A Pentagonhoz közel álló Rand elemzés alapján ugyanaz az amerikai érdek mint a magyar: a háború mihamarabbi befejezése, a fegyverszünet és politikai békés rendezés.
Lóránt Károly közgazdász írása
Az amerikai RAND Corporation 2023 januárjában publikált egy tanulmányt: Egy hosszú háború elkerülése címmel (Avoinding a long war), amely lényegében alátámasztja Magyarország ukrajnai háborúval kapcsolatos álláspontját, méghozzá az amerikai nemzeti érdekből levezetve.
Mint ismert, a RAND Corporation a Pentagonhoz áll közel, annak stratégiai kutatóintézete, és bár a társaság, illetve a hozzá tartozó emberek – tükrözve az amerikai politikai elitet megosztó ideológiákat – különböző nézeteket képviselnek, a mostani elemzés mégis figyelmet érdemel, mert egyrészt ez a legutolsó a háborúval foglalkozó tanulmányok közül, másrészt az ajánlásait szinte az összes Ukrajnával kapcsolatos vitatott kérdést mérlegelve teszi meg.
Az elemzés lényegében 78 forrásra támaszkodik, amelyek a RAND Corporation korábbi kiadványaitól kezdve a Külkapcsolatok Tanácsának két lapjában, a Foreign Policyben, a Foreign Affairsben, illetve a Washington Post, a New York Times és más kiadványok cikkeiben is megtalálhatóak. A tanulmány az elméleti szempontokat főként a Cornell és a Princeton Egyetem munkái alapján vizsgálja. A hírügynökségek között az AP News és a Reuters, míg a televíziók közül a CNN szerepel a használt források között. Ebből következően ezek a platformok, körülbelül ebben a sorrendben, a legmeghatározóbbak a nyugati világ háborúról alkotott nézeteire nézve.
Az elemzés két fő részre osztható: az első a háború lehetséges lefolyásának alternatíváit mérlegeli az amerikai érdekek szempontjából, a másodikban pedig Amerika lehetséges eszközeit, hogy a konfliktust a saját érdekeinek megfelelően befolyásolja.
Ami a háború lefolyását illeti, a tanulmány öt különböző dimenzióban vizsgálja az alternatívákat:
1. a nukleáris fegyverek orosz részről való bevetésének esélye;
2. a háború Oroszország–NATO-összecsapássá fajulásának valószínűsége;
3. Ukrajna területi felosztása;
4. a háború időtartama;
5. a háború befejezésének formája.
Valamennyi esetben sorra veszi az említett forrásokban szereplő, többször egymásnak ellentmondó álláspontot és érvel az amerikai érdekeknek megfelelő lehetőségei mellett.
Bevezetésként hangsúlyozza, hogy
az amerikai érdekek gyakran egybeesnek az ukránokéval, de nem azonosak azzal, és az amerikai kormánynak kötelessége az állampolgárai felé, hogy az amerikai érdekeket képviselje.
Moszkva bevetheti az atomfegyvereit?
A nukleáris eszközök (nem stratégiai atomfegyverek) bevetésénél azzal felvetéssel szemben érvel, hogy Moszkva nem mer atomfegyvert alkalmazni. Három érve van ezzel szemben:
1. ezt a háborút Oroszország egzisztenciálisnak tekinti és minden áldozatot kész meghozni;
2. a hagyományos fegyverek terén Moszkva lehetőségei a Nyugattal szemben nagymértékben korlátozottak;
3. az orosz stratégák már régóta hangsúlyozzák a taktikai atomfegyverek bevetésének lehetőségét, ha egy hagyományos háborút Oroszország elveszítene.
Az atomfegyverek használatának ugyan alacsony, de nem nulla a valószínűsége. Ha mégis bekövetkezne, az Amerikát atomháborúba sodorná, ami nyilvánvalóan nem érdeke. Épp ezért indokolt, hogy
az orosz atomfegyverek bevetésének megakadályozását az Egyesült Államok saját első számú céljává tegye.
Vajon várható atommentes, de direkt konfliktus a NATO és Moszkva közt?
Ami Oroszország és a NATO-összecsapását illeti, a tanulmány Mark Milley-t, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökét idézi, aki szerint
alapvetően az USA stratégiai célja, hogy ne legyen közvetlen összecsapás a NATO és Oroszország között, valamint az is, hogy a háború Ukrajna területén belül maradjon.
Az elemzés megemlíti, hogy a NATO-szövetségesek közvetett részvételének mértéke a háborúban lélegzetelállító. A támogatás – mint közismert – több tíz milliárd dollár értékű fegyvert és egyéb segélyt jelent, továbbá taktikai, hírszerzési és felderítési támogatást az ukrán hadseregnek.
Kijev közvetlen költségvetési támogatása havi több milliárd dollárt tesz ki. Ezenkívül a Nyugat fájdalmas gazdasági szankciókat alkalmaz Oroszországgal szemben. Ez az amerikai tanulmány szerint odavezethet, hogy Oroszország esetleg csapást mér valamely NATO-országra, amelyek közül néggyel közvetlenül a szárazföldön határos, további hárommal pedig osztozik a Fekete-tengeren.
Egy ilyen esetben a konfliktust rendkívül nehéz lenne a nukleáris küszöb alatt tartani, és Amerika rögtön háborúban találná magát egy olyan országgal szemben, amely a világ legnagyobb atomarzenálját tudhatja magáénak.
Ez a perspektíva, ahogy Mark Milley is aláhúzta, nem lehet Amerika stratégiai célja.
A területi kérdések terén Zelenszkij elnök elkötelezett, hogy felszabadítsa Ukrajna teljes, nemzetközileg elismert területét. A tanulmány kimondja: az Egyesült Államok számára előnyös lenne egy olyan háborús kimenetel, amely lehetővé tenné Ukrajna számára, hogy a nemzetközileg elismert területének nagyobb részét ellenőrizze, és az Egyesült Államoknak érdeke is, hogy megerősítse a nemzetközi jogban rögzített területi integritás normáját. De ha Oroszország vissza is vonulna a 2022. február 24-e előtti vonalig, a területi integritás (a Krím miatt) akkor is sérülne, és annak nagyon kicsi a valószínűsége, hogy Ukrajna teljes egészében visszanyeri nemzetközileg elismert területét.
Ukrajna valóban nehéz helyzetbe kerülne, ha Oroszország teljesen elvágná a Fekete-tengeri hozzáférését, de ez a lehetőség, az orosz hadsereg jelenlegi teljesítőképességét figyelembe véve, rendkívül kicsinek tűnik. A 2022 decemberétől érvényben lévő ellenőrzési vonal azonban nem fosztaná meg Ukrajnát olyan gazdasági szempontból kritikus területektől, amelyek drasztikusan befolyásolnák az ország túlélési képességét. Továbbá, az Egyesült Államok és szövetségesei már számos szankciót vezettek be Oroszország ellen az inváziója miatt – ami egyértelmű jelzés az összes többi potenciális agresszor számára.
Ha Ukrajna az egész területét megkísérelné visszaszerezni,ez hosszú, évekig tartó küzdelmekhez vezetne, amely eszkalációs veszéllyel járna, és az Egyesült Államoknak nem érdeke egy hosszantartó háború. Természetesen az USA hivatalosan nem ismerné el a területi változásokat (lentebb részletezzük).
Egy elhúzódó konfliktus az Egyesült Államok számára potenciális előnyökkel járhat, például azzal, hogy amíg a háború tart, az orosz erők továbbra is Ukrajnával lesznek elfoglalva, így nem lesz elég erejük arra, hogy másokat fenyegessenek. Egy hosszabb konfliktus tovább rontaná az orosz hadsereget és gyengítené az ottani gazdaságot.
A háború már eddig is olyan pusztítóan hatott Oroszországra, hogy a további fokozatos gyengítés várhatóan már nem jelent olyan jelentős előnyt az amerikai érdekek szempontjából, mint a konfliktus korábbi szakaszában.
Évekbe, sőt talán évtizedekbe is beletelik, amíg az orosz hadsereg és gazdaság kiheveri a már elszenvedett veszteségeket.
Amerikának miért nem kell hosszú háború?
Egy hosszú, fegyveres konfliktusnak azonban jelentős hátrányai is vannak az amerikai érdekek szempontjából. Ez az ukrán civilek további emberveszteségéhez, kitelepítéséhez és szenvedéséhez vezet, ráadásul Oroszország visszafoglalhatja az eddigi ukrán harctéri nyereséget. Az Egyesült Államok és az Európai Unió számára az ukrán állam fizetőképességének fenntartási költsége idővel megsokszorozódik. Egy hosszú háború az Egyesült Államok külpolitikájára is hatással lenne, az USA képessége, hogy más globális prioritásokra – különösen a Kínával folytatott versenyre – összpontosítson, korlátozott maradna.
A hosszadalmas háború Oroszország és Irán katonai együttműködésének elmélyülésével, és esetleg Irán nukleáris képességeinek kiépítésével járna.
Moszkva egyre jobban alárendelődne Kínának, ami előnyt jelentene a távol-keleti birodalom számára az Egyesült Államokkal folytatott versenyben. Mindez kedvezőtlen lenne a tengerentúliaknak, ezért Amerika nem érdekelt egy elhúzódó háborúban.
Hogyan zárulhat le a háború? Lássuk a forgatókönyveket.
Ami a konfliktus lezárását illeti, annak a RAND Corporation elemzése szerint három formája lehet:
1. abszolút győzelemmel;
2. fegyverszüneti megállapodással;
3. politikai rendezéssel.
Az orosz-ukrán háború kezdetekor úgy tűnt, hogy Moszkva az abszolút győzelemre törekszik, és többek között azt tervezi, hogy új vezetést hoz helyzetbe Kijevben, majd „demilitarizálja” az országot. A harctéri események azonban azt mutatják, hogy Moszkva erre nem lenne képes. Zelenszkij, ukrán elnök, ugyanis rendkívül népszerű, ráadásul
az ukrán hadsereg a jelenlegi képességeivel a végtelenségig fenyegetést jelenthet az Oroszország által megszállt területekre. Az abszolút ukrán győzelem szintén valószínűtlen.
Ehhez Ukrajnának a harctéri siker mellett rendszerváltást is el kellene elérnie Oroszországban. Ugyanakkor kevés történelmi előzmény utal arra, hogy Oroszországban a harctéri kudarcok után rendszerváltás következne be, ráadásul nincs garancia arra, hogy egy új orosz vezető hajlandóbb lenne a békére Ukrajnával, mint Putyin. Mivel úgy tűnik, hogy egyik félnek sincs lehetősége az abszolút győzelem elérésére, a háború valószínűleg valamilyen tárgyalásos eredménnyel fog végződni, ami lehet fegyverszüneti megállapodás vagy politikai rendezés.
Egyik opció az fegyverszünet
Egy jó példa lehet a fegyverszüneti megállapodásra az 1953-as koreai háborút lezáró opció, amelyben a két fél kötelezettséget vállalt a harcok beszüntetésére, és demilitarizált övezetet hoztak létre. Ehhez hasonló módon egy ukrajnai fegyverszünet befagyasztaná a frontvonalakat, és véget vetne az aktív harcoknak, de Kijev és Moszkva között fennmaradnának a megoldatlan területi viták. Továbbá kulcsfontosságú politikai kérdések – az orosz jóvátételektől kezdve Ukrajna geopolitikai státuszáig – még mindig megoldatlanok maradnának. A felek valószínűleg csak minimális kereskedelmet folytatnának; a határok nagyrészt zárva lennének. Az ellenőrzési vonal jó eséllyel erősen militarizálódna, hasonlóan ahhoz, mint amilyen a német belső határ volt a hidegháború idején.
Egy másik lehetőség: a politikai rendezés lehetősége
A békeszerződés magában foglalná mind a tartós tűzszünetet, mind a háborút kiváltó vagy a konfliktus során felmerült viták legalább egy részének rendezését, hasonlóan a háború első heteiben folytatott orosz–ukrán kétoldalú tárgyalásokról kiadott Isztambuli Közleményben foglaltakhoz.
Moszkva részére Ukrajna semlegessége minden bizonnyal alapvető jelentőségű lenne. Ukrajna viszont, biztonsága érdekében, megerősített nyugati kötelezettségvállalásokat szeretne, mivel nem bízik abban, hogy Oroszország betartja a megállapodásokat.
A politikai rendezés számos más kérdésre is kiterjedhetne, például egy újjáépítési alapra, a kétoldalú kereskedelemre, a kulturális kérdésekre, a szabad mozgásra, valamint az Oroszországgal szembeni nyugati szankciók enyhítésének feltételeire.
A RAND Corporation tanulmánya a háború kimenetének fenti elemzése után azt hangsúlyozza, hogy
Amerika érdekeit leginkább egy olyan politikai rendezés szolgálná, amely tartósabb békét hozna, mint egy fegyverszünet.
Ez csökkentheti egy Oroszország–NATO-összecsapás esélyét, és az Egyesült Államok, az amerikai stratégiai prioritásoknak megfelelően, átcsoportosíthatja az erőforrásait. Ebben az esetben Ukrajna gazdaságilag kevesebb külső támogatással is talpra tudna állni.
Az Oroszország és Ukrajna, valamint az Oroszország és a Nyugat között fennálló ellenségeskedés szintje azonban a politikai rendezést sokkal kevésbé teszi valószínűvé.
Mennyi támogatást kaphat még Ukrajna?
Először is tisztázni kellene az Ukrajnának nyújtandó jövőbeli segítség mértékét. A háború kimenetelének megítélése akár ukrán, akár orosz részről erősen függ Ukrajna nyugati támogatásától. Ezt olyan mértékben kell nyújtani, hogy egyik fél se bízzon a teljes győzelemben, és inkább a tárgyalásos rendezést keresse. A segélyeknek az ukrán tárgyalási hajlandósággal való összekapcsolása a nyugati politikai vitákban ellenszenvesnek fog tűnni, hiszen Ukrajna egy provokálatlan orosz agresszió ellen védekezik. Az amerikai megítélés azonban – ahogy a konfliktus költségei és kockázatai nőnek – változhat. És a háborús támogatás csökkentését össze lehet kapcsolni a harcok utáni hosszú távú, tartós támogatás növelésére vonatkozó Ukrajnának tett ígéretekkel.
Vajon USA mennyire lesz elkötelezett katonailag?
A másik terület, ahol az Egyesült Államok a konfliktus politikai rendezése érdekében tehet valamit, az az Ukrajna biztonsága érdekében való elkötelezettség. Egy amerikai biztonsági kötelezettségvállalás – különösen egy olyan, amely szerint katonai beavatkozásra kerül sor, ha Oroszország újra támadna – visszatartaná Moszkvát egy jövőbeli agressziótól. Az Egyesült Államok vagy a szövetségesek elkötelezettsége Ukrajna háború utáni biztonsága mellett, vonzóbbá tehetné a békét Kijev számára. Az USA biztonsági kötelezettségvállalása Kijev mellett Moszkva számára kellemetlen lehet, hiszen Oroszország háborújának az egyik indítéka az volt, hogy megakadályozza Ukrajna közeledését a Nyugathoz. Az Isztambuli Nyilatkozat megalkotói úgy képzelték el ennek a kihívásnak a leküzdését, hogy Oroszország részt vesz egy többoldalú biztonsági garanciavállalási megállapodásban, amelyben rajta kívül az Egyesült Államok és más, garanciavállalóként megnevezett országok szerepelnek.
A garanciát azzal a feltétellel vállalják, hogy Ukrajna semleges marad, nem lép szövetségre egyik hatalommal sem, nem lesz külföldi katonai bázis és külföldiekkel közös hadgyakorlat ukrán területen.
Az amerikai garanciavállalás költséggel és kockázatokkal jár, de hozzájárulna Ukrajna nagyobb tárgyalási hajlandóságához, a háború befejezéséhez és a jövőbeli orosz agresszió elrettentéséhez, ezért gondosan mérlegelni kell ezt a lehetőséget.
Mit jelenthet Ukrajna semlegessége?
A harmadik terület, ahol az Egyesült Államoknak befolyásolási lehetősége van, az Ukrajna semlegessége. Amerika és szövetségesei elkötelezhetnék magukat Ukrajna semlegessége mellett úgy, ahogy azt az Isztambuli Nyilatkozat tartalmazza. Igaz, ez ellentmondana a NATO nyitott ajtók politikájának, és Kijevben is rosszallóan fogadnák, mert a kilátásba helyezett NATO-tagság lekerülne a napirendről, helyette pedig nem lenne más. Politikai szempontból bármelyik kijevi kormánynak szüksége lenne valamire, amit fel tudna mutatni a közvéleménynek, kárpótlásul azért, hogy „elveszítette” a szövetséghez való csatlakozás lehetőségét.
Ukrajna biztonsága és semlegessége melletti kombinált kötelezettségvállalás azonban újszerű és kényes konstrukció lenne az Egyesült Államok számára.
Szankciók enyhülésének lehetősége és következménye
Végül a szankciók részleges enyhítéséhez vezető út felajánlása egy olyan lépés lenne, amely valószínűbbé tehetné a tárgyalásokat. Nemzetközi tapasztalatok bizonyítják az ilyen alkuk hatékonyságát. A retorziók enyhítésének ígérete például hozzájárult ahhoz, hogy Irán hajlandó volt tárgyalni a nukleáris programjáról, valamint ahhoz, hogy Líbia 2003-ban beleegyezett a tömegpusztító fegyverekről való lemondásba.
Ám a szankciók enyhítésének ellenzői azzal érvelnek, hogy az jutalmazná az orosz agressziót. Ez az azonban figyelmen kívül hagyja azt a hatalmas árat, amelyet Oroszország már megfizetett ezért a háborúért: jelentős kárt okozott a gazdaságának, rontotta a nemzetközi hírnevét, emellett NATO-tagságra ösztönözte a szomszédos Finnországot és Svédországot. Arról sem lehet megfeledkezni, hogy az Egyesült Államok jelentős erőfeszítéseket tett egy globális koalíció létrehozására és összetartására Oroszország szankcionálása érdekében. E koalíció tagjainak támogatását meg kellene szereznie, mielőtt jelezné Oroszországnak a retorziók enyhítésének lehetőségét. Ám lehet, hogy nem sikerülne minden tagot rávenni az egyetértésre, és ez korlátozhatja az amerikaiak által felajánlható enyhítés mértékét. Ráadásul az Egyesült Államok vezetői belföldön és a szankciók enyhítését ellenző szövetségesek körében politikai árat fizethetnek.
Az USA érdeke: a háború mielőbbi befejezése
Összefoglalva: a RAND Corporation tanulmánya azzal érvel, hogy a jelenlegi konfliktus túlságosan a háború egy dimenziójára, a területi kérdésekre összpontosul. Bár a területek hovatartozása fontos Ukrajna számára, az orosz–NATO-háború vagy az orosz nukleáris fegyverek bevetésének elkerülése, a harcok elhúzódásának megelőzése elsődlegesebb az Egyesült Államok számára, mint az ukránok által ellenőrzött területek jelentős növelésének elősegítése. Az amerikai politika máról holnapra való megváltoztatása azonban mind belföldön, mind a szövetségeseket tekintve lehetetlen és ostoba dolog lenne, de el lehetne kezdeni egy olyan folyamatot, amely az amerikai érdekeket szolgáló időkeretben tárgyalási úton véget vethet ennek a háborúnak.
Az óvatos, pró és kontra érveket szembeállító és értékelő az anyag végül is azt sugallja, hogy
Amerikának más geopolitikai érdekeltségei miatt fontos a háború mielőbbi befejezése.
A tartós béke érdekében a nyugati hatalmak fogadják el Ukrajna semleges státuszát, területe egy részének elvesztését, továbbá oldják fel az Oroszországgal szemben alkalmazott nemzetközi szankciók jelentős részét.
Mivel egy ilyen fordulat váratlan lenne a szövetségesek és Ukrajna számára, lépésenként kell azokat e politikai fordulathoz hozzászoktatni. Vagyis Oroszország eléri alapvető célját, Ukrajna semlegességét, és a RAND által javasolt megoldás nagyon hasonló lenne az Isztambuli Nyilatkozathoz, ami már a háború legelején 2022 márciusában létrejött, de gyors nyugati beavatkozásra az ukrán fél felmondta.
Az eredmény végül csaknem ugyanaz lesz, de több száz ezer katona és civil halála, illetve hatalmas rombolás után.
Mennyivel jobb lenne, ha ezt az eredményt óriási pusztítás nélkül lehetett volna, illetve lehetne elérni, hiszen a korábbi közvélemény-kutatások szerint Ukrajna lakosságának kétharmada ellenezte a NATO-tagságot.
A háború tekintetében az Egyesült Államokban még vita zajlik, de a RAND Corporation elemzései általában utat mutatnak az amerikai politikának, például
a RAND által 1972-ben a hidegháború megnyerésére kidolgozott stratégia később a Reagan-kormányzat külpolitikájává vált.
A jelenlegi elemzés által sugallt politika összhangban van a volt nemzetbiztonsági tanácsadó, Zbigniew Brzezinski felfogásával is, aki – a Nagy sakktábla című könyvében – óva intette az Egyesült Államokat, hogy egyszerre szálljon szembe Kínával és Oroszországgal.
Ha a RAND által sugallt politikai fordulat végbemegy, az elsősorban Európában fog zavart okozni, ugyanis míg az Egyesült Államok nyert a háborún és a szankciókon, az Európai Unió vezetése az amerikai igények kielégítésével, sőt túlteljesítésével hatalmas károkat okozott a tagországoknak. Mi lesz például az LNG-kikötőkkel, ha Oroszországból ismét lehet gázt importálni?
Kiemelendő, hogy ez az elemzés lényegében igazolja Magyarország háborúval kapcsolatos álláspontját, ami miatt bennünket folyamatos támadás ér. Ennek visszaverése érdekében most már nyugodtan hivatkozhatunk és kell is hivatkozni az amerikai hadügyminisztérium, a Pentagon kutatóintézetének tanulmányára is.
Az eredeti cikk a Mandiner Makronóm Rovatában olvasható 2 részes elemzésként.
1. rész
2. rész
Címlapfotó:123rf.com