Szerző: Bácsi Attila

A vitapartnerek először Magyarország adottságait értékelték ki abból a szemszögből, hogy a földrajz és a történelem milyen korlátokat, kényszereket és függőségeket jelent az energiabiztonság szempontjából. Steiner Attila szerint ezek a tényezők azért okoznak függést, mert az energetikai rendszerek átalakítása egy időigényes folyamat, az energetika egy lassan mozgó iparág. Magyarország a rendszerváltáskor kedvezőtlen helyzetből indult, mivel az egykori keleti blokk összes országa egyesével volt a Szovjetunióval összekötve, komoly egyoldalú függést okozva. Ez a helyzet érdemben csak a 2009-es gázválságot követően változott meg, azóta Szlovéniát leszámítva 

sikerült az összes szomszédos ország felé gázvezetéket kiépíteni. 

Kanász-Nagy Máté szerint is sokat számítanak az adottságok, azonban jelenleg a függőséget az iparpolitika tartja fenn, ugyanis az új beruházások megnövelik az energiaigényt, amelyet többségében fosszilis energiahordozók fognak fedezni. Így pedig az egyik függőséget egy másikra fogjuk cserélni, mivel a függőség felszámolását nem az orosz energiahordozókról való leválás jelentené, hanem a megújuló erőforrásokra való átállás. Az utóbbiak terén elmaradunk az EU-s átlagtól (16 százalék az uniós 25-30 százalékhoz képest), lett volna lehetőségünk elérni az átlagot, azonban a decentralizált áramtermelés nem kapott elég támogatást a kormánytól – erre példaként a zöldpárti politikus az új szélerőművek telepítésének adminisztratív korlátozását hozta . Steiner Attila szerint a földrajz viszont meghatározó szerepet játszik abban, hogy a megújuló energiaforrások kevésbé terjedtek el, ugyanis az ország adottságai egyedül a napenergiát támogatják. A megújulóenergia-fejlesztéseket ráadásul hátráltatja az elektromos hálózat, azonban folyamatban van egy 160 milliárd forintos hálózat- és tárolófejlesztési beruházás.

Kanász-Nagy Máté szerint az alacsony ár, az ellátásbiztonság és a fenntartható forrás hármasából a fenntarthatóságot kell az első helyre helyezni, ennek érdekében diverzifikált megújulóenergia-portfólióra lenne szükség, a jelenleginél jóval nagyobb szélenergia-részesedéssel. Steiner Attila viszont azt állította, hogy a szélenergia számára nem megfelelőek az adottságok, és arra utalt, hogy az Európai Bizottsággal való viták miatt lassú a jelenlegi szabályozás felülvizsgálata.

Magyarország megtett-e mindent az Oroszországról való leválás érdekében?

Erre a kérdésre, az államtitkár azt válaszolta, hogy a folyamat útjában számos akadály áll, ugyanis hiányzik az orosz gáz a piacról, ami miatt jövő télen nehezebb lesz a tárolók feltöltése. A kőolajnál viszont már csak 2/3-os arányú az orosz függőség, és habár a Dunai Finomító az orosz olajra van tervezve, már zajlanak beruházások ennek ellensúlyozására. Ezekkel a problémákkal tengerpart nélküli országként nem vagyunk egyedül, Ausztria és Szlovákia is hasonló nehézségekkel küzd. A frakcióvezető-helyettes ismét hangsúlyozta, hogy szerinte egyik függőséget másik függőségre cseréljük, a valódi leválást csak a megújuló energia, rövid távon a geotermikus energia jelentheti. A megújuló energia az áramigényt tudná fedezni, a teljes energiamixet azonban nem. A zöldpolitikus kifejtette, hogy szerinte gazdasági modellt kellene váltani, olyanra, amelynek központjában a „nemnövekedés” áll, a növekedés helyett a már megtermelt jövedelmet kellene igazságosan szétosztani, és ezt a gazdagoknak kellene megfizetnie. 

Már zajlanak a geotermikus fejlesztések

Steiner Attila szerint az emissziókat eddig gazdasági növekedés mellett is sikerült csökkenteni, és prosperitás nélkül nem fog menni a zöldátállás. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy az ellátásbiztonság és a kedvező ár is fontos. Már zajlanak geotermikusenergia-fejlesztések, többek között az első kútfúrások állami támogatásával, ezáltal a távhő gázkitettségét 70 százalékról 50 százalékra lehet csökkenteni. Kanász-Nagy Máté vitatta, hogy sikerült csökkenteni az emissziókat, ugyanis az elmúlt években ismét nőtt a károsanyag-kibocsátás, és az új gázerőművek miatt a 40 százalékos kibocsátáscsökkentési vállalásunkat sem tudjuk teljesíteni. Hangsúlyozta továbbá, hogy a fenntarthatóság érdekében a materiális jószágokat nem szabad tovább növelni, a jó élet sok összetevője ugyanis nem materiális.

A gázimport útvonalai

Steiner Attila ezután a gázimport diverzifikációjáról beszélt, amelynél három fő útvonalat nevezett meg. Az első útvonal Horvátországon keresztül halad, a fő nehézség az, hogy horvát oldalon bővíteni kellene az LNG-terminál és a csőrendszerek kapacitását. A második útvonal Lengyelországból indul, és Szlovákián keresztül éri el hazánkat. Mivel azonban Lengyelország jelentősen növelni akarja a gázfelhasználását a szén kiváltásának érdekében, és Szlovákia is kiveszi a részét a vezetékből, kérdés, hogy mennyi marad Magyarországnak. A harmadik, délkeleti, Görögországból vagy Azerbajdzsánból induló útvonallal is hasonló a probléma, ebben az esetben is csak a sokadik ország vagyunk a vezeték mentén. Románia merült még fel alternatívaként, azonban a projekt politikai okok miatt leállt, ráadásul a gázforrás túl közel van a háborúhoz.

Kanász-Nagy Máté visszatért arra, hogy a fogyasztás ebben a rendszerben csak növekedni fog, és az új ipari beruházások nagyon szennyező fejlesztéseket jelentenek, a nyugati és a keleti nagyhatalmak ugyanis ide akarják telepíteni a legszennyezőbb tevékenységeket. A vita ezen pontján került szóba az akkumulátorgyárak kérdése, az államtitkár értetlenségét fejezte ki az akkumulátorgyártás elleni hangokkal kapcsolatban, ugyanis a közlekedés kibocsátásának csökkentéséhez szükség van az elektromobilitásra.

Nukleáris reneszánsz?

A következő kérdés az atomenergia fenntarthatóságára vonatkozott. Kanász-Nagy Máté szerint az EU a francia lobbi miatt nyilvánította fenntarthatónak az atomenergiát, és a zöldátállásba eszközölt hasonló mértékű befektetés jobb döntés lett volna, mint a Paks 2 projekt elindítása. Az atomerőművek kapcsán szerinte komoly biztonsági kérdések merülnek fel, a külső függés ugyanúgy jelen van az uránszállítások révén, ráadásul a fűtőanyag hosszú távú tárolásának kérdése nincs tisztázva.

Steiner Attila szerint nukleáris reneszánsz van a világban, a biztonsági kérdések kezelhetők, ráadásul a megújulók nem képesek kiváltani egy atomerőművet. Ezért fontos szerinte, hogy a szankciók ne terjedjenek ki az atomenergiára, és a függés csökkentésének érdekében elő van írva a meghatározott mennyiségű urántartalék biztosítása. Kanász-Nagy Máté szerint viszont nem lehet reneszánszról beszélni, mivel Kína és India csak most építik ki a rendszereiket. 2037-ig pedig át lehetett volna állni 100 százalékban a megújuló energiára, és Paks 2 megakadályozza a megújulók felfutását. A zöldpolitikus javasolta továbbá a keresletoldali szabályozást, amelynek értelmében akkor lehetne fogyasztani, amikor éppen termelés zajlik – szerinte az a legzöldebb energia, amit meg sem termelünk. Az államtitkár szerint fontosak a nagyságrendek, a nukleáris és a megújulók termelési potenciálja közötti különbséget pedig nem lehet áthidalni.

A moderátor a záró körben a címben szereplő kérdést tette fel: biztonságban van Magyarország energiaellátása? Steiner Attila szerint biztonságban van, az előző télről ugyanis van tapasztalat, és zajlik a földgáz- és kőolajbetározás. Kanász-Nagy Máté is úgy látja, hogy rövid távon biztonságban van, azonban az iparpolitika nyomán nem biztos, hogy ez hosszú távon is így marad, és szerinte a fenntartható megoldások nem lehetnek technológiaalapúak.

Címlapfotó:123rf.com