Szerbia újra válaszút előtt áll, miután az EU és a Nyugat új feltételeket szabott a Belgrád-Pristina párbeszédhez. A cikk elemzi, hogy milyen gazdasági és politikai kockázatokkal jár ez az ország számára, amely már most is komoly kihívásokkal néz szembe.
Miklós Hajnalka írása.
Szerbiát újra válaszút elé állította a Nyugat, miután január végén az „ötök” – ahogy a média nevezte Miroslav Lajčakot, az EU Belgrád és Priština közötti párbeszédért felelős különmegbízottját, Gabriel Escobart, az USA nyugat-balkáni különmegbízottját, valamint Franciaország, Németország és Olaszország tanácsadóit – új keretek közé helyezték a Belgrád-Pristina párbeszédet, majd közölték annak feltételeit Koszovóban is és Szerbiában is.
Aleksandar Vučić (Alekszandar Vucsity) szerb államfő kiemelte, amennyiben Szerbia nem kíván alkalmazkodni a Belgrád és Pristina közti viszony normalizálását szolgáló párbeszéd új kereteihez, akkor Szerbia arra számíthat, hogy leállnak az európai integrációs tárgyalások, újra vízumkényszert vezetnek be az országra, és elapadhatnak a közvetlen tőkebefektetések, azaz a külföldi beruházások, az FDI beáramlás.
Anno akkor is ultimátumot szabott a Nyugat Jugoszlávia vezetésére, ők azt elutasították, és ennek számos súlyos következménye lett. Többek között a gazdaságot érintette, olyan hozadéka lett az akkori nehézségeknek, amivel a mai napig nem tud megküzdeni az ország.
Ilyen a szürkegazdaság kérdése vagy például a csencselés problémája, amit a kilencvenes években az embargó következményeként leállt gazdaság eredményezett.
A munka nélkül maradt ezreknek szükségük volt arra, hogy valamiből megéljenek, így virágzott az alkohol-, az üzemanyag-, vagy éppen az élelmiszer-csempészet.
Ez utóbbi felett még mindig szemet hunynak a hatóságok(igaz, voltak próbálkozások e tevékenység felszámolására), hiszen annak megszüntetésével újabb szociális problémákat nyitnának meg.
Az akkor gyökeret vert törvénytelenségek, a bűnözés és a korrupció is olyan kérdések, amivel alig harminc év után is folyamatosan küzd az ország.
Az EU-tárgyalások leállása
Az Európai Unióhoz való társulás tárgyalási folyamatainak leállása ezúttal még súlyosabban érintené az országot, egyszerűen évtizedekkel vetné vissza. Hiszen bár döcögősen haladnak a dolgok ebben a folyamatban, és emiatt az EU szerbiai népszerűsége is jelentősen visszaesett a lakosság körében, mégis számos esetben az uniós követeléseknek való megfelelés, a törvények összehangolása újabb beruházókat vonzottak az országba, újabb előnyökhöz juttatták Szerbiát. Olyan pénzügyi alapokhoz fért hozzá az ország, amelyeket kihasználva infrastrukturális és gazdasági fejlődés indulhatott meg.
Szerbia kettős függősége
Az elmúlt évtizedben (egészen pontosan 2010 és 2020 között)
a Szerbiába irányuló külföldi közvetlen befektetések 68 százalékát az EU-ból származó vállalatok adták.
A beruházások, azaz az FDI (foreign direct investment) 2020-ban meghaladták a 17,4 milliárd eurót. A Szerbiai Nemzeti Bank (Narodna Banka Srbije – NBS) legutóbbi adatai alapján például a múlt évben (2022-ben), miután az ukrán háború következményeként a közvetlen beruházások is lelassultak, az EU-ból származó beruházások továbbra is az előző évi 63 százaléka körül alakultak.
A hivatalos adatokat figyelembe véve a szabadkereskedelmi megállapodások jelentős szerepet játszanak a külföldi befektetések vonzásában. A Köztársasági Statisztikai Hivatal – Republički zavod za statistiku decemberi adatai alapján
Szerbia külkereskedelmének 58,8 százalékát az Európai Unióval bonyolítja le,
miközben nagyon fontos partnerek számára a CEFTA-n belüli államok is (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Moldova, Szerbia, Koszovó, Montenegró, Horvátország, Bulgária és Románia). 2021-ben az EU-val való külkereskedelmi forgalom elérte a 65 százalékot.
Mint ahogy azt az europa.rs honlapon kiemelik, 2021-ben Szerbia összesen 30,28 milliárd eurós kereskedelmi forgalmat valósított meg az EU-val, az ország legfontosabb kereskedelmi partnerei főként Németország, Olaszország, Magyarország és Románia.
Az EU „messze a legnagyobb támogató Szerbiában” – áll az EU szerbiai küldöttségének honlapján. Mint kiemelik, eddig a Szerbiának nyújtott uniós támogatások összege meghaladta a 3,688 milliárd eurót. Ezt az összeget az unió számos terület fejlesztésére, mindenek előtt a jogállamiság, a közigazgatási reformok, a társadalomfejlesztések, a környezetvédelem és a mezőgazdaság számára különítette el.
A szerbia Demostat kutatóközpont adatai alapján az Egyesült Államok kormánya 2001-től 2021-ig tartó időszakban 1,2 milliárd eurós vissza nem térítendő támogatást nyújtott Szerbiának.
Mit jelent Szerbia számára, ha az EU hátat fordít neki?
Szerbia a legutóbbi parlamenti választásokon újra lehetőséget adott a nacionalista elveket valló politikai pártoknak is. Igaz, ők ellenzékből politizálnak, mégis nagyban hozzájárulnak az EU-hoz való csatlakozás nehézségeinek kidomborításához, valamint az Oroszországgal szembeni szimpátia megerősítéséhez.
Ezek a politikai pártok folyamatosan azt hangoztatják, hogy Szerbiának nem az EU felé kell tekintenie, hanem hagyományos partnere, Oroszország felé.
Belgrád – a Nyugat többszöri felszólítása ellenére – még mindig nem vezetett be a szankciókat Oroszországgal szemben.
Ebben nyilván benne van a történelmi ragaszkodás is, de mindenek előtt a két ország viszonyát az energetikai függőség határozza meg, a számos alternatív megoldás ellenére, legyen szó a görögországi LNG nyújtotta lehetőségről, az azerbajdzsáni megoldásokról. Miután azok megvalósítása, az interkonnektorok kiépítése éveket vesznek igénybe, és a szakemberek szerint például az épülő Szerbia-Bulgária vezetéken keresztül sem jut majd az ország kellő mennyiségű földgázhoz, azaz jelentősen megnehezül a „ragaszkodásból” történő kiszakadás.
Jelenleg Szerbia, ha nem is száz százalékban, de jelentős mértékben függ az orosz gáztól. Mindenekelőtt a szükséges gázmennyiség határozza meg ezt a függőséget, másrészről pedig az ország
Szerbia gázellátásáért felelős vállalatok és infrastruktúra orosz többségi tulajdonban van.
Szerbia geopolitikai lavírozása
Habár politikai jelentőségét folyamatosan emlegetik, Koszovó nemzetközi szervekhez való társulását éppen Oroszország akadályozza, támogatva ezzel Szerbia területi integritását és szuverenitását, de az oroszok gazdasági szempontból nem nevezhetők fontos partnernek.
A közvélemény ugyan Kínát és Oroszországot tekinti azon országoknak, amelyek a legtöbbet fektetik be Szerbiába, az NBS adatai alapján ugyanakkor 2014 óta folyamatosan növekszik a kínai befektetések száma, de jelentősen az EU mögött marad, az oroszországi befektetések szintje pedig 2019 óta jelentős csökkenést mutat.
Az Orosz Föderáció által vezetett Eurázsiai Gazdasági Unióval (EAEU) Szerbia 2019 októberében írt alá megállapodást. Már akkor számos bírálattal illette az országot Brüsszel, hiszen alapelvárás volt, hogy uniós tagjelölt országként a külpolitikáját összehangolja az európaival.
A szerb dac úgy tűnik azonban nem térült meg, ugyanis
Oroszországból a közvetlen beruházások csupán 7,5 százaléka érkezik Szerbiába, és a külkereskedelmi forgalom sem haladta meg az 5 százalékot.
Az ukrán háború kitörése óta, vagyis február 24. óta a szerbiai Cégnyilvántartási Ügynökség (Agencija za privredne registre – APR) adatai alapján 2022 novemberéig orosz állampolgárok összesen 789 céget és 2134 vállalkozást alapítottak Szerbiában. Az ország oroszokkal szembeni hagyományos vendégszeretete és egyúttal az unióhoz való szoros kapcsolata vezette őket ide, vagyis kétséges, hogy ha szankciókkal sújtaná az EU Szerbiát, maradnának-e egyáltalán.
Az eredeti cikk a Mandiner Makronóm rovatában jelent meg.
Címlapfotó: shutterstock
