Juhász Imre írása a Makronómon.

A magas infláció főként a magánfogyasztást sújtotta a vizsgált időszakban, ugyanakkor a koronavírus-járvány miatt felhasznált megtakarítások élénkítették a gazdasági növekedést. Az építési beruházások volumene tovább csökkent, különösen a gépek, berendezések és járművek beszerzésében mutatkozott visszaesés.

Kiemelkedően fontos, hogy tekintélyes közgazdászok, különösen a Német Szövetségi Bank február közepén közzétett havi jelentésének szerzői szerint erős valószínűséggel zsugorodik tovább a bruttó hazai termék mennyisége 2023 első negyedévében.

Ha ez valóban megtörténik, azaz 

a bruttó hazai termék mennyisége az év első három hónapjában tovább csökken, „téli recesszióról” beszélünk. 

Ez pedig igen kellemetlen meglepetést jelent azon közgazdászok számára, akik az év egészére enyhe gazdasági növekedést várnak, ami – többek között – a magánháztartások és a vállalatok megemelkedett energiaköltségei  kompenzálásának lenne köszönhető. 

Az energiaköltségek egy részének átvállalása is hozzájárult ahhoz, hogy az állami költségvetés hiánya a múlt évben meghaladta a 101 milliárd eurót, a bruttó hazai termék 2,6 százalékát. 

Ez mintegy 33 milliárd euróval alacsonyabb a 2021. évinél; 

és ez jórészt a szövetségi költségvetést terhelte (a tartományok, az önkormányzatok és a társadalombiztosítási alapok  egyaránt bevételi többlettel zártak).  

A német Szövetségi Bank már idézett februári jelentése szerint a feldolgozóipari vállalatok visszafogottan indították az évet, amit a külföldi keresletnek az exportőröket sújtó visszaesése tovább súlyosbít. A kamat- és az anyagköltségek magas szintje fékezi az építőipart, „emellett az infláció továbbra is magas szintje tovább erodálja a magánháztartások vásárlóerejét„.
A Szövetségi Bank előrejelzése a következő hónapokra sem nevezhető derűlátónak. 

„Az év további részében lassan ismét felpöröghetnek a dolgok, egy jelentősebb javulás jelei azonban egyelőre még nem látszanak” 

– olvasható a bank jelentésében. A bruttó hazai termék az év egészében „kissé csökkenhet”, bár annak mértéke nem éri el azt a szintet, amitől a korábbi, múlt év végi előrejelzésekben tartottak.

Számos közgazdász attól tart, hogy a vállalatok a magasabb személyi költségek miatt tovább növelhetik termékeik árát. Ezek a másodlagos hatások valószínűleg fokozzák az inflációt. A német Szövetségi Bank szakértői figyelmeztetnek, hogy a legutóbbi bérmegállapodások már jól mutatják a magas áremelkedési ütemek hatásait.

A német cégek optimistábbak az üzleti kilátásokat illetően

A müncheni gazdaságkutató intézet által február utolsó napjaiban nyilvánosságra hozott, az üzleti légkörre vonatkozó, az aktuális helyzet és a közeljövő kilátásainak megítélése alapján számított úgynevezett ifo-index némileg ellentmondásos, de összességében mégiscsak pozitív képet tükröz.  
    

A felmérésben részt vevő több mint 9 ezer vállalatvezető aktuális üzleti helyzetet értékelő pontszáma kis mértékben csökkent januárhoz képest, 94,1-ről 93,9 pontra. Ez az érték az elmúlt évben – kivéve az októberi 93,2 pontot – sosem volt ilyen alacsony. Ugyanakkor az üzleti várakozásokat mérő jelzőszám folyamatosan javult az elmúlt fél évben, januárban 86,4-ről 88,5 pontra emelkedett, ami azt mutatja, hogy a vállalatok optimistábban tekintenek a jövőre.

A gazdaság főbb ágazatai közül 

• a feldolgozóipari mutató 2022 májusa óta a legmagasabb szintre emelkedett, ami – a gazdaság egészének megfelelően – a futó üzletek kissé rosszabb és a közeljövőre vonatkozó várakozások javulásából adódik;
• a szolgáltatási szektor üzleti légköre immáron ötödik hónapja folyamatosan javul, ehhez a javuláshoz mind az aktuális üzleti légkörrel való viszonylagos elégedettség, mind a következő hónapokkal kapcsolatos, különösen a vendéglátást és a turizmust jellemző derűlátás hozzájárul; 
• a kereskedelmi vállalatok üzleti légköre ugyancsak javult, a cégek a folyó üzletmenetet illetően elégedettek, a várakozásaikat tekintve viszont kevésbé szkeptikusabb a múlt évben tapasztaltnál; 
• az építőipari vállalatok körében is javult az üzleti légkör, de ez az aktuális üzleti helyzettel való elégedettségből táplálkozik, miközben a várakozásokat továbbra is figyelemre méltó pesszimizmus jellemzi. 

A müncheni gazdaságkutató intézet, az ifo ugyanezen felmérésének az exportkilátások alakulására vonatkozó része azt mutatja, hogy a januári erőteljes felfutás után februárban kis mértékben romlott a német exportőrök hangulata, aminek az oka a világ országaiban tapasztalható kereslet lanyhulásában keresendő.

Az mindenesetre biztató, hogy két olyan, a német export szempontjából különösen volumenhordozónak tekinthető ágazatban, mint az autóipar és a gép- és berendezésgyártás, erősödtek az export bővülésével kapcsolatos remények. 

Az üzleti várakozások enyhe javulása ellenére számos közgazdász szakértő továbbra is kritikusan ítéli meg a gazdaság helyzetét. Alexander Krüger, a Hauck Aufhäuser Lampe magánbank vezető közgazdászának az ARD által idézett nyilatkozata szerint „valójában nincs ok a bizakodásra”: a várakozások ugyanis elsősorban az ukrajnai háborúhoz való hozzászokás és az újabb rossz hírek elmaradása nyomán derültek fel, s „a gazdaság a szűk keresztmetszetek csökkenése ellenére sincs túl a nehezén”.  

Jörg Krämer, a Commerzbank vezető közgazdásza szintén óvatos: szerinte az erősen exportorientált Németország esetében továbbra is megvan egy gazdasági visszaesés veszélye, 

de egy nagy, klasszikus recessziótól nem kell tartani. 

Klaus Wohlrabe, az Ifo szakértője a Commerzbank szakértőjével egyetértve úgy látja, hogy „a német gazdaság nem fogja elkerülni a recessziót, bár annak mértéke enyhe lesz”. 

Az eredeti cikk megjelent a Mandiner Makronóm rovatában.

Címlapfotó: 123rf.com