Egy a moderndiplomacy.eu-n megjelent cikk számol be arról, hogy Isabelle Buhre holland politológus Belgrádban alkotott egy békajavaslatot az orosz–ukrán háború befejezésére. Belgrád a Kelet és a Nyugat találkozóhelye, egyike azon kevés helyeknek, ahol a két barát találkozhat egymással az Oroszország és a NATO közötti konfliktus és eszkalálódó feszültségek közepette is – ezért is kapta a békéről való fantáziálás a Belgrádi Nyilatkozat elnevezést.

Itt fontos világossá tenni azt, hogy az alább részletezett Belgrádi Nyilatkozat nem tükrözi a Makronóm álláspontját a háborúval kapcsolatban.

A tervezet alapvetően azzal a céllal íródott, hogy az embereket elgondolkodtatva közelebb kerüljenek a konfliktus megoldásához, a szerző pedig a véleményét egyfajta kiindulópontnak szánta a béketárgyalások megkezdéséhez. 

A Belgrádban megfogalmazott javaslat a következő pontokat tartalmazza:

1. Tűzszünet és béketárgyalások
2. A Krím státusza
3. Kelet-Ukrajna
4. Helyreállítás
5. Kölcsönös demilitarizáció és biztonsági garanciák
6. Ideológia és kultúra

Tűzszünet és béketárgyalások

1. Mindenekelőtt azonnali hatállyal kölcsönös tűzszünetet kell hirdetni.

2. A békeszerződés aláírása után minden orosz csapatot ki kell vonni Ukrajnából. 

3. A békemegállapodás aláírásáig a vitatott területeken és a meglévő határok közelében lévő orosz és ukrán csapatokat nemzetközi megfigyelők ellenőrzik, hogy kizárják az újbóli eszkalációt.

4. Azonnal leállítanak minden nyugati fegyverszállítást Ukrajnába.

5. A béketárgyalások azonnali megkezdése. A nemzetközi közösség platformot biztosít ezekhez a folyamatokhoz. A konfliktusban semlegesebb álláspontot elfoglaló országok – például Magyarország, Szerbia, Kína és India – képviselői vállalják ebben a vezető szerepet. Emellett jelen lesznek a nyugat- és kelet-európai országok, az USA, az Egyesült Királyság és természetesen Ukrajna, valamint Oroszország képviselői is.

A Krím státusza

1. A Krím továbbra is orosz marad. Ezt történelme és lakosainak akarata indokolja, mivel gyakorlatilag a 18. század óta orosz volt a Krím, csak Hruscsov önkényuralmi döntése következtében lett Ukrajna része, és 2014 tavaszán népszavazáson, elsöprő többséggel, 97 százalékos szavazati aránnyal demokratikusan visszatért Oroszországhoz. Oroszország számára stratégiai szempontból is nagy jelentőségű ez a terület, miközben Ukrajnának vannak más kikötői is a Fekete-tengeren. Ebből kifolyólag Ukrajna számára nem létfontosságú a Krím birtoklása.

2. Oroszország – ha Ukrajna úgy kívánja – a Krímen egy olyan földterületet biztosíthatna Ukrajnának, amelynek van egy öble és alkalmas egy ukrán haditengerészeti bázis létrehozásához. Így északkeleti szomszédunk nem vonul ki teljesen a Krímből, és lehetősége van arra, hogy a haditengerészetét ott telepítse a biztonság garantálása és az ország presztízsének megőrzése érdekében. Nem támogatjuk különösebben ezt a lehetőséget; ez a tisztviselők tárgyalásainak eredménye kell, hogy legyen, és az orosz állami jognak jóvá szükséges hagynia.

Kelet-Ukrajna

1. A területi vita megoldására több lehetőség is kínálkozhat, amelyekről tárgyalni kell. Ezek közé tartozhat

az ENSZ-protektorátus, majd az alábbi lehetőségek valamelyike:

• Megismételt népszavazás az egész luhanszki, donyecki, herszoni és zaporozzsjai területen, vagy alternatívaként csak az utóbbi kettőn az Oroszországhoz való csatlakozásról vagy az Ukrajnához tartozásról.
• A de facto orosz ellenőrzés alatt álló területek Oroszországhoz csatolása, majd az elveszített területekért Ukrajnának nyújtott pénzügyi kompenzáció.
• A tárgyalófelek döntése arról, hogy hol húzódjanak az új határvonalak.

A szerző nem támogatja konkrétan egyik opciót sem, annak a tisztviselők tárgyalásainak eredményének kell lennie.

2. Ha népszavazást tartanak, akkor annak a menekültek visszatérése után és nemzetközi megfigyelők felügyelete alatt kell megtörténnie, hogy senki ne kérdőjelezze meg a legitimitását. 

3. Ha Ukrajna elfogadja a „területek elidegenítése kompenzációért cserébe” opciót, akkor csak az Oroszország által nem ellenőrzött, vitatott részeken tartanak népszavazást.

4. Az ENSZ, valamint az ukrán és az orosz hatóságok együttműködnek az önkéntes lakosságcserében. Ilyen lehetőséget kapnak a keleti régiókból származó ukránok, akik Ukrajnában szeretnének élni. Az ukrajnai oroszok, akik a keleti területeken vagy Oroszországban szeretnének lakni, szintén megkapják ezt a lehetőséget. Természetesen mindez csak és kizárólag önkéntes alapon történik. A cél az, hogy megelőzzék az új etnikai alapú konfliktusokat és a kölcsönös területi követeléseket.

5. A felek megállapodnak abban, hogy egyik területen sem lehet diszkriminatív jogszabályokat alkalmazni Ukrajna vagy Oroszország állampolgáraival szemben.

Helyreállítás

1. A nyugati országok feloldják az Oroszországgal szembeni gazdasági szankciókat. A kereskedelem, az energiaexport és -import újraindul. Ez kedvező hatással van az európai gazdaságra (különösen a feldolgozóiparra és az energiaárakra), az orosz gazdaságra és a kölcsönös kapcsolatokra, továbbá Ukrajna helyreállításának gazdasági motorja lehet.

2. Létrehoznak egy nemzetközi alapot a jóvátételek meghatározására és felügyeletére. Ennek a vezetését olyan országok képviselői alkotják, amelyek semlegesebb álláspontot foglaltak el a konfliktusban, mint például Magyarország, Kína és India. Az alapnak kell biztosítania, hogy a pénzeszközöket a konfliktus sújtotta ukrajnai területek – beleértve azokat is, amelyek Oroszország és a szárazföldi Oroszország részévé válhatnak – elpusztult települései és infrastruktúrája újjáépítésére fordítsák. Egyúttal az alap és az abban résztvevők felelősséggel tartoznak Ukrajnának, Oroszországnak és a nemzetközi közösségnek a pénzeszközök elköltéséért.

3. Oroszország, az EU, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok járul hozzá az alaphoz, de Oroszországé lesz a legnagyobb. Más országok, különösen Kína és India, szintén hozzájárulhatnak, ha kívánnak.

4. Oroszország két részletben fizet be az alapba:

• hozzájárul a nemzetközi alapon keresztül az okozott pusztításért,
• közvetlenül az ukrán államnak fizet kártérítést a keleti területek elvesztéséért, amennyiben azokat Oroszországhoz csatolják.

Ennek célja nemcsak a jóvátétel és az igazság helyreállítása, hanem az is, hogy figyelmeztesse a világ többi országát, hogy a fegyveres konfliktusok költségesek veszélyesek, amelyeknek magas az ára. Ez példát mutat más nemzetek számára, amelyek világszerte konfliktusokba keverednek, beleértve az Egyesült Államokat is. A szerző ezzel hangsúlyozni szeretné, hogy a jóvátételre szánt forrásokat gazdag vállalatoktól és más, a háborún nyerészkedni tudó természetes vagy jogi személyektől kell meríteni, és nem okozhatnak kárt vagy nyomort a szegényebb rétegeknek Oroszországon belül sem.

Kölcsönös demilitarizáció és biztonsági garanciák

1. Ukrajna ígéretet tesz arra, hogy nem csatlakozik a NATO-hoz, és semleges marad. Oroszország és a NATO elismeri Ukrajna mint semleges terület fontosságát a két ország között. Északkeleti szomszédunk fenntartja a fegyveres erőit, de tartózkodik attól, hogy külföldi katonai bázisokat fogadjon a területén.

2. Ukrajna garantálja az ország atomfegyver-mentességét.

3. Itt két lehetőséget áll rendelkezésre.

• Ukrajna demilitarizálja az Oroszországgal és Fehéroroszországgal határos valamennyi régiót. Nehézfegyverek, rakéták és repülőgépek telepítése ezeken a területeken tilos. VAGY:
• Az ukrán hadsereg létszámát korlátozzák. A haditengerészetre vonatkozóan nincsenek ilyen szabályok. Mindezt azért teszik, hogy eloszlassák Oroszország félelmét az ukrán bosszútól a vitatott keleti régiókban, ugyanakkor megőrizzék egy szuverén állam nélkülözhetetlen attribútumát – a haditengerészet formájában működő fegyveres erőket. Egy tartós és igazságos béke esetén, amelyhez a NATO biztonsági garanciát nyújt, Ukrajnának nem lenne szüksége nagy szárazföldi hadseregre, míg egy fejlett haditengerészet lehetővé tenné, hogy megőrizze a tekintélyét, és partnereivel együtt részt vegyen a tengerentúli terrorizmus- és kalózellenes missziókban anélkül, hogy Oroszországra fenyegetést jelentene.

4. Oroszország demilitarizálja az Ukrajnával határos valamennyi régiót. Nehézfegyverek, rakéták és repülőgépek telepítése ezeken a helyeken tilos. Ez biztonsági garanciát jelent északkeleti szomszédunk számára arra, hogy a jövőben ne kerülhessen sor egy újabb orosz invázióra ezekről a területekről.

5. Fehéroroszország demilitarizálja az Ukrajnával, a balti államokkal és Lengyelországgal határos régiókat. Fehéroroszország biztonságát és függetlenségét Oroszország garantálja.

6. A NATO biztonsági garanciákat nyújt Ukrajnának és Moldovának, hogy megvédje őket egy esetleges orosz támadástól. E két állam viszontgaranciát ad arra, hogy a területükről nem lesz lehetőség NATO-támadásra Oroszország ellen.

7. Oroszország és a NATO kölcsönös demilitarizációs megállapodásokat köt. Nyugat-Oroszország, a balti államok, Finnország, Norvégia és Lengyelország valamennyi határvidéke demilitarizált, olyan mértékben, hogy csak a haditengerészetük, a rendőrségük és a határőrségük működhet egymás közvetlen közelében. Nehézfegyverzet, rakéták és repülőgépek egyik oldalon sem vethetők be. Ennek eredményeként mind Nyugat-Oroszország, mind a NATO keleti szárnya olyan mértékben demilitarizált, hogy lehetetlen Oroszországból Európába betörni, és nem lehetséges egy Oroszország elleni NATO-támadás sem. Nemzetközi szinten ellenőrzik, hogy mindkét fél betartja-e a megállapodásokat. A cél a biztonság garantálása mind Európa, mind Oroszország számára, valamint a bizalom hosszú távú helyreállítása.

Ideológia és kultúra

1.  A Nyugatnak fel kell ismernie, hogy a világon nem mindenki osztja a baloldali-liberális, ha úgy tetszik „globalista” világnézetet. Az országoknak, hatalmi tömböknek, népeknek, csoportoknak és egyéneknek megvan és meg is lehet a saját világképük. A vélemény-, vallás-, egyesülési, gyülekezési stb. szabadság emberi jog mind egyénileg, mind kollektíven.

2. Oroszország garantálja, hogy nem avatkozik be a nyugati választásokba, a Nyugat pedig kölcsönös garanciákat ad, hogy nem propagálja aktívan a nyugati agendákat, nem próbálja megváltoztatni a hatalmat, nem ösztönzi a belső viszályt vagy az etnikai konfliktusokat Oroszországban és nem befolyásolja a választásokat.

3. Oroszország nem avatkozik bele egyetlen állam EU-ba való felvételének folyamatába sem.

4. Az országok és hatalmi tömbök tiszteletben tartják egymás szuverenitását a világbéke és a biztonság közös céljának elérése érdekében. Ez mindannyiunk érdeke.

5. A kultúra összeköt, összehozza, békéssé és barátságossá teszi az embereket egymás iránt. Az európai országok és Oroszország újra megnyitják a kulturális, tudományos és turisztikai csereprogramokat. E területeken minden kölcsönös korlátozást feloldanak.

6. Önkéntes, ideológiai alapú lakosságcserékre kerülhet sor, ami megkönnyíti, hogy a baloldali-liberális oroszok a számukra ideológiailag közelebbi Nyugat-Európába, a konzervatív európaiak pedig Kelet-Európába és Oroszországba költözzenek a hagyományos értékeknek megfelelő élet reményében. Ez természetesen soha nem kötelező, és nyílt viták tárgya, különösen, mivel a Nyugat-Európán belüli kulturális csatározások továbbra is folyamatosak.

A szerző a felvetését azzal zárja, hogy mindegyik félnek érdeke a tartós béke és a biztonsági garanciák. A konfliktus további eszkalálódása és elhúzódása azzal fenyeget, hogy több állam részvételével fegyveres konfliktussá vagy akár nukleáris háborúvá fajulhat a szembenállás, ez pedig meghosszabbítja a szenvedést és megnöveli a sok emberéletet követelő veszteségeket mindkét oldalon.

Mindenkinek fel kell ismernie, hogy csak egy tárgyalásokon alapuló kompromisszumos béke teheti lehetővé Ukrajna és Oroszország népeinek megmentését, és esélyt adni nekik egy virágzó jövőre.

Szeretnénk ismét hangsúlyozni, hogy a vázolt tervezet nem tükrözi a Makronóm blog álláspontját az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban, de érdemes minden olyan javaslatot figyelembe venni, amely valamilyen kísérletet tesz arra, hogy előmozdítsa a mielőbbi tűzszünetet és a béketárgyalások megkezdését.

Borítókép: 123rf