Az Európa számára lesújtó hírek nem érhették váratlanul: 98 százalékos függőségi szintje mellett főként a zöldátállás, a csipgyártás, valamint az elektromosautó-gyártás mint főbb fejlesztendő területe miatt mégis lefagyott az intézkedés hatására.
György László a gazdaságstratégiai feladatokban való szakmai közreműködésért és a Tanítsunk Magyarországért program koordinációjának ellátásáért felelős kormánybiztos Facebook-posztban számolt be az Európai Unió kiszolgáltatottságáról Kína felé.
A Makronóm korábban már írt arról, hogy Josep Borrellt, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét az EU-célok okán nem fogadták Kínában. Az Európai Unió már szinte gazdaságbiztonsági alapvetésnek tekinti az egyébként teljesen értelmezhetetlen „kockázatmentesítést”, amelynek célja lényegében a Kínával való kereskedelmi kapcsolatok fokozatos leépítése, és ez az alapvető indoka lehet annak, miért is tagadta meg Kína Borell látogatását. Az uniós főképviselő stratégiai kérdésekről akart egyeztetni kínai kollégájával. Az ázsiai nagyhatalom szerepe megkerülhetetlen a digitális és zöldátálláshoz szükséges technológiák előállításában, ami a világ hatalmai egyre inkább kezdenek felismerni, ezért uralkodott el a pánik
Miközben Kína nem fogadta az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, a Gazdaságfejlesztési Minisztérium közleménye szerint Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter előremutató tárgyalásokat folytatott az Ipari és Információstechnológiai Minisztérium, valamint a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság magas rangú képviselőivel. Ezen felül tárgyalt még a Kínai Fejlesztési Bank és a Kínai Export-Import Bank, valamint a legnagyobb kínai kereskedelmi bankok (Bank Of China, Industrial and Commercial Bank of China, China Construction Bank) vezetőivel, illetve a Silk Road Fund elnökével is. A Gazdaságfejlesztési Minisztérium delegációja emellett megtekintette a Huawei újonnan átadott pekingi központját, valamint egyeztetett a cég európai stratégiájáról.
Európa vezetői egyre többet beszélnek stratégiai autonómiáról és kockázatmentesítésről, holott már korábban mikor számos – köztük magyar – döntéshozó felhívta a figyelmet ezekre, akkor kiközösítés tárgyává tették őket.
Nagyon úgy tűnik, hogy ez a kapkodás a halottnak a csók tipikus esete: Európának ahhoz, hogy most elő tudja állítani a digitális és zöldátálláshoz szükséges technológiákat, illetve kapacitásokat, valamint, hogy az európai vállalatok és azok munkavállalói ebben az átállásban döntő szerepet játszhassanak, már sokkal korábban kellett volna cselekedni. Úgy tűnik, hogy Európa ismét elkésett.
Az önmagában egy szép gesztus, hogy Európa egyre szigorodó környezetvédelmi és széndioxid kibocsátási normákat támasztott saját vállalatai elé, de ezek tényleg csupán gesztus értékűek. Mindeközben Európa mellett a világ elszáguldott. Kína példásul ez idő alatt cselekedett és teljes erejével azon dolgozott, hogy felépítse zöldiparát, valamint, hogy megszerezze a befolyást a kritikus nyersanyagok és ritkaföldfémek felett, amelyek elengedhetetlen szerepet játszanak az élvonalbeli technológiák működtetésében. A számok ebben az esetben is sokatmondóak: Kína a GDP arányában nagyjából tíz, tizenkétszer annyi támogatást fordított iparfejlesztésre az elmúlt évtizedben, mint amennyit az Egyesült vállamok, vagy Európa vezetői hatalmai – köztük Németország és Franciaország.
Az eredmények az öreg kontinens számára katasztrofálisak. Még Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szerint is Európa 98 százalékban függ a digitális és zöldátállás terén Kínától, ahogy azt bejelentette két éve az Európai Ipar Napjai rendezvénysorozatra küldött videóüzenetében.
Ilyen függőségi szint mellett bátorság és egyben meggondolatlan lépés volt Borelltől és Európa prominens vezetőtől bejelenteni a kockázatmentesítést, amely egyértelműen Kína ellen irányult. Kína válasza sem maradt el és a napokban érkezett a bejeltnés, hogy korlátozni fogja a kritikus ásványi anyagok exportját – egyelőre csak a galliumét és a germániumét. A kockázatmentesítés melletti kitartás valószínűleg maga után vonja majd további kulcsásványok exporttilalmát, de már ez a két elem is hatalmas pofon Európának: a gallium 71 százalékát, a germánium 45 százalékát szerzi be – pontosabban most már csak szerezte be – Kínából. Afelől semmi kétség, hogy ez a kínai szankció az uniónak igen érezhető és fájdalmas lesz, elég csupán a zöldátállás az európai chipgyártás, távközlési tervek és elektromos járműipar területét megemlíteni.
2. ábra
„Josep Borrellt az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai képviselőjét nem fogadják Kínában. Ami nem meglepő, ha összerakjuk a tényeket.” – hívta fel a figyelmet a kormánybiztos, majd folytatta: „Borrell a tervek szerint július 10-én utazott volna Kínába, hogy „stratégiai kérdéseket” vitasson meg ottani kollégájával, Kína azonban érezhetően ingerült lett a kilincset egymásnak adó európai politikusok „elvárásaitól”, miközben az Európai Unió immár gazdaságbiztonsági stratégiája részévé tette az értelmezhetetlen „kockázatmentesítés” kifejezést, amely a gyakorlatban a kínai kereskedelmi kapcsolatok fokozatos leépítését célozza meg.”
György László leszögezte, hogy:
„Mindenki akkorát tud kockázatmentesíteni, amilyen az alkupozíciója.” Majd emlékeztetett, hogy: „Miközben a hozzánk hasonló patrióta és pragmatikus közgazdászokat és gazdaságpolitikusokat harminc éve még kiközösítették Európában (és Magyarországon különösen), és még a koronavírus megjelenése előtti hónapokban is inkább megmosolyogtak bennünket, ma már Európa vezetői is a stratégiai autonómia és kockázatmentesítés szükségességéről beszélnek. Vagyis arról, hogy Európának képesnek kell lennie előállítani a digitális és zöldátálláshoz szükséges technológiákat és kapacitásokat, hogy Európa zöld átállásában az európai vállalatok és dolgozóik döntő szerepet játszhassanak. Csakhogy most már késő, és erről egy vagy akár három évtizede sem csak beszélni kellett volna, hanem cselekedni.”
3. ábra
A kormánybiztos úgy folytatta, hogy: „Miközben Európa egyre szigorodó környezetvédelmi és széndioxid kibocsátási normákat támasztott vállalatai elé az elmúlt évtizedben, addig Kína gőzerővel dolgozott zöldiparának felépítésén és a zöldiparhoz, valamint az élvonalbeli technológiák működtetéséhez szükséges kritikus nyersanyagok és ritkaföldfémek feletti kontroll megszerzésén. Kína GDP arányosan tíz, tizenkétszer annyi támogatást fordított iparfejlesztésre a mögöttünk hagyott évtizedben, mint amennyit Németország, Franciaország vagy az USA.”
„Ennek eredményeként kialakult egy olyan helyzet, hogy Európa 98 százalékban függ a digitális és zöldátállás terén Kínától. Mindezt Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, vagyis Európa első számú vezetője nyilatkozta két évvel ezelőtt az Európai Ipar Napjai rendezvénysorozatra küldött videóüzenetében.”
– jegyezte meg György László.
A kormánybiztos figyelmeztetett: „Mindezek tükrében nem meglepő, hogy Josep Borell kockázatmentesítő ötlete nem maradt sokáig válasz nélkül: Kína a napokban jelentette be, hogy korlátozni fogja a kritikus ásványi anyagok, első körben a gallium és a germánium exportját. Az EU a számára létfontosságú gallium 71 százalékát, míg a germánium 45 százalékát szerzi be Kínából, így nem nehéz értelmezni, mit jelent a zöldátállás lázában égő, de nyersanyagban meglehetősen csehül álló unió, valamint Európa chipgyártása, távközlési tervei és elektromos járműipara számára a döntés.”
„Mit mondanak ma a patrióta és pragmatikus közgazdászok? Hogy a nyitottságot most már adottságként kell kezelnünk és el kell kerülnünk a világgazdaság blokkosodását, mert abból csak vesztesen jöhet ki Európa. „Az eszmék, a tudomány, a vendégszeretet, az utazás – ezek azok, amelyek természetüknél fogva nemzetköziek. De a javak készüljenek helyben, amikor csak az racionálisan lehetséges, és mindenekelőtt a hitelezés maradjon nemzeti keretek között.” Mondta John Maynard Keynes közel száz évvel ezelőtt és igaza volt. És igaza volt harminc éve is, és igaza van most is. A kontextus viszont változik és alkalmazkodást követel meg Európa döntéshozóitól.” – összegezte gondolatait György László.
Címlapfotó: György László Facebook oldala