Lóránt Károly írása a Makronómon.

A Gallup ez évi jelentése, amely 2022-ben közel 140 országban végzett felméréseken alapul, azt mutatja, hogy az amerikai vezetés népszerűségének globális átlaga csökkent.  

A Gallup közvélemény-kutató intézet  négy ország (USA, Németország, Kína és Oroszország) globális megítélését (approval of leadership) hasonlítja össze tizenöt éves idősor alapján, és a 2021-ről 2022-re történő változásokat az Egyesült Államokra vonatkozóan országbontásban is megadja. Az elmúlt két évben, tehát 2021 és 2022 között valamennyi vizsgált nagyhatalom elfogadottsága csökkent, és ez talán részben a Covid kezelése során tanúsított tévedésekre, részben az orosz–ukrán háborúra vezethető vissza, hosszú távon azonban jellemző sajátosságok figyelhetők meg a megítélések alakulásában. 

Ezek közül talán a legfeltűnőbb, hogy népszerűségben az Egyesült Államok és Németország messze, mintegy 20 százalékponttal vezet Kínával és Oroszországgal szemben. Kína elfogadottsága az idő nagyobb részében számottevően (mintegy 5 százalékponttal) magasabb, mint Oroszországé. Végül az is jól látszik, hogy 

a háború igen nagy mértékben rontott Oroszország megítélésén, ami érdekes módon a Krím 2014-es elfoglalása után növekedett igen jelentősen, 

22 százalékról 34 százalékra, és onnan zuhant az elfogadottság a 2022-es 21 százalékra, ami megfelel a 2010-es évek elején mért szintnek (1. ábra).

1. ábra

Természetesen az ilyen felmérések, amelyek általában ezerfős mintán és telefonos vagy személyes lekérdezésen alapulnak, mindig sok bizonytalanságot tartalmazhatnak, egyrészt statisztikailag, másrészt magának a feltett kérdésnek az adott ország lakói szemszögéből való értelmezése miatt. Statisztikai szempontból a bizonytalanság könnyen kezelhető, mert erre a matematikai statisztikának jól megalapozott módszerei vannak. Jelen esetben a Gallup azt közli, hogy a felnőtt (15 éves és idősebb) lakosság körében végzett felmérés mintavételi hibahatára országonként ±1,2 és ±5,6 százalékpont között mozog, 95 százalékos (vagyis nagyon nagy) megbízhatósági szinten.

Az viszont kérdéses, hogy az egyes országokban, sőt az egyes megkérdezettek szempontjából mit jelent az USA vagy más nagyhatalmak „vezetésének elfogadottsága”, angol eredetiben „approval of leadership”. Azt, hogy egy országot egy másikban hogyan ítélnek meg, több tényezőtőtől függ, mindenekelőtt az adott országnak az adott nagyhatalomhoz való történelmi viszonyától. Emellett az emberek véleményét befolyásolhatja a szóban forgó nagyhatalom kulturális befolyása, tudományos-technológiai eredményei, világpolitikai szerepvállalása, katonai ereje és még sok, talán kisebb jelentőségű tényező, mint például a rokoni és baráti kapcsolatok.

Ám mindezek felett meghatározó szerepe lehet az adott országban uralkodó média befolyásának, hiszen az átlagember az említett történelmi tapasztalatokon és esetleg a tartós kulturális hatáson túlmenően a médiából értesül arról, hogy mi történik a nagyvilágban és arról is, hogy azt hogyan kell – az uralkodó média álláspontja szerint – megítélni. Erre talán a legjobb és mindenki számára ellenőrizhető példa az Amerikai Egyesült Államok nemzetközi megítélése a különböző elnökök idején. A Pew Reasearch Center egy 2020. szeptemberi elemzése az amerikai elnök nyugat-európai országokban való elfogadottságáról közöl egy diagramot, amely szerint Obama megítélése különösen jó volt, míg Trumpé igen alacsony.

Nem volt rég, mindenki emlékezhet rá, hogy míg Obamának igen jó nemzetközi sajtója volt (még Nobel-békedíjat is kapott rögtön az elnöksége elején), Trumpnak rendkívül rossz volt a megítélése attól a pillanattól kezdve, ahogy a lehetséges elnökjelöltek között egyáltalán feltűnt. Ugyanazt a képet mutatja az Egyesült Államok elfogadottsága is. Mint az 1. ábrából látszik, az USA globális vezetőképességének megítélése Trump alatt mintegy 15 százalékponttal csökkent, hogy azután Biden megválasztása után ismét a korábbi szintre emelkedjen vissza.

Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a történelmi kapcsolatokon túlmenően, ami néhány ország közvéleménye esetében (mint például Lengyelország) meghatározó lehet, egy-egy nagyhatalom lakossági megítélését a média dönti el, amely viszont a (médiában) uralkodó elit véleményét tükrözi. Ezt elég jól mutatja az Egyesült Államok vezető szerepének egyes országok általi elfogadottsága.

Az USA legodaadóbb hívei Afrikában vannak. Ha meghúzunk egy olyan határt, hogy a 60 százalék feletti elfogadottságot tekintjük egy felső, Amerika vezető szerepét erősen támogató kategóriának (2021-ben), akkor ebbe a csoportba főleg afrikai országok esnek, a nagyobbak közül kiemelhető Nigéria, Kenya és Uganda, ahol az első két esetén 2022-re növekedett is az elfogadottság, ami most ezekben az országokban 63–78 százalék között mozog.

Latin-Amerikából a fő támogató a Dominikai Köztársaság, Kolumbia és Ecuador volt, ám 2022-re mindhárom országban hatalmas (10-20 százalékpontos) volt a visszaesés. Európában az amerikai vezetést leginkább Albánia, Portugália és Hollandia támogatta, de ez is mintegy 10-20 százalékponttal esett vissza. Ázsiából a Fülöp-szigetek és Mianmar tartozott ebbe a felső kategóriába, de náluk is jelentős volt a visszaesés.

A skála másik végén helyezkednek el azok az országok, amelyek a legkevésbé bíztak az Egyesült Államok vezető szerepében, 

itt a határt úgy húztuk, meg, hogy a 2021-ben 40 százalékos támogatottságnál kevesebbet mutatók kerüljenek ebbe a kategóriába. Idetartozik a nagyobb ázsiai országok közül India, Indonézia és Pakisztán (Kína nem szerepel a felmérésben). Valamint az európai országok számottevő része, például Franciaország, Svájc, Csehország, Szlovákia és érdekes módon a volt Szovjetunió egyes korábbi tagországai is, mint Ukrajna, Észtország, Lettország Litvánia és (természetes módon) maga Oroszország. Az orosz invázió hatására azonban jelentős volt az elmozdulás, különösen – nyilvánvalóan – Ukrajnában, ahol az USA vezető szerepének elfogadottsága közel megduplázódott és jelentős volt a növekedés Észtország, valamint Litvánia esetében is.

Ha az Egyesült Államok vezető szerepének megítélésében tapasztalt változásokat (legalábbis Európában) elsősorban az orosz inváziónak tulajdonítjuk, akkor 

ez a hatás pozitív formában elsősorban Ukrajna, Lengyelország, Litvánia és Finnország esetében jelentkezett, 9–30 százalékpontos növekedés formájában.  

Ugyanakkor lényegesen több, a nyugati blokkhoz tartozó európai országban negatív a hatás. Mindez kiemelkedő Görögország és Hollandia esetén, de az amerikai vezetőképesség elismertségének csökkenése Svédország, Norvégia, Magyarország és Bulgária esetében is jelentős (10–17 százalékpont). Ez utóbbi kevéssé magyarázható az orosz invázióval, valószínűleg inkább az amerikai elnök tevékenységének megítélésével van összefüggésben, illetve nálunk a 17 százalékpontos csökkenés a Biden-kormány magyar belpolitikába történő beavatkozásának hatása lehet.

Folytatjuk…

Címlapfotó:123rf.com