Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő írása a Makronómon

Törökország hozzájárult Svédország felvételéhez, amely azt jelentette, hogy cserébe komoly kedvezményeket kapott a hadiipari exportjában és a hadiipari importjában egyaránt. A NATO vezetőivel a szó szoros értelmében a 24. óra utolsó percéig ment az alkudozás. Mindkét fél emelt fővel távozhatott, hiszen a NATO bővítésének immár semmi sem állt az útjában. A svédek beléphetnek, bár a törökök csak ősszel fognak szavazni a bővítésről a török parlamentben. Mindez megnövelte Ankara presztízsét és érdekérvényesítési képességét. Minden együttműködés jól jön Törökország számára, hisz tavaly novemberre az infláció az országban túllépte, a 80 százalékot.

A csúcstalálkozón kiemelt figyelmet kapott a NATO és az Európai Unió egysége is. Ursula von der Leyen beszédében ezt emelte ki. Ugyanakkor az elsikkadt, hogy a találkozó előtti napokban a tervezet EU–Dél Amerika együttműködésből nem lett semmi, mivel minden dél amerikai állam vezetője elvetette, hogy fellépjen Oroszországgal szemben és támogassa Ukrajnát. Megfogalmazásuk szerint ez egy európai konfliktus, amelyből ők ki akarnak maradni.

A 90 pontos NATO Zárónyilatkozat valóban sok kérdést ölel fel.

Megfogalmazza, hogy a világbékére – értsd a jelenlegi nemzetközi rendszerre –, a fő veszélyt Kína és Oroszország jelenti.

Nem véletlen, hogy Kína tiltakozott, együttműködése Oroszországgal még intenzívebbé vált. A NATO irodát nyitott Tokióban. Több, Kínával szemben álló ázsiai ország vezetőit is meghívták Vilniusba.

Ez a nyugati, a valóságban amerikai stratégia 180 fokos fordulatot jelent a korábbi USA elképzelésekkel szemben. Amíg Kissinger ideje után a stratégia alapja a Szovjetunió és Kína kijátszása volt – és az USA sikeresen mindkettőt szembe tudta állítani a másikkal, mialatt az USA nevető harmadikként kimaradt a konfliktusból –, jelenleg egy szövetségi rendszerbe tolta az orosz atompotenciált és a kínai gazdaság lehetőségeit.

A Wagner-csoport lázadása elgondolkoztatta a Nyugat számos vezetőjét. Milyen erős a valóságban az orosz rendszer? Hogyan volt lehetséges a lázadás, és a felső vezetésből hányan álltak mellé? Ki fogja a jövőben irányítani a több mint 30 országban a politikai élet meghatározó pontjain tevékenykedő zsoldosokat? Az ukrán frontról megindult csapatok hogyan tehettek meg egy nap alatt 800 kilométert és jutottak el Moszkva alá ellenállás nélkül? Ezekre a kérdésekre előbb vagy utóbb választ kell adni Nyugatnak és Moszkvának egyaránt.

A Távol-Keleten, amely elvileg nem a NATO felségterülete, folyamatosan növekszik a feszültség. Kína igényt tart Tajvanra és ebben Oroszország is támogatja. Orosz haditengerészeti egységek provokatív módon behatoltak Tajvan tengeri területére kelet felől.

A délkelet ázsiai népek félnek Kínától, de a negatív 20. századi tapasztalatok miatt Japán vezetését sem hajlandóak elfogadni.

A csúcstalálkozón kiemelt figyelmet kaptak a helyi háborúk. 1945 augusztusa óta a Földön még békés nap nem volt. Jelenleg is közel 30 háború folyik a bolygónkon. Ezek döntően nem elvekről hanem érdekekről, befolyásról szólnak. Ázsiában talán a két legkomolyabb az afganisztáni és a szíriai helyzet.

Afganisztán esetében az USA úgy döntött a kivonulásról, hogy nem értesítette a szövetségeseit. Így Afganisztán kiürítése a Nyugat részéről káoszt és szenvedést hozott. Kína felvásárolta az ottmaradt nyugati technikát és fegyvereket, majdösszefogva Pakisztánnal fő céljának tekintette regionális ellenfelének, Indiának a kiszorítását a térségből.

A Nyugat mindig büszkén hirdeti, hány embert mentett ki a térségből, de sohasem említi, hogy hány ember maradt ott. A nők, a kisebbségek helyzete katasztrofális.

Szíria területén ma is háború zajlik. Az arab tavasz, amelynek stratégiai célja volt az arab világ századokat átlépő átvitele a modern világba, sehol sem ért el stratégiai sikereket. Szíriában a központi kormány az ország területének kétharmadát, háromnegyedét ellenőrzi. A polgárháborúban szír területen jelen vannak az oroszok, irániak, törökök, amerikaiak és a nemzetközi terrorszervezetek is. A helyzet átláthatatlan.

Afrika jó pár országában folyik polgárháború, az esetek jelentős részében külföldi erők részvételével. Líbiában, amely Kadhafi diktatúrája alatt elnyomásban, de viszonylag jól működött, jelenleg két nagyobb csoport vívja a harcát a hatalomért. Az egyiket a franciák, a másikat az olaszok támogatják. A Wagner-csoport itt is jelen van.

Afrikában polgárháború folyik többek között Csádban, Szudánban, Etiópiában és Burkina Fasoban is. Ez utóbbi név azt jelenti, hogy az igaz emberek földje. Az igaz emberek halomra gyilkolják egymást.

Közép- és Dél-Amerikában komoly USA-ellenes érzelmek vannak. A mexikói közmondás úgy hangzik, hogy oly távol a Jó Istentől és oly közel az Egyesült Államokhoz.

Az USA történelmében mindössze két elnöknek volt tudományosan kidolgozott Latin-Amerika-politikája. Roosevelt meghirdette a jószomszédság politikáját, míg Kennedy a szövetség a haladásért elvet. 1963, Kennedy elnök meggyilkolása óta hasonlóan kidolgozott elv nincsen.

Európában a be nem fejeződött jugoszláv háborúk mellett – ahol jelenleg a fő hadszíntér a Szerbia és Koszovó közötti ellentét –, meghatározó az orosz–ukrán háború.

500 nap alatt iszonyú a szenvedés, az élőerőben és az anyagiakban keletkezett kár. Az ukrán cél a vilniusi NATO-csúcs kapcsán legalább egy sikeres áttörés volt az orosz vonalakon. Ez nem következett be. Kijev célja, hogy hivatalos meghívást kapjon a csúcsra ugyanúgy elmaradt, ahogyan az is, hogy a NATO pontos ütemtervet szabjon, Ukrajna felvételére.

Amikor az ukrán államfő bejelentette, hogy ha nem kap meghívást a csúcsra és a NATO-tagság ígéretét sem, akkor nem utazik Vilniusba, megmosolyogták. Nem kapott konkrét ígéretet, mégis utazott. Hasonlóan fogadták azt a kijelentését is, hogy a békéért cserébe, még a NATO kedvéért sem hajlandó ukrán területek feladására. Az a mondata, hogy ha kell, a jövőben amerikai segítség nélkül is képes harcolni, még választ sem kapott.

A szövetség egyértelművé tette, hogy Ukrajnát jelenleg nem lehet felvenni. Sok NATO-tag segíti, 11 állam felkínálta a közös pilótaképzést az F–16-os gépekre, melyet Lavrov úgy jellemzett, hogy az az eszkaláció újabb lépcsőfokát testesítené meg, mivel alkalmasak tömegpusztító fegyverek szállítására. A szövetség felrótta Ukrajnának a korrupciót, a demokráciadeficitet és sok egyéb hiányosságot is. Mindezt úgy tálalva, hogy a kijevi vezetésnek fogyasztható legyen. Ugyanakkor a tagállamok zöme vállalta Kijev további támogatását.

Közben a NATO vezetői hazatértek. Még sor került egy japán–dél-koreai csúcsértekezletre Vilniusban.

A CIA és az FSZB közötti tárgyalások megélénkültek. Senki sem akar harmadik világháborút. Az amerikai gondolkodásban megjelent, hogy egy USA-vezette koalíció sikeres fellépéséhez Kínával szemben vissza kell fogni Ukrajnát és kompromisszumos béke kell.

Címlapfotó: MTI képtár