Általában a háborúkat fennkölt eszmékbe csomagolják, de ha megkaparjuk a felszínt, rögtön megtapasztalhatjuk, hogy mindegyik mögött a pénz és a nyerészkedés áll. Miközben eddig már több száz ezren meghaltak Jemenben, külföldi államok és vállalatok évek óta megcsapolják Nyugat-Ázsia legszegényebb országának olaját és földgázát.

A lassan nyolc éve folyó jemeni háború nemcsak súlyos humanitárius válságot idézett elő, hanem külső versenyt is szült az ország természeti erőforrásainak, különösen az olajnak és a gáznak a megszerzéséért.

Jemen stratégiai elhelyezkedése és számos kikötője ideális helyzetet teremt az ellopott erőforrások gyors és hatékony szállítására. Bár a konfliktus némileg alábbhagyott a Rijád és Szanaa között zajló közvetlen béketárgyalásoknak köszönhetően, ezeknek az erőforrásoknak a kiaknázása továbbra is töretlen, aminek a felügyeletéért különböző jemeni hatóságok és külső államok versengenek.

Az ázsiai ország három aktív olaj- és gázmezője áll jelenleg külföldi hatalmak fennhatósága alatt. Marib, az erőforrásokban gazdag régió olajat, valamint gázt is termel, és a Szaúd-Arábia által támogatott, nemzetközileg elismert kormány ellenőrzése alatt áll. A déli Sabva tartományt olajkútjaival és csővezetékeivel az Egyesült Arab Emírségek által támogatott Déli Átmeneti Tanács (STC) felügyeli.

Az olajkészleteiről is ismert déli Hadramaut tartomány a nemzetközileg elismert kormány irányítása alatt áll, míg kikötői az STC fennhatósága alá tartoznak.

A jemeni zűrzavarban létezik egy harmadik erő is, az Ansarallah. Az általa ellenőrzött területek felé lezárták a csővezetékeket, ami miatt megszűnt Szanaa olaj- és gázforrásokhoz való hozzáférése, és ami óriási szenvedést okozott a jemeni polgároknak, mivel a többségük ezeken a területeken él.

Jemen olaj- és gázközpontjainak térképe

A jemeni háború gazdasági indítéka

Az úgynevezett arab tavasz Jement sem hagyta érintetlenül, az Ansarallah ellenállási mozgalom nyomására, 2015 januárjában Abd Rabbuh Manszur Hádi kormánya kénytelen volt lemondani, az erőszak azonban nem csitult, és márciusban a szomszédos Szaúd-Arábia is becsatlakozott a polgárháborúba  Hádi mellett.

Nyolc évvel később Hádi kormánya már megszűnt létezni, a 77 éves Hádit  a szaúdi támogatói küldték nyugdíjba 2022 áprilisában. Ezután egy kinevezett Elnöki Vezetői Tanács (PLC) vette át a végrehajtó hatalmat a Rijádból érkező utasításoknak megfelelően.

Az, hogy a jemeni háború geopolitikai harcot váltott ki a természeti erőforrások ellenőrzéséért és kisajátításáért, azt gyakran figyelmen kívül hagyják a külföldi média főáramában. A folyamatban lévő konfliktus több mint 45 milliárd dollár közvetlen és közvetett veszteséget okozott az ottani olajágazatnak.

Eközben a háborúban részt vevő koalíció továbbra is rendszeresen több millió hordó olajat ad el a jemeni kikötőkön keresztül.

A fegyveres konfliktus eredeti célkitűzései egyre inkább elmosódtak, mivel a különböző koalíciós partnerek egymástól merőben eltérő programokat követnek, és a rövid háborúból hónapok, majd évek lettek. Ma ezt a koalíciót elsősorban a vezető partnerek, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek alkotják, az USA és az Egyesült Királyság pedig az árnyékból nyújt fegyvereket, valamint hírszerzési és logisztikai támogatást.

Saját érdekeik előmozdítása érdekében a koalíció minden egyes tagja létrehozta és felfegyverezte a jemeni kormány saját verzióját – Szaúd-Arábia létrehozta a PLC-t (a „nemzetközileg elismert kormányt”), míg az Egyesült Arab Emírségek az ország déli részén az STC-t alakította meg.

A PLC és az STC ellenőrzést gyakorol a nyersanyagokban gazdag tartományok, valamint Jemen szinte valamennyi jelentős kikötője és vízi útvonala felett. Ezzel szemben az Ansarallah ellenőrzi a központi kormányzatot a fővárosban, Szanaában, valamint a környező északi tartományok egyéb sűrűn lakott régióiban.

Az olaj és a gáz létfontosságú a kormány számára, nemcsak a hazai energiafogyasztás, hanem a jemeni köztisztviselők fizetései miatt is. Az ország gazdasága főként az amerikai–szaúdi koalíció államainak ellenőrzése alatt álló olaj- és gázbevételektől függ, amelyek addig az állami költségvetés és a bevételek 70-80 százalékát tették ki.

Az Ansarallah által ellenőrzött területeket lekapcsolták a más tartományokkal összekötő vezetékekről, ami gyakorlatilag elvágta Szanaának az ország olaj- és gázkészleteihez való hozzáférését, az azokból származó bevételekkel együtt. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a jemeni lakosság mintegy 80 százaléka az Ansarallah ellenőrzése alatt álló régiókban él. Tehát 

miközben Jemen olaját bőségesen szállítják a tengerentúlra, az ország lakosságának a többsége nem fér hozzá a saját erőforrásaihoz. 

A PLC jelentései szerint Jemen olajexportja a 2016-os évi 6,672 millió hordóról 2021-re 25,441 millióra nőtt.

Nem csoda, hogy az Ansarallah fosztogatásnak tekinti a konkurenseinek az olajkereskedelmét, és megpróbál részletes információkat közölni a fosztogatói folyamatban részt vevő tankerekről.

Jemen ellopott olajának nyomon követése

Nem egyszerű ezeknek a tankereknek a felkutatása. Gyakran bonyolult útvonalakon közlekednek, és szándékosan kikapcsolják a GPS-eiket és a nyomkövető rendszereiket, hogy elrejtsék rakományuk eredetét. Gyakori, hogy összekeverik máshonnan érkező kőolajjal, hogy ne lehessen visszakövetni a szállítmány nyomát.

A nyugati cinkosság

A szíriai példától nem túlságosan tér el a jemeni erőforrások ellopása, mivel ez esetben is mindez az Egyesült Államok és szövetségesei jóváhagyásával és felügyeletével történik. Az USA évtizedek óta a Perzsa-öböl monarchiáinak tengeri biztonsági garanciájaként lép fel. 1983-ban létrehozták a nyugat-ázsiai vizeken állomásozó Kombinált Tengerészeti Erők szövetségét, amelynek a felelősségi köre a Vörös-tengerre, a Perzsa-öbölre és az Arab-tengerre terjed ki. No meg az Ádeni-öbölre – ahol Jemen erőforrásainak kifosztása zajlik.

Az Egyesült Államok az elmúlt években számos hajót feltartóztatott és lefoglalt ezeken a vizeken, de érdekes módon egyikük sem volt olyan tanker, amely részt vett a Jemenből való olajlopásban. Persze nem kellene mindjárt gyanúsítgatnunk, de hasonló minták figyelhetők meg a térségben jelen lévő brit és francia katonáknál is. Bár a számuk csekély, a jelentések arra utalnak, hogy céljuk az olajexport „biztonságának” szavatolása. 

Mindez tükörképe az amerikai hadsereg által Szíriában alkalmazott taktikának, ahol korlátozott számú katonát telepítettek az ország északkeleti részéről folyó olajlopás felügyeletére.

Számos külföldi cég is profitál ebből a lopásból

Az egyik prominens név a francia olaj- és gázipari óriás, a TotalEnergies. A SABA, a szanaai kormány hivatalos hírügynökségének részletes jelentése feltárja, hogy 2022 márciusában az Egyesült Arab Emírségek és a TotalEnergies megállapodott abban, hogy újraindítják a gázexportot az Ádeni-öbölben található Balhaf gázterminálon keresztül.

Megdöbbentő módon a dokumentum felfedi, hogy az amerikaiak és a franciák az orosz–ukrán konfliktus miatti áremelkedések idején miként javasolták a gáz eladását az aktuális globális ár mindössze ötödéért.

Szelektív felháborodás Nyugatról

Bár jó néhány áldozata van a jemeni háborúnak, a Nyugat meglehetősen közömbösen reagál. Az elmúlt hat évben egyetlen elmarasztaló ítélet született, amikor az Ansarallah-párti fegyveres erők 2022 októberében kétszer is drónokkal vették célba Al-Dabba kikötőjét. Például az Egyesült Államok és az EU is erősen bírálta a támadásokat, annak ellenére, hogy nem volt emberáldozat vagy sérülés. Ezzel szemben a jemeni háború több mint 377 ezer emberéletet követelt, és az áldozatok 70 százaléka öt év alatti gyermek volt, az ENSZ jelentése szerint.

Ansarallah ígéretet tett arra, hogy megtorolja az ország déli részén folyó szisztematikus olajlopást, de a dróntámadások előtt figyelmeztetést adott ki. A támadásokat követően az olajlopás csökkent, de nem szűnt meg.

A Jemenből olajcsempészetben részt vevő hajók többsége Panama, egy kis latin-amerikai ország lobogója alatt közlekedik. Az már egy mellékszál, hogy ezek közül sok az Egyesült Arab Emírségekben, valamint Görögországbanés KÍnában bejegyzett vállalatok tulajdonában van.

Ki nyer ma?

A csempészett olajból származó bevétel megoszlik a koalíciós partnerek, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek között, persze az utóbbinak nagyobb a részesedése. Ez annak köszönhető, hogy az Egyesült Arab Emírségek 12 jemeni kikötőt tart az ellenőrzése alatt, vagyis gyakorlatilag Abu-Dzabi biztosítja a kontrollt az olaj- és gázexport, valamint -elosztás felett.

A jemeni olaj- és gázcsempészet ezzel egyrészt üzemanyagot ad a folyamatban lévő konfliktushoz, és finanszírozza a művileg megalakított kormányok, illetve milíciáik fizetését, legyenek azok szaúdiak vagy az Egyesült Arab Emírségek által támogatottak.

Másrészt megfosztják a szanaai központi kormányt attól, hogy részesüljön az ország olaj- és gázforrásaiból. Szíriához hasonlóan ennek is az a célja, hogy megerősítse a hadműveletek és a Jemen elleni szankciók hatékonyságát, valamint megakadályozza, hogy a bevételek eljussanak a de facto hatóságokhoz.

Az Egyesült Arab Emírségek esetében a bevételek jelentős részét az STC-hez kötődő politikusok kapják, akik többsége fényűző életmódot folytat, miközben a jemeniek többsége szenved az élelmiszerhiánytól. Ezek a bevételek tartják fenn a mintegy 200 ezer jól felszerelt és felfegyverzett STC-milíciát is.

A PLC által beszedett bevétel közvetlenül a szaúd-arábiai mecénásaikhoz kerül. 

Marib kormányzója egy interjúban elismerte, hogy a tartományában az olajból és gázból megtermelt pénz egyenesen a Szaúdi Nemzeti Bankba (Al-Ahli Bank) kerül.Eközben a szanaai székhelyű kormány kénytelen a jemeni olajat visszavásárolni közvetítőkön vagy magáncégeken keresztül az Egyesült Arab Emírségek piacain, és fizetni érte az emirátusi bankokon keresztül. 

Az olajat ezután egy francia cég megvizsgálja, hogy meghatározza a forrását. Az olajat szállító hajó Dzsibutiban átesik az „ENSZ Jemeni Ellenőrzési Mechanizmusán”, végül a szaúd-arábiai Jazanba hajózik, ahol az ottani hatóságok is megvizsgálják. Mindez hosszan tartó késedelemhez vezet, miközben Jemenben súlyosbodik a humanitárius katasztrófa.

A megoldás?

A jemeni erőforrások kifosztása a háború befejeztével várhatóan megszűnik, de továbbra is minden bizonytalan marad. A közelmúltban a térségben a geopolitikai lépések és megállapodások eurázsiai fordulatot sugallnak, a megbékélés egy Washingtonnal szembeni külpolitikát sugall. Iránnal és Szíriával Szaúd-Arábia újrapozicionálja magát a globális színtéren azáltal, hogy megoldja a szomszédaival régóta fennálló vitákat és feszültségeket, amelyeket elsősorban a nyugati érdekek váltottak ki.

Ha ez a tendencia folytatódik, Szaúd-Arábia kétoldalú megállapodást köthet Ansarallahhal, és ezzel véget vethet a jemeni konfliktus egyik fontos mozgatórugójának. Továbbra is kérdés azonban, hogy Szanaa és Rijád készen áll-e a békemegállapodás megkötésére az Egyesült Arab Emírségek nélkül, és hogy az utóbbi STC-megbízottja szembeszáll-e egyedül a félelmetes észak-jemeni fegyveres erőkkel. Amennyiben a tárgyalások kudarcot vallanak, a konfliktus könnyen visszatérhet a régi kerékvágásba.

Nyugat-Ázsia legszegényebb országának mindig is megvoltak a forrásai, hogy potenciálisan a leggazdagabbak közé tartozzon. Jemen lehetőségei hatalmasak, és a szaúdiak mindig is szorgalmasan dolgoztak, hogy megakadályozzák ezt a felismerést. De a régió a többpólusú világ megjelenésével gyorsan változik, és az új rend a gazdasági fejlődést, valamint a békét részesíti előnyben a háborúkkal és a szankciókkal szemben. A globális világrend változik, és talán Kína, Oroszország, illetve Irán részéről egyre nagyobb nyomás nehezedik azokra, akik Nyugat-Ázsiában regionális biztonsági infrastruktúrát kívánnak létrehozni a nemzetközi jog alapján, és nem pedig az amerikai szankciórendszereken keresztül.

(Forrás: The Cradle)