Privatizációs tervjavaslat?

Még tavasszal tette le az asztalra a görög kormány azt a javaslatot, amely a későbbiekben nagy vita tárgya lett: az ország közüzemi víz- és csatornaszolgáltató szabályozási és ellenőrzési feladatait kivonják az illetékes minisztériumból, és az úgynevezett (független) Energiaszabályozási Hatósághoz (RAE) ruházzák át.

A törvényjavaslatot egy korlátozott nyilvános konzultáció után jelentették be márciusban, napokkal az általános választások időpontjának bejelentése előtt. A kritikusok szerint, a terv azért veszélyes, mivel megnyithatja az utat a vízellátás privatizációja előtt.

A változással kapcsolatban felmerülő aggodalom az, hogy a közjavak – mint például a víz – ellenőrzését valamilyen szabályozó hatóság alá helyezni csak akkor van értelme, ha az adott szolgáltatás piacát privatizálják és liberalizálják.

Ez esetben pedig  az imént említett hatóság – amelyhez a vízszolgáltatók csatlakoznának – nem tartozik az állam felügyelete alá, ami azt jelenti, hogy az intézkedései az illetékes minisztérium ellenőrzése nélkül is végrehajthatók.

A kritikus infrastruktúra privatizációja nem újdonság

Görögországnak márpedig van oka aggódni a privatizációval kapcsolatban, hiszen az elmúlt évtizedben nem kevés példa volt az ország kritikus infrastruktúrájának privát kezekbe kerülésére.

Mit nevezünk kritikus infrastruktúrának?
Ennek a definícióját talán az ausztráloknak sikerült a legjobban kifejezni: az általuk 2018-ban meghozott jogszabály szerint a kritikus infrastruktúra fogalmához azok a fizikai létesítmények, ellátási láncok, információs technológiák és kommunikációs hálózatok tartoznak, amelyek megsemmisülve vagy hosszabb időn keresztül elérhetetlenné válva jelentősen befolyásolnák a nemzet társadalmi és gazdasági jólétét, illetve az ország nemzeti védelmi képességét. Ez alapján az energiaszektoroktól a tengeri kikötőkig számos területet figyelnek a hatóságok.
De ez nem minden: az utóbbi időben egyre többen hívják fel a figyelmet, hogy a kritikus infrastruktúra fogalma kiszélesedik. Az Australian Strategic Institute szerint az adat is egy kritikus infrastruktúra-e     lem, ahogyan a kiberbiztonság is. 

A hírhedt görög gazdasági válságkezelés idején Brüsszel a „megmentő csomagoknak” (bailouts) becézett megszorítások keretében a bércsökkentéseken és az adóemeléseken kívül rohamos privatizációt is követelt Görögországtól, amely s ezáltal gyorsabban csökkenthette az adósságállományát az alkalmazott neoliberális válságkezelési módszer szerint.  

Ebben pedig a kormányok partnerek voltak: tizennégy repülőtér került a német – részben az állami tulajdonú  Fraport – kezébe, az ország legnagyobb kikötője (a pireuszi) a kínai állami befolyás alatti COSCO-é lett, a legnagyobb telekommunikációs szolgáltató (OTE) is részben új tulajdonoshoz került, míg nemrég ért véget az áramszolgáltató privatizálása is.     

A nemzetközi példák azt mutatják, hogy nem jó ötlet

Ami pedig a privatizációkat illeti, az nem mindig hatékony megoldás, és ez így van a víz esetében is.    

Ahogyan arra az Analyst nevű görög kutatóközpont rámutat, korábban Németországban és Franciaországban is sor került a víz privatizálására, viszont egy idő után minősége romlott, az ára pedig az egekbe szökött, többek között ezért újra állami kezekbe vonták.

Ami ebben az esetben ironikus, hogy a németek akkor illették kemény kritikával Görögországot, hogy gyorsítsa a vízhálózat privatizálását a Brüsszel által irányított megszorítások keretében, amikor Európa számos nagy városa – köztük Berlin is – visszavásárolta a magáét.

Bolívia a másik példa, ahol az ezredfordulón a helyi kormány a Világbank (World Bank) felkérésére privatizálta az addig közjónak számított vízellátást.

A kormány által megbízott multinacionális cégek, amelyek végrehajtották a privatizációt,háromszorosára növelték a víz árát. A lakosok azt már nem tudták kifizetni,

így végül egy alapvető szolgáltatás lett elérhetetlen számukra, emeli ki az Analyst.

Idő kérdése? 

A görög kormány terve hallattán országszerte törtek ki tüntetések, épp a választások előtti időszakban. Ennek eredményeképpen a görög miniszterelnök többször is kijelentette, hogy nem tervezik privatizálni a vízellátást.

Kósztasz Szkrékasz környezetvédelmi és energiaügyi miniszter pedig cáfolta, hogy a kormány törvényjavaslata a víz privatizációjához vezetne – elmondása szerint annak célja az állami monopóliumok működésének javítása, hiszen így egy igen komoly közegészségügyi szolgálatot hajtanak végre.

Mindennek ellenére a kritikusokat nagy valószínűséggel nem sikerült meggyőzni, így a víz privatizálása a közeljövő kérdése marad, a javaslatot kezdeményezett kormány friss választási győzelme után.     .

Címlapfotó: 123rf.com