontosságú alapanyagok importálásához szükséges ellátási láncát, mind pedig bizonyos termékek, mint például az autók értékesítéséhez szükséges vásárlói bázisát.

Ez azonban eddig kihívásnak bizonyult, mivel Németország néhány legnagyobb vállalatának – köztük a Siemens AG és a Volkswagen AG – vezetői ellenálltak.

Németország viszont nem engedheti meg magának a gyökeres szakítást Kínával, legnagyobb kereskedelmi partnerével, amelynek tavalyi teljes kereskedelmi forgalma közel 300 milliárd euró volt, ami a német gazdaság teljesítményének közel 8 százalékát jelenti.

Új kihívások előtt áll Európa vezető gazdasága

A kormánypártok még a koalíciós megállapodásban egyeztek meg arról, hogy minél előbb kidolgozzák Németország első átfogó nemzeti biztonsági stratégiáját. A Szövetségi Külügyminisztérium 2022 tavaszán indította el a folyamatot a kidolgozásra, amelyre már az akkori becslések is egy évet jósoltak. Maga a kidolgozási folyamat azért vett igénybe kicsivel több mint egy évet, mert a folyamat során a szövetségi kormány konzultált a Bundestaggal, szakértőkkel és think-tankekkel, a szövetségekkel, valamint civil és nem kormányzati szervezetekkel (NGO), de egyeztetés folyt a szövetségesekkel, valamint további partnerekkel is. Németország első nemzetbiztonsági stratégiája kapcsán mindenki egy átfogó dokumentumot várt, amely a biztonság tág fogalmán alapul. Ez egyúttal egy olyan alapdokumentum is, amely egyszerre hivatkozik a meglévő dokumentumokra, és meghatározza az elkövetkező időszak irányvonalát. Az ország biztonsága egy erős észak-atlanti szövetségtől és egy egységes Európai Uniótól is függ. Mind a NATO, mind az EU még az előző évben új politikai dokumentumokat fogadott el, többek között a Stratégiai Koncepciót, illetve a Stratégiai Iránytűt is.

A NATO még a madridi csúcstalálkozón jóváhagyta 2022-es stratégiai koncepcióját. A szervezet egyik legfontosabbnak tartott dokumentumát még a 2010-es lisszaboni csúcstalálkozón fogadták el, az azóta eltelt években azonban a világ jelentős változásokon ment keresztül: a stratégiai verseny világszerte fokozódott, 2010-ben az Oroszországgal való kapcsolatokat a párbeszéd és az együttműködés jellemezte, mindemellett a figyelem nagyrészt az afganisztáni misszióra összpontosult. 

Az orosz–ukrán háború kitörését követően az uniós tagállamok közötti együttműködés a biztonság és a védelem területén még nagyobb jelentőségre tett szert. A tagállamok ezért idén először egyhangúlag elfogadtak egy stratégiai dokumentumot – ez a Stratégiai Iránytű. A Stratégiai Iránytű alapvetően egy német kezdeményezés eredménye, amely még Németország 2020-as tanácsi elnöksége idején születhetett meg.

Mindezek tehát nem egy saját folyamatba illeszkedtek, és épp ezért szükséges hangsúlyozni a bemutatott első német nemzetbiztonsági stratégia történelmi jelentőségét, ugyanis 

a jelenlegi biztonsági kihívásokra tekintettel, valamint a NATO és az EU iránymutató politikai dokumentumai alapján Németország most először indította el saját stratégiai folyamatát, amelynek célja egy saját nemzetbiztonsági stratégia megalkotása volt.

A várakozások

A konkrét dokumentum bemutatásával kapcsolatban széles körben zajlottak a találgatások, mi fog benne szerepelni, mikre helyezik a súlypontokat. Szinte biztosak voltunk azonban abban, hogy az alábbiakban részletezett néhány témát – a jelenlegi kihívásokra tekintettel –a stratégia érinteni fogja. A német kormány prominens tagjainak nyilatkozataiból, megnyilvánulásaiból lehetett következtetéseket levonni.

A stratégia bemutatása előtt azt már megállapítottuk, hogy nem született konszenzus az olyan ambiciózus intézményi újításokról, mint a Nemzetbiztonsági Tanács.

A német pénzügyminiszter, Christian Lindner a stratégia esetleges többletkiadásai – például a NATO 2 százalékos céljának elérése – terén óvatosságra intett, amit az is jelez számunkra, hogy bebiztosította: ezek a kiadások a költségvetési helyzet és az adósságfék függvényében történjenek meg.

A többpólusú világ megértése

A nemzetbiztonsági stratégia abban a vonatkozásban nem fog újat mondani, hogy az évek során végbement világgazdasági változások miatt Németországnak saját, erősebb képességekkel kell segítenie Európa biztonságának megszervezését Oroszországgal szemben. Ez lényegében azt jelenti, hogy komolyan kell vennie a gazdasági biztonságot, és ezzel csökkentenie kell a függőségeket Kínával szemben is.

A német kancellár nyilatkozataira alapozva azonban a dokumentumnak egy olyan hangsúlya mindenképpen lesz, amely továbbgondolást érdemel. A stratégia első alkalommal állítja majd a középpontba a megállapítást a többpólusú világ létrejöttéről. A fogalom most a német kancellár és a külügyminiszter számára is centrális jelentőségű.

Annalena Baerbock külügyminiszter világosan fogalmaz: „Nem egy két részre osztott világban élünk, hanem egy többpólusú világban”. 

Olaf Scholz külpolitikai világképének egyébként az egyik sarkalatos pontja a multipolaritás, amely eddig túl kevés figyelmet kapott.

Ellentétben a mai Kínával és Oroszországgal, Scholz ezt a többpólusú világrendet nem az USA domináns szerepével szembeni politikai projektként értelmezi. Szerinte ugyanis Ázsia, Afrika és Latin-Amerika számos országa saját történelmét akarta írni, és nem akarták, hogy az amerikai vagy a kínai táborba sorolják be őket. Mindezek alapján ahhoz, hogy egy többpólusú világban sikeres kül- és biztonságpolitikát folytathassanak, Németországnak masszívan ki kell bővítenie kapcsolatait a Nyugaton kívüli – egyelőre még csak formálódó – hatalmakkal, vagy másképpen „hintaállamokkal”. Németország csak így tudja előmozdítani a gazdasági diverzifikációt, valamint csak így képes minél több államot meggyőzni arról, hogy ezt a többpólusú világot többoldalúan vagy több oldalról, közösen alakítsák.

Ez jelentős kihívások elé állítja a német kormányt, hiszen sok állam különböző okokból szkeptikus a Nyugattal és a fennálló nemzetközi rend egyenlőtlenségével, igazságtalanságával szemben. Baerbock beszámolója szerint sok kormányfő azt mondta neki az orosz–ukrán háború kitörése után, hogy: „Hol voltatok, amikor szükségünk volt rátok?”.

Többek között az ilyen reakciók miatt is nehéz a német kormány feladata, de alapvetően helyes lenne az az irány, amely szerint a biztonsági stratégia a nem nyugati államokkal való kapcsolatok bővítésére összpontosít. Pozitívan hatna, ha a stratégia kerülné – még nem tudjuk, hogy így lesz e – a már-már berögzült „globális Dél” kifejezést, éppen azon okoknál fogva, mert a szóban forgó államok túlságosan különbözőek.

Az is egy alapvetően pozitív irányba hatna, ha a dokumentum úgy definiálná újra a „szabályokon alapuló rend” fogalmát, hogy világossá váljon, hogy nem a nyugati kiváltságok védelméről van szó, hanem az ENSZ Alapokmányának alapelveiről. Sok állam, ahogyan a kancellár nemrég fogalmazott, elvárja, hogy „vége legyen a nyugati kettős mércének” és a nemzetközi testületekben való kizárólagosan csak a nyugati érdekek képviseletének.

Éppen ezért a konstruktív együttműködéshez a jövőben Németországnak és Európának le kell mondania saját kiváltságairól, például a Nemzetközi Valutaalap elnöki székére vonatkozó európai igényről, ezen felül pedig az ENSZ Biztonsági Tanácsában elfoglalt német hely iránti elavult igénynek is ideje búcsút inteni.

Nehéz feladatok előtt a hárompárti német kormány

Egy szó, mint száz: az első német nemzetbiztonsági stratégia bemutatását követően a német kormánynak rengeteg teendője lesz. Ezt támasztja alá az a korábbi, meglepő német felháborodás arra vonatkozóan, hogy India, Brazília, Dél-Afrika és sokan mások nem fogadták el a transzatlanti álláspontot az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban. Ez világossá teszi, hogy még sok munka vár Németországra a mélyebb megértés kialakításában, a korábbiaknál mélyebb kapcsolatokon keresztül, az akadémiai körök és a think-tankek részéről is. Mélyebben meg kell ugyanis érteni, ismerni ezeknek az országoknak a háborúval kapcsolatos álláspontját, illetve a mögöttes indokokat.

A bemutatott stratégia elemei

Nagyjából egy éves egyeztetéseket követően végül a mai nap mutatták be Németország első Nemzetbiztonsági Stratégiáját. 

A „jelzőlámpa koalíció” szerint a dokumentum irányelveket fogalmaz meg azzal a céllal, hogy „megerősítsük biztonságunkat a külső fenyegetésekkel szemben”.

Az immár végleges dokumentum elemzi a jelenlegi biztonsági környezetet, és ebből „konkrét intézkedéseket és nyomonkövetési projekteket” vezet le. Az orosz támadás utáni helyzetnek nagy szerepe van: „Az időbeli fordulat meghatározó tényező” – áll a dokumentumban.

Olaf Scholz kancellár egyúttal szokatlan és fontos döntésnek nevezte a biztonsági stratégiát. A kancellár elmondta, hogy „Az állam központi feladata továbbra is az, hogy szavatolja polgárai biztonságát”.

A biztonsági stratégia szerint a cél az, hogy minden eszköz együttesen és egymásra épülve erősítse Németország biztonságát a külső fenyegetésekkel szemben. Ennek érdekében minden releváns szakpolitikai területet és szereplőt be kell vonni. Ez a nemzeti és szövetségi védelemtől kezdve a műszaki infrastruktúrák védelmén és a kiber- és űrbiztonságon át a nyersanyag-, energia- és élelmiszerbiztonságig terjed.

A biztonsági stratégia említést tesz a polgári védelemről, a fejlesztési politikáról, a külföldi befolyással és kémkedéssel szembeni védelemről, valamint a klímaváltozás és a világjárványok kezeléséről is. A stratégia szerint mindebbe szövetségi, tartományi és helyi kormányokat, az üzleti szférát, a tudományt, a civil társadalmat és a polgárokat is be kell vonni.

A nemzetbiztonsági stratégia legfontosabb sarokpontjai

• Védelem:
  1. Több év átlagában a GDP 2 százalékos hozzájárulása a NATO képességeihez 
  2. A kiber- és űrképességek bővítése, a jövőbeli katonai képességek, mint például a távolsági precíziós fegyverek beszerzése
  3. Az átfogó védelemről szóló keretirányelv felülvizsgálata a NATO-követelmények végrehajtása érdekében
  4. A kémkedés és szabotázs elleni védekezés megerősítése
  5. Az európai biztonsági és védelmi technológiai bázis megerősítése; Az európai fegyverexport-ellenőrzés fokozottabb harmonizációja
• Rugalmasság:
  1. Az európai polgári védelmi együttműködés megerősítése
  2. „Esernyőtörvény” a kritikus infrastruktúrák védelméről
  3. A nemzeti tartalékok szükségletek szerinti fejlesztése az élelmiszerek, az energiaforrások, az egészségügy és a lakosság ellátása érdekében; nyersanyagellátási stratégia és az alapanyag-ellátási láncok felülvizsgálata
  4. Holisztikus kép kialakítása a kiberhelyzetről és nemzeti szintű koordinációs funkció; A BSI kiterjesztése központi irodává a szövetségi állam viszonyában
  5. Űrbiztonsági stratégia; a műholdas kommunikáció, a navigációs és földmegfigyelési adatok, valamint az űrinfrastruktúra és a földi állomások ellenálló képességének megerősítése
• Fenntarthatóság:
  1. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló törvény és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó stratégia

Eredetileg az év elejére kellett volna elkészülnie a biztonsági stratégiának. Az orosz–ukrán háború miatt ugyanis Németország partnerei olyan dokumentumot vártak, amely megmagyarázza nekik a válságban hozott német döntéseket.

Amikor Annalena Baerbock zöldpárti külügyminiszter 2022 márciusában bemutatta a dokumentum kidolgozásának folyamatát a többi minisztériummal együtt, még nagy reményekkel indultak. Ekkor azonban óriási küzdelem kezdődött a minisztériumok, a kancellária és a szövetségi államok között a hatáskörökről és a felelősségről. Mostanra egyértelművé vált: az intézmények átszervezésére nem kerül sor, és a főként az FDP által szorgalmazott Nemzetbiztonsági Tanács létrehozás is lekerült a napirendről.

Nem lesznek alapvető strukturális és szervezeti változások. Például az a terv, hogy a tartományok katasztrófavédelmi felelősségét a szövetségi kormányra ruházzák át, a tartományok ellenállása miatt bukott meg.

Mindezek ellenére az eredményt még a Bundestagban a három párt külpolitikai szakértői is úttörőnek tartották az előzményekben. „A biztonság csapatfeladat” – mondta Nils Schmid, az SPD képviselőcsoportjának külügyi szóvivője. Szerinte is „óriási siker”, hogy a szövetségi kormány minden minisztériummal közösen dolgozta ki a nemzetbiztonsági stratégiát.

A német kormány fontosnak tartja Németország újrapozícionálását az olyan tekintélyelvű államokkal szemben, mint Oroszország vagy Kína. Nils Schmid szerint: „Az orosz agressziós háború és a világ más részein tapasztalható autokratikus tendenciák megkövetelik, hogy külsőleg erőteljesebben pozícionáljuk magunkat”. A dokumentumban például a kormány elkötelezi magát a GDP-arányos védelmi kiadásokra vonatkozó kétszázalékos cél mellett.

Részletek az elkövetkező néhány napban a Makronómon!

Borítókép: 123rf