Schwarzer Block (Fekete Blokk) – ezt a nevet adták még az 1980-as évek elején a nyugatnémet rendőrök azoknak az „autonóm” lakásfoglalóknak, akik „fekete tömbbé” tömörülve próbáltak meg minden eszközzel ellenállni az őket kilakoltató karhatalomnak. A fekete szín a ruházatukból eredt. Az arcukat elfedő, álarcos, csuklyás fiatalok mindent megtettek azért, hogy a rendőrség ne tudja őket azonosítani. 

 Az 1980-as évek kezdetén főleg Nyugat-Berlinben és Hamburgban voltak ilyen összecsapások. 

Az „autonómok” nem kértek az államhatalomból, a kapitalizmus berendezkedéséből és különösen annak tulajdonviszonyaiból. Elfoglalták az üresen álló lakásokat, lakótömböket, ahol a saját szabályaik szerint éltek. 

A rendőrség különösen kemény összecsapásokra számíthatott, ha egy önigazgató hely, az egész terület irányító központjaként működő lakások kiürítésére kaptak parancsot. A szélsőbaloldali, antikapitalista csoport, amely bőven merített a libertárius és anarchista eszmékből is, ezeknek a védelmét mindennél fontosabbnak tartotta. 

A Black Block kiválóan műveli a városi gerillaharcot

A városi gerillaharcot kiválóan művelik, sőt a hozzájuk újonnan csatlakozókat békésebb időszakban fel is készítik erre, alaposan begyakorolják a csoportos ellenállás módjait. Aki nem gyűlöli a zsarukat, annak nincs helye a Black Block soraiban. A rendőr egy „disznó”, ellene bármiféle erőszak megengedett. A karhatalom tagja csahos kutyaként védi a kizsákmányoló rendszert, amelynek az elpusztítása az anarchista fiatalok fő célja – ez alapvető tétel a csoport felfogásában.

A hivatásos lázadók nem hoztak létre egy központosított szervezetet: 10-12 fős csoportjaik mind önállók, nincs felsőbb írányításuk. Ám ha valamilyen nagy esemény várható, akkor a különböző csoportok titkos csatornákon riadóztatják egymást. Így fordulhat elő, hogy legyen bármilyen távol is a világkapitalizmus képviselőinek találkozója, a helyi erők számíthatnak az „internacionalista csapatok” érkezésére. A turnézó popegyüttesek mintájára, valamint a személyes viszony révén így épült ki a nemzetközi kapcsolatrendszer, a Black Block-os szolidaritás. Az otthoni szélsőbaloldalos csoportnak a külföldi „vendégfellépők” ily módon nyújtanak segítséget.

Milyen taktikával támadnak a rendőrökre? A tüntetések apropóján zajló tombolás mögött a lényeg a „fekete blokk” módszere, a sajátságos városi gerillaharcmodor. Francis Dupuis-Deri, a szélsőbaloldali mozgalmak kutatója egy tanulmányában rámutatott: „A Black Block kifejezés az együttes cselekvés egy formájára utal. Ez, ellentétben egyes titkosszolgálatok állításaival, nem egy szervezeti struktúra, nem egy hálózat és végképp nem egy ideológia. Tipikus taktikára vonatkozik, amely egy tüntetés során abból áll, hogy egy csoportban manővereznek, amelynek a közepén minden egyes ember megőrzi az anonimitását”. A maszk viselése és a fekete ruházat ennek a rejtett személyiségnek az eszköze. 

Mindig mozgásban kell lenni

Kompakt, esernyőkből és megerősített zászlókból álló fal mögé bújnak. Ennek a technikának az a célja, hogy ellenálló paravánt állítsanak a frontvonalban, amely mögé elbújhatnak, így megvédhetik magukat a könnygázgránátoktól. Másodpercek alatt ugranak ki a csoportjukból, éppen csak annyi időre, hogy akcióba lendüljenek és lecsapjanak. Pillanatok alatt visszahúzódnak, majd elvegyülnek a tömegben. A francia csendőrség egyik szakértője a Le Figaro napilapnak elmondta, hogy amikor a támadók akcióba lépnek, a „rajzás” módszerét alkalmazzák. Kisebb csoportokra oszlanak szét, megtámadják a rend őreit, majd átcsoportosulnak, eközben mindig mozgásban maradnak. Ez a metódus, amelyet a csendőrök a halrajhoz hasonlítanak, az „örökös újraképződés” módszere. 

A felszerelésük sem azt sugallja, hogy könnyed tavaszi kirándulásra készülnek. Kalapácsok, vésők, borotvapengékkel teletűzdelt fadarabok, szögekkel kirakott fémgömbök – ezek a fegyvereik. És a maró sav, amelyet közelről a rendőr arcába lehet önteni, borzalmas sérüléseket okozva. Petárdákkal robbantanak fel parfümösüvegeket, hogy megégessék a rendőröket. Molotov-koktélok is előkerülnek, a legutóbbi párizsi tüntetésen egy ilyen eszközzel gyújtottak fel egy rendőrt. 

A 2000-es években az arzenáljukban megjelent a patator, ez a fülsiketítő, 200 decibeles hangerővel robbanó mezőgazdasági rakéta. A sűrített levegős palackokkal hajtott házi készítésű lövedékvető az emberi fül tűréshatárának kétszeresével működik. Bukósisak, búvár- vagy síszemüveg, gázálarc, rögtönzött pajzsok, hogy az első sorban állókat ne találják el a gumibotok, és hogy a tömbök ne törjenek szét. Ezek a védelmi eszközeik. A Black Block-osok tanultak a közelmúlt hibájából, fegyvertelenül érkeznek a megmozdulásokra, hogy előzetesen ne kapják el őket. A tüntetés alatt másokkal becsempészve a menetbe helyben felszerelik magukat, vagy esetleg a megmozdulás útvonalán rejtik el az eszközeiket. De jó az is, ha útjukba kerülő macskakövekkel, aszfaltdarabokkal, utcabútorokkal, állványzatból kitépett deszkákkal támadhatnak a rendőrökre.

A Black Block nemzetközivé válása

Az 1990-es években talált egymásra az európai és az észak-amerikai szárny. Amerikából eredt a fajgyűlölet és a fehér felsőbbrendűség elleni küzdelem, amely rímelt az európaiak antifasiszta fellépéseire. Ekkoriban különösen aktívak voltak az Egyesült Államokban: 

1999-ben a WTO, a Kereskedelmi Világszervezet seattle-i kongresszusán a Black Block-osok megtámadták a multinacionális vállalatok székházát, és kikiáltották a városközpontban az „ideiglenes autonóm zónát”. 

Amerika meg csak nézett, mert korábban elképzelhetetlen volt számára, hogy az állam és a kapitalizmus jelképeit ilyen erőszakos támadás érheti. Azóta is megjelennek a kapitalizmus nagy randevúin – természetesen hívatlanul: nem múlhat úgy el a legfejlettebb országok csúcstalálkozója, NATO-tanácskozás, vezető bankárok értekezlete, hogy ne merülne fel veszélyként a Black Block erőszakos tüntetése.

Kikből áll az elégedetlenségüket randalírozással kifejezők csoportja? Történelmileg a Schwarzer Blockot német diákok alapították. Egy-két negyven körüli, régi maoista elvtárs jelenleg is szellemi vezetőként előfordul a fiatalok között, akire a többiek hallgatnak, felnéznek rá, de a többség inkább középiskolás, egyetemista korú. Szinte mindannyian középosztálybeli hátterűek. Mint azt a francia belügyminiszter, Gérald Darmanin egy interjúban elmondta: „ezek jó családból származó fiatalok”, ami meglepő lehet, tekintettel a módszereik hipererőszakos jellegére. Városiak, politikailag aktívak, inkább fehérek, viszonylag kevés színes bőrű jelenik meg a soraikban. 

Ezek a nihilisták a libertárius, anarchoautonomista és ultrabaloldali mozgalmakból származnak, a hírszerző szolgálatok szerint Nyugat-Európában országonként nem haladja meg a létszámuk az ezer, maximum háromezer főt. Franciaországban, ahol minden tüntetésen felbukkannak, a számuk inkább a háromezerhez van közelebb. A Black Block-osok jelszavakkal, megbélyegzéssel próbálják átadni az üzenetüket: „Ne vedd át a hatalmat, pusztítsd el!”, „Mindenki utálja a rendőrséget”, „Minden zsaru szemétláda”, „Amíg pénz van, sohasem lesz elég mindenkinek!”, „A népek nem háborúznak, az osztályok igen!” Elsődleges céljuk, hogy jelezzék a politikai és gazdasági rendszer radikális bírálatát, mindezt a hatalom képviselőivel szembeni erőszakkal nyomatékosítva. Erre kiváló lehetőséget adtak a tavaszi franciaországi, nyugdíjreform elleni tüntetések, ráadásul ezek az intézkedések pont ezt a korosztályt sújtják majd. 

A mérsékelt környezetvédők befogadták a radikálisokat 

A kiváltságos társadalmi háttérnek köszönhetően a kortársaikkal összehasonlítva magasabb a kulturális szintjük. Franciaországban a közelmúltban tapasztalható bizonyos nyitás a munkásosztálybeli fiatalok felé, például a blockosok ma már együttműködnek a különböző futballklubok fanatikus rajongóival. Úgy látszik, őket nem elégíti ki a meccseken gerjesztett balhé. 

Új jelenség, amelyre az év elején a franciaországi víztározók elleni tüntetésen került sor, hogy az erőszakos szélsőbaloldali tüntetők összefogtak az eddig mérsékelt környezetvédőkkel, így vonul be a történelembe a sainte-soline-i ütközet. A legkevesebb hatezer tüntető és több ezer rendőr között órákig tartott a küzdelem egy mezőn, mindkét oldalon százszám voltak súlyos sebesültek. 

Nem ígér sok jót a francia társadalomnak ez az együttműködés, már ki is jelölték az idei évre azokat az eseményeket, amelyeken együtt lépnek majd fel. A Black Block talált magának egy felemelő eszmét, most már ők is a Föld megmentőjének szerepében tetszeleghetnek. De ezeket – úgy-ahogy – még a francia hatalom kezelni tudja. Jövőre azonban sokkal keményebb kihívásra kell felkészülnie, ugyanis nyáron rendezik a párizsi olimpiát. Ez pedig a kapitalizmus csalóka játéka, amelyet a nép közé szór, hogy ezzel is elterelje a figyelmet a súlyos gondokról. Már nemcsak a sportolók, hanem a Black Block-osok is edzenek a nagy versenyre.

Címlapfotó:JULIEN DE ROSA / AFP