Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása.

A Makronóm már korábban beszámolt arról, hogy a zöldátálláshoz szükséges nyersanyagok ellátási láncait döntően Kína uralja. Viszont vannak olyan nyersanyagok, amelyek a zöldátálláshoz szintén elengedhetetlenek, de Kína nincs domináns szerepben a termelésükben. Ilyen nyersanyag az urán is. A kazahsztáni urán iránti globális kereslet megnövekedése átformálhatja a nemzetközi szövetségeket, tágabban értelmezve pedig a közép-ázsiai államok jelentősége is megnőhet, hiszen a zöldátálláshoz szükséges nyersanyagok, ásványkincsek egy része rajtuk keresztül érhető el.

Kazahsztán a világ legnagyobb urántermelője és -exportőre, a világ uránkészletének több mint a 40 százalékát bányássza, illetve exportálja. Eddig Oroszország – illetve azt megelőzően a Szovjetunió – fő szállítója volt. Mára azonban más államok is bekapcsolódtak, köztük olyan nyugati országok, mint az Egyesült Államok, amely korlátozni akarja az orosz feldolgozású urán behozatalát, valamint Kína, amely azt reméli, hogy a következő évtizedben a széntüzelésű villamosenergia-termelésről át tud állni az atomerőművekre való nagyfokú támaszkodásra. Ez viszont egyfajta geopolitikai versenyt is előidézett, tekintettel arra, hogy Kazahsztán rövid távon nem biztos, hogy képes növelni az egyik országba irányuló exportot anélkül, hogy ne csökkentené a másikba irányulót.

Versenyfutás Kína és Oroszország között

Az idén májusban Asztanában két döntést is hoztak egyszerre, amely kiemelte, egyúttal súlyosbította is a helyzetet. Igaz, elég valószínű, hogy ezek az elhatározások beilleszthetők azon döntések sorozatába, amelyekkel Kazahsztán a Moszkva és Peking közötti egyensúlyt igyekeznek fenntartani. 

Az első értelmében a kazahsztáni hatóságok engedélyezték, hogy a Roszatom átvegye a Budenovszkoje uránbánya feletti ellenőrzést, miután a hatalmas új uránbányában lévő kazah részesedést eladták Oroszországnak. A Kazatomprom, Kazahsztán atomipari ügynökségének a vezető tisztviselői ellenezték ezt, és közülük többen nyilvánosan lemondtak a döntés nyomán. 

Erre nyomós okuk volt, hiszen amint ez a bánya teljesen működőképes lesz, a Kazatomprom ellenőrzése a kazahsztáni uránipar felett a jelenlegi 50 százalékos dominanciájáról csökken, és biztosítja, hogy Moszkva legalább a szükséges készletek egy részét beszerezze. Jelenleg Oroszország több mint kétszer annyi tonna uránt használ fel, mint amennyit a hazai bányái termelnek – 5500 tonnát a tavalyi 2500-zal szemben. Ez a nyugati szankciók megkerülését is eredményezi egy olyan időszakban, amikor az USA megpróbálja szigorítani azokat.

A második döntés valamivel lényegesebb, tekintettel arra, hogy mennyi időbe telik, amíg Oroszország üzemképessé teheti a bányát. Asztana beleegyezett abba, hogy az elkövetkező évtizedekben több mint 30 tonna atomerőművi üzemanyagot adjon el Pekingnek, hogy Kína a 2020-as, 2030-as évek közepére átállhasson a szénről az atomenergiára. Ennek a kötelezettségvállalásnak a teljesítése érdekében Kazahsztán úgy döntött, hogy több mint 50 százalékkal növeli az urán és a feldolgozott uránkomponensek termelését, ami drámai fordulatot jelent annak fényében, hogy két évvel ezelőtt azt nyilatkozták, hogy az atomerőművek üzemanyaga iránti csökkenő kereslet miatt 10 százalékkal mérsékelni kénytelenek a termelést az árak fenntartása érdekében.

Yerzhan Mukanov, a Kazatomprom igazgatótanácsának elnöke elmondta:

Büszkék vagyunk arra, hogy a kazah nukleáris üzemanyag kielégíti a kínai atomenergia-ipar igényeit, hozzájárulva a globális klímaváltozás hatásainak mérsékléséhez és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású fejlesztés globális céljának eléréséhez.

Tekintettel arra, hogy Kína Oroszországnál is jobban függ az importált urántól – mivel Peking alig termel saját uránt –, ez legalább olyannyira fogja szorosabban összekapcsolni a két országot, mint az új vasútvonalak építése.

Jelenleg változatlanul Kína és Oroszország a kazahsztáni urán két legnagyobb vásárlója. A verseny a két szövetséges hatalom között azonban egyre fokozódik az egyre szűkösebbé váló erőforrásért, amit tovább nehezít, hogy Asztana feldolgozott uránt exportál más országokba is, bár kisebb mennyiségben. Ezek között van a térségből Üzbegisztán, Grúzia, Kirgizisztán, Kis-Ázsiából Törökország, Európából Hollandia és az Egyesült Királyság, Kelet-Ázsiából Japán, Dél-Ázsiából Afganisztán. Valószínűleg mindegyiküket érinti az Oroszország és Kína között a kazahsztáni uránért folyó kiélezett verseny.

Kazahsztán egyre jelentősebb exportőr

Kazahsztán jelentősége a világ hatalmai szemében is egyre növekszik. Ez köszönhető annak is, hogy a közép-ázsiai ország nemcsak az árucikkek számát, hanem az export földrajzi területét is bővíti. Az idei év első negyedében a feldolgozott termékek külkereskedelmének teljes volumene 18,8 milliárd dollárt tett ki, ami 32 százalékkal haladja meg a tavalyi év azonos időszakát. A nem elsődleges termékek exportja ugyanebben az időszakban 5,9 milliárd dollárt tett ki, ami 7,6 százalékos növekedés.

A Kereskedelmi és Integrációs Minisztérium miniszterhelyettese, Kairat Torebaev elmondta:

Ebben az évben a világ 106 országába szállítottak, ami hattal több 2022-höz képest. A feldolgozott áruk fő importőre Oroszország, Kína, Üzbegisztán, Törökország, Hollandia, Nagy-Britannia, Japán, Kirgizisztán, Grúzia, Afganisztán volt.

A fő exportcikkek az első negyedévben a réz és rézkatódok, a vasötvözetek, az urán, az olajtermékek, az ötvözetlen acélból melegen hengerelt lapos acél, az ezüst, a búza- vagy búzarozsliszt, a cink és a földgáz voltak. Az előző év azonos időszakához képest az urán exportja 51,6, az olajtermékeké 52,5, a napraforgóolajé 19,9, a személygépkocsiké, a hidrogéné, inert gázoké és másoké 24 százalékkal növekedett. A jelentős növekedéshez bizonyára hozzájárulhattak a nyugati országok által kivetett, oroszországi exportcikkeket célzó korlátozások is, amely áruk helyettesítésében a közép-ázsiai ország fontos szerepet játszik.

Közép-Ázsia szerepe felértékelődik

Kazahsztán fenti két döntése rávilágít három fontos tényre Közép-Ázsiával és a külső szereplőkkel való viszonyával kapcsolatban, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak. 

Először is, Kínának sokkal nagyobb érdekei vannak a térségben, mint az Európán át és Európából érkező áruk szállítására szolgáló közlekedési útvonalak kiépítése. Ez nyilvánvaló lett a május 18–19-én megrendezett Kína–Közép-Ázsia csúcstalálkozón, ahol Peking átfogó tervet mutatott be a közép-ázsiai államokkal való együttműködés kiterjesztésére, amely a gyakorlatban visszaszorítaná Oroszország pozícióját a térségben.

Az uránon kívül Kína számára Közép-Ázsia kulcskérdés, hiszen a térség a Kínában előállított fogyasztási cikkek kulcsfontosságú piaca, valamint különböző ásványi anyagok és egyre inkább a víz forrása.

Másodszor, Peking érdeklődése a térség iránt tovább növeli a Moszkvával fennálló nézeteltéréseit a közép-ázsiai országokkal való bánásmódot illetően. Valójában a Kremlt talán jobban aggasztja a kínai szerepvállalás ezekben az államokban a saját érdekei nevében, mint az, hogy Kína az Oroszországot elkerülő vasúti és autópálya-útvonalakat támogatja. Az aggodalom teljesen jogos orosz részről, hiszen előbbi sokkal szorosabban köti majd Pekinghez a közép-ázsiai országokat, mint az utóbbi, amely végül is nem elsősorban a közép-ázsiai, hanem az európai piacokra irányul. Számtalanszor hallhattuk Moszkvát hangosan panaszkodni minden olyan kínai projektre (főként kereskedelmi útvonalak építése kapcsán), amelyek áruszállítás tekintetében egyszerűen kikerülnék Oroszországot. Viszont a valóságban Oroszország számára sokkal nagyobb veszélyt jelentenek az olyan kínai törekvések, mint például a Kazahsztánból Kínába való uránszállítás fokozása, hiszen az ilyen lépések a régió országait fokozatosan Kínához köthetik.

Harmadszor pedig a kívülálló országoknak a közép-ázsiai államok erőforrásaira való összpontosítása két dologra emlékeztet.

Egyrészt eddig mintha megfeledkeztek volna arról, hogy a közép-ázsiai államoknak jelentős erőforrásai vannak, amelyek kritikus jelentőségűvé teszik őket a világ egésze számára, emiatt pedig a kínai érdekek, intézkedések hatásai nem elhanyagolhatók. Másrészt, ami Közép-Ázsiában az erőforrásokhoz való hozzájutás eredményeként történik, az számos országra jelentős hatással lesz, beleértve azokat a távoli államokat, amelyeknek az elitje talán még nincs teljesen tisztában az itt zajló folyamatok jelentőségével. Itt az ideje nagyobb figyelmet szentelni Közép-Ázsiának és a nagyhatalmak térségbeli sakkjátszmáinak!

Borítókép: 123rf