Szerző: Kecskés Bálint

Az elöregedő társadalom számos, főként fejlett államot érint. A múlt évszázadban végbemenő társadalmi és gazdasági változások a kapitalista piacgazdaságokban átalakították a társadalmi szokásokat, így a családalapítást is. Az emberek életében előtérbe került az anyagi jólét, a karrierépítés és a fejlődés, míg a gyermekvállalás nem jelent minden esetben prioritást, legalábbis nem a megszokott módon és időben.

Németország, mint az Európai Unió gazdasági óriása, komoly kihívásokkal néz szembe a jövőt illetően. 

A csaknem 85 milliós országban 47 millió aktív dolgozó van jelenleg, azonban ez a szám inkább stagnálást, mintsem növekedést mutat, sőt a jövőben munkaerő-csökkenés lehetséges. 

Úgy tűnik, hogy a második világháború óta generációról generációra egyre csak erősödő gazdasági nagyhatalom elérkezett a csúcspontjához, és megkezdi a lejtőn való ereszkedést, amely inkább zuhanáshoz lesz hasonlítható, amennyiben nem történik jelentős változás. 

Mi hiányzik a német piacról?

Leginkább a képzett munkaerő. A Munkaerőpiaci és Foglalkoztatási Kutatóintézet jelentéséből kiderül, hogy a tavalyi év negyedik negyedében rekordszintre, 1,98 millióra emelkedett Németországban a betöltetlen álláshelyek száma, ami a megelőző negyedévhez képest 8,8 százalékos emelkedés, éves szinten pedig a 17,5 százalékot is eléri, ami túlzás nélkül is drasztikusnak mondható. A Bloomberg előrejelzése alapján ez a tendencia a következő évtizedben is fennmarad, így a német munkaerő-állomány 7 százalékos visszaesés mellett, 3 millió fővel fog zsugorodni. 

Ahhoz, hogy ezt az ottani piac megakadályozza, legalább 400 ezer aktív korú, munkát vállaló migránsnak kellene évenként érkeznie és elhelyezkednie ahhoz, hogy a foglalkoztatási görbe kiegyenesedjen. Egyértelműen tehát, hogy ennél is több aktív korú bevándorlóra lenne szükség ahhoz, hogy a német gazdaság növekedni tudjon, és az elmúlt évtizedek tendenciái folytatódhassanak.

A német gazdaság megmentésére az előző kancellár, Angela Merkel 2015-ös Wilkommen policyja érkezett lehetséges megoldásként. 

Azonban, ahogyan elemzésében a Bloomberg is rávilágít, a menekültválság idején érkező aktív korú, zömében szíriai menekülteknek csupán a fele tudott öt év alatt elhelyezkedni. Így a bevándorlási politika hatékonyságával mint a munkaerő pótlására adott lépéssel a németekben komoly aggályok fogalmazódnak meg. 

Ennek az egyik oka, hogy Németországban a szakképzett munkaerő hiánya a legmagasabb, ezek a dolgozók eddig jellemzően a kelet-európai uniós államok felől érkeztek. A németek tehát kétkedve fogadják azt a megoldást, amely az európai határokon kívülről érkező gazdasági migrációt érinti. Ami a folyamatot borúsabbá teszi, az az, hogy a kontinensünkön belüli gazdasági migráció fokozatos csökken, mivel a közép- és kelet-európai országokban az egyre növekvő jólétnek köszönhetően enyhül a nyugati irányba való vándorlás, sőt a visszavándorlás sem ritka jelenség.

Németország belső politikái is erősen korlátozottak a munkaerő-állomány fenntartása tekintetében. Az aktív korú népesség az ezredfordulón volt a csúcson, azóta egyenetlenül, de fokozatosan csökken. Eddig a bevándorlással, valamint a nők foglalkoztatását támogató politikákkal átmenetileg lehetett enyhíteni a helyzet súlyosságán, de az ezekben rejlő lehetőségeket már kihasználták. Ezenfelül a második világháború utáni baby boomer korosztály – amely eddig meghatározó szeletét jelentett az ottani munkaerőnek – a következő években az eltartottak táborába fog tartozni. 

A kihívás jelentős, mivel egyre kevesebb aktív munkaerőnek kell mind több inaktív embert ellátni, miközben az életszínvonal folyamatos növelése lenne a cél.

Az adatok a Bloomberg Economics számítása alapján azt mutatják, hogy következő évtizedekben az éves gazdasági növekedés Németországban valószínűsíthetően nem haladja meg az 1 százalékot. 

Fejében annak, hogy az elsősorban Közel-Keletről érkező bevándorlók jelentős része nem tudott elhelyezkedni, hogy az EU belső migrációja is lassuló tendenciát mutat, továbbá a belső tartalékkapacitásokat – mint a munkaképes, de korábban nem foglalkoztatott nők munkába állása – is kiaknázták, Németországnak új megoldás felé kell orientálódnia. 

A munkaügyi miniszter, Hubertus Heil diverzifikálja a külföldről érkező munkaerőforrások államait. Ennek eredményeképpen 

az elmúlt évtizedben egyre több szakképzett munkaerőt célzó vízumot adtak ki az olyan országok állampolgárainak, mint India, a Fülöp-szigetek, Indonézia. 

A folyamat nem állt le: a múlt héten Heil Latin-Amerikába utazott Annalena Baerbock külügyminiszterrel, hogy újabb számottevő kvalifikált munkaerőt toborozzon.  

Egyre növekvő kihívások

Amennyiben Németországba megfelelő mennyiségű és minőségű munkaerő érkezne, úgy az államnak jó néhány egyéb problémával kellene szembenéznie. Ezek közé tartozik a szociális ellátórendszer, mint például az iskolai férőhelyek számának problémáját vagy a lakhatási nehézségeket. 

További megoldást jelenthet a fent említett belső politikákon felül a nyugdíjkorhatár kitolása, vagy a nyugdíjasok munkában maradásának, illetve újra munkába állásának az ösztönzése: a német nyugdíjasok kevesebb mint 9 százaléka dolgozik, ez a szám az Egyesült Államokban 20, Japánban pedig 25 százalék. Mivel ebben a korcsoportban Németországnak még van tartaléka, 2031-ig fokozatosan 67 éves korig tolják majd ki a nyugdíjkorhatárt, mivel ezzel átmenetileg és lassú ütemben, de enyhíthető a gazdaság zsugorodása. 

Amit még érdemes megvizsgálni, mivel szintén enyhíthet a közelgő munkaerőpiaci válságon, az az ipari termelékenység mértéke. Az olyan fejlett technológiákkal ellátott gyártóknak, mint a Volkswagen csoport vagy a Siemens, kiemelkedő mutatóik voltak az egy főre jutó termelékenységben, azonban az elmúlt években már ezek is stagnálást jeleznek. 

Az OECD adatai alapján az ipari termelékenység 2015 óta kevesebb mint 2 százalékot nőtt Németországban míg az Egyesült Államokban ez az arány 8 százalék volt. A számok azt mutatják, hogy Németország a várttal ellentétben nem fejlődik olyan ütemben a digitális átállás során, mint az elvárt lenne Európa vezető gazdaságától. Ezt bizonyítja az is, hogy

az Európai Bizottság Digitális Gazdaság és Társadalom Indexe alapján Németország éppen, hogy az átlag fölött teljesít ezen a területen, vagyis az EU27 közül a 13. helyen áll. 

A digitális átállásért folyó verseny korában nem jó előjel Németország számára, ha ezen a területen nem képes labdába rúgni. Már csak azért sem, mert az elmúlt évtizedekben éppen, hogy a high-tech alapú fogyasztási cikkek tették kivételessé és etalonná a német piacot. Az olyan új fejlesztések, mint mesterséges intelligencia, önmagában nem lesz képes áthidalni a nehézségeket, hiszen ezeknek a rendszereknek a kiépítéséhez és üzemeltetéséhez ugyanúgy szükséges a kiszolgáló személyzet. 

A csúcstechnológiát képviselő feldolgozó- és mérnöki iparágak számára, amelyek régóta biztosítják Németország versenyelőnyét, az ország híres szakiskolái és szakmunkástanulói programjai révén korábban folyamatosan szakképzett munkaerő-utánpótlást tudtak biztosítani. Az ottani fiatalok azonban már nem akarják elsajátítani ezeket a készségeket.

Az elmúlt években tapasztalt érezhető visszaesés után jelenleg mintegy 100 ezerrel kevesebb a jelentkező, mint a betöltendő álláshelyek száma. Egyre több diák választja helyette az egyetemet, emellett a világjárvány is további akadályokat gördített a vállalatok és a potenciális jelöltek egymásra találása elé.

Németország számára tehát két út maradt: elfogadja, hogy az aranykor véget ért, és a demográfiai nehézségekből kifolyólag idővel a jóléti állam egyre több eleme tűnik majd el, vagy olyannyira vonzóvá teszi az államot a szakképesített és dolgozni akaró munkaerő számára, hogy az ismét fellendíti a bevándorlási hajlandóságot.

Borítókép: 123rf