A Wagner zsoldoshadsereg egynapos oroszországi lázadása után mindenkiben felmerült, hogy mi lesz azokkal a külföldön küldetést vállaló egységekkel, amelyekkel a Kreml jelentősen tudta növelni a befolyását Afrikában és a Közel-Keleten. Az a gondolat –  hogy erről Oroszország csak úgy lemond – csupán néhány elemző fejében futott át. Olyan forrón nem eszik a kását. Az már valószínűbb megoldás, hogy Jevgenyij Prigozsintól, aki jelenleg Fehéroroszországban eszi a száműzöttek keserű kenyerét, átveszi egy másik oligarcha a külföldön állomásozó egységeket, kapnak valami flancos nevet, egy olyat, amely nem emlékeztet a zeneirodalom nagyságaira. A zsoldoscsapatok pedig háborítatlanul folytathatják eddigi tevékenységüket.

A Wagner csoport csak alvállalkozó

Az egyik legmagasabb szintről, Szergej Lavrov orosz külügyminisztertől érkezett válasz a külföldi wagneresek sorsáról. Maliban és a Közép-afrikai Köztársaságban minden marad a régiben – jelentette ki az orosz külügyér. Valószínűleg azért ezt a két helyszínt emelte ki a vezető diplomata, mert ezekkel az országokkal Moszkvának van védelmi szerződése. Ilyenformán a Wagner csoport tekinthető alvállalkozónak, amely a Kremllel áll kapcsolatban. Ha keletebbre tekintünk, Szíriával is szoros az állami megállapodás, a hivatásos orosz haderő egységein túl jelen vannak a Wagner-zsoldosok is. Tehát itt nem kell különösebb változásra számítanunk.

A többi helyen – például Líbiában, Burkina Fasóban vagy épp a közelmúltban Szudánban – a harcokban álló egyik fél kötött szerződést a Wagnerral, mégpedig arra, hogy fegyveres segítséget nyújt számára. A tisztánlátásunk érdekében azt viszont nem állíthatjuk, hogy ezekben az összetűzésekben az orosz zsoldosok támogatása nem találkozik a Kreml álláspontjával.

Azért hozták létre az ilyen katonai magánvállalkozásokat, hogy egy privát szervezet a kormány meghosszabbított karjaként könnyebben tevékenykedjen külföldön, mint maga az állam, amelynek a keze sok esetben nemzetközi szerződések által meg van kötve. Legyen az a privát hadsereg akár orosz, akár amerikai befolyás alatt.

Ha a magánmegrendelőket vesszük sorba, kezdve a Kelet-Líbiát uraló Haftár tábornoktól egészen a szudáni felkelők parancsnokáig, Mohamed Hamdane Daglóig, nekik édes mindegy, mit csinál a Wagner Oroszországban. Egy a fontos, hogy ha kell, az orosz fegyveresek azonnal rendelkezésükre álljanak. Az országok és a hadurak azért választották a Wagnert, mert nem bíznak többé a volt gyarmattartók és az Egyesült Államok segítségében, amelyek már nemegyszer rászedték őket. Most régi-új támogatóval próbálkoznak, Oroszországgal. „A wagneresek Moszkvába induló menete után Afrikában és a Közel-Keleten kétségtelenül egy politikai vákuum kialakulását látjuk, amelyet mások megpróbálnak kihasználni” – mutatott rá az Arab News szaúdi napilap szakértője.

A Wagner kérdése orosz belügy

„A Közép-afrikai Köztársaság 2018-ban Oroszországgal kötött védelmi megállapodást, nem pedig a Wagnerrel” – mondta a francia AFP hírügynökségnek nyilatkozva Fidèle Gouandjika, a közép-afrikai elnök, Faustin Archange Touadéra különleges minisztere és tanácsadója. „Oroszország alvállalkozói szerződést kötött a Wagnerrel. Ha Moszkva már nem ért egyet a Wagnerrel, akkor új kontingenst küld ide. A Jevgenyij Prigozsin és Vlagyimir Putyin közötti ügy nem tartozik ránk, ez orosz belügy”

– fűzte hozzá a tanácsadó.

Wagner-zsoldosok 2018-ban százszámra érkeztek a Közép-afrikai Köztársaságba, Moszkva szerint azért, hogy kiképezzék a hadsereget. Ez csupán fedőszöveg, és bár jó páran a fegyverforgatásra is tanítják az afrikaiakat, elsősorban az országban uralkodó rendszer és vezetői személyes védelme tartozik a feladataik közé. Részt vesznek különböző katonai akciókban, rendszerint elsöprik a kezdetleges fegyverekkel felszerelt lázadó csoportokat.

Mi vezetett ahhoz, hogy ilyen jó kapcsolatok alakultak több afrikai államban a wagneresekkel? Például a Közép-afrikai Köztársaságban Touadéra elnök rezsimje nem nézte jó szemmel azt, hogy Franciaország, az egykori gyarmatosító hatalom fokozatosan kihátrált az országból, és csökkentette a csapatai létszámát. Ráadásul Párizs támogatta a fegyverembargót, amely a főváros, Bangui állítása szerint megakadályozta, hogy felfegyverezze hadseregét a területének kétharmadát a 2013-ban kezdődött véres polgárháborúban elfoglaló fegyveres lázadócsoport ellen. 2020 végén Touadéra elnök, akit a lázadók Bangui elleni offenzívája fenyegetett, Moszkvát hívta segítségül. Több száz orosz zsoldos gyorsan elűzte a fegyveres csoportokat, meghiúsítva a főváros ostromát.

Azóta az ENSZ, nemzetközi civil szervezetek és Párizs visszaélésekkel, illetve civilek elleni bűncselekményekkel vádolja az oroszokat, valamint a közép-afrikai lázadókat és a katonákat. A Wagner bűne az is, hogy a világ egyik legkevésbé fejlett országa a csekély erőforrásait – gyémánt, arany és fa – „ragadozó módjára” prédálja – állapította meg az amerikai The Wall Street Journal. A rezsim a biztonságért cserébe eladott több ilyen lelőhelyet a Wagnerhez kötődő orosz vállalatoknak. Ez igaz, a szegény afrikai országok a különféle nagy értékű bányák koncessziós jogaival fizetik ki az oroszokat. Vezetőjük, Prigozsin pénztárcája is így dagad: olajkutak Líbiában, lítiumlelőhelyek Maliban, aranybányák a délebbre fekvő területeken.

Washington már figyelmeztette az afrikai államokat

Így érthető, hogy miért Afrikában tapasztalhatjuk a Wagner látványos előretörését. A katonai junták alkalmazzák ezeket a zsoldosokat, ami azt jelenti, hogy politikailag és diplomáciailag Oroszország mellé álltak, különösen, amióta megromlott a viszonyuk az egykori gyarmatosító hatalommal, amely az esetek nagy részében Franciaország. Az orosz zsoldosok az átmeneti kormány kérésére 2021 decemberében érkeztek Maliba. Az ENSZ azzal vádolta meg a mali hadsereget és külföldi segítőit, hogy 2022 tavaszán legalább 500 embert végeztek ki egy dzsihadistaellenes művelet során Mourában. A nyugatiak, köztük az amerikaiak is, váltig állítják, hogy ezek a külföldi harcosok a Wagner tagjai voltak.

Az orosz–nyugati propagandaháború természetesen az afrikai események kapcsán is zajlik. A mostani orosz lázadáskísérletből az amerikai külügyminisztérium azt a következtetést vonta le, hogy a Wagner-csoport mekkora kockázatot jelent a velük szövetséges afrikai államoknak.

„Az üzenet, amelyet ezeknek az országoknak nyilvánosan és nem hivatalos csatornákon is eljuttattunk: ha a Wagner belép egy országba, ott halál és pusztítás következik.”

A Wagner kizsákmányolja a helyi lakosságot, az ottani vagyont kitermeli, emberi jogi visszaéléseket követ el – szögezte le az amerikai közlemény.

A libanoni L’Orient-Le Jour napilap, az arab térség szakértője azt vette végig, hogy a múlt heti oroszországi események mely államokban váltottak ki szokatlan érdeklődést. A különböző forgatókönyvek természetesen érintették az arab világot is, ahol 2015-ben Szíriában, majd 2017-ben Szudánban és 2019-ben Líbiában is megjelentek a Wagner harcosai. Basszár el-Aszad elnök Szíriában, Kalifa Haftar Líbiában (Kelet-Líbia erős embere, az önjelölt Líbiai Nemzeti Hadsereg vezetője), Mohamed Hamdane Daglo Szudánban (a gyorsreagálású erők vezetője), valamint az összes többi diktátor és hadúr, aki a Wagnerre támaszkodik, most izgulhat az orosz fegyveresek és a saját jövője miatt – állapította meg a libanoni újság.

A Wagner számára Szíria kulcsfontosságú

„Moszkva túl sokat fektetett be a Wagnerbe, felhasználva azt külpolitikai céljai elérésére. Következésképpen, ha a Wagner elhagyja a régiót, annak komoly következményei lesznek. Még akkor is, ha Moszkva a zsoldoscsapatot átalakítja, és ezután megpróbál egy másik céget létrehozni helyette”

– nyilatkozta Anna Borcsevszkaja, a Washington Intézet orosz közel-keleti politikával foglalkozó szakértője. Ez a forgatókönyv kevésbé problémás helyzetet teremthet Szíriában, ahol Oroszország a 2015-ös beavatkozás óta hivatalos katonai jelenléttel rendelkezik, ráadásul haditámaszpontot bérel.

A Wagner történetéhez szorosan kapcsolódik a szír terep, ugyanis 2013-ban itt született meg a milícia elődje. Szíriában orosz fegyveres önkéntesek százai vettek részt az olajmezők védelmében. A magán fegyveres csoport először a Krím 2014-es orosz annektálása és a Donbaszban vívott háború idején kapott lábra Ukrajnában. A Wagner számára Szíria kulcsfontosságú ország, ugyanis itt toborzott harcosokat küldött a regionális hadszínterekre, például Líbiába, lehetővé téve Moszkva afrikai terjeszkedését. Vajon az afrikai és közel-keleti régió most már másként tekint Oroszországra? Változik-e a térség országainak viszonya Moszkvához? – ezekre a kérdésekre keresik a választ az elemzők. Valószínűleg ez nem látványos szakításokban fejeződik ki, de azért a következményeit, a tanulságait le fogják vonni az érintett rezsimek. Az egyik rögtön adódik: az államilag támogatott zsoldosszervezetek létrehozása még az alapítóra is veszélyes lehet. Ha ezek a csoportok túl hatalmassá fejlődnek, akkor a látott módon támadhatják meg az állam hivatalos intézményeit, amelynek az eredménye az állandósuló káosz, de legrosszabb esetben a polgárháború. Moszkva még egyszer nem lép ugyanabba a folyóba.

Címlapfotó: 123rf.com