Az állam innentől nem vállal semmiféle felelősséget a nagy cégek kínai befektetéseivel és kereskedelmi ambícióival kapcsolatban. De ennél sokkal fontosabb, hogy akadályozni sem akadályoz senkit exportkorlátozásokkal, mint azt az amerikai kormány teszi.

A napokban mutatta be a német kormány (személyesen a Kínával szemben kemény álláspontot képviselő Zöldek prominense, Annalena Baerbock külügyminiszter, aki számtalanszor adta már tanújelét kifinomult diplomáciai képességeinek) első Kína-stratégiáját. A dokumentum megjelenése sokáig váratott magára, a hosszas vitákat a Zöldek agresszívebb és a Scholz-féle kompromisszumra hajló megközelítés közötti különbségek okozták.

Kockázatos kockázatmentesítés

A stratégia legfontosabb eleme az, hogy gyakorlatilag a német vállalatokra tolja a megoldást a kockázatmentesítés ügyében. A 64 oldalas jelentés – visszhangozva az Európai Unió álláspontját – elveti a Kínától való teljes függetlenedés abszurd gondolatát, de hangsúlyozza az ellátási láncok és az exportpiacok diverzifikációjának szükségességét, vagyis az év legdivatosabb kifejezését, a „kockázatmentesítést”.

Néhány hónappal ezelőtt még Scholz kancellár is úgy gondolta, hogy a kormány bizonyos eszközökkel befolyásolhatja a német gyártókat abban, hogy kereskedelmi és befektetési politikájukat minél nagyobb mértékben függetlenítsék Kínától. A kísérlet totális kudarcba fulladt, a nagyvállalatok (elsősorban az autóipari szereplők) egymással versengve jelentették be, hogy egyáltalán nem hajlandóak foglalkozni a kancellári dörgedelmekkel, és mindent megtesznek azért, hogy jelenlétüket még jobban megerősítsék Kínában, egyben újabb és újabb beruházásokat eszközöljenek a világ legnagyobb piacán.

Scholz a kemény elutasítást tapasztalva visszahúzódott, majd új kommunikációs elemként azt kezdte hangsúlyozni, hogy a kockázatcsökkentés végrehajtása alapvetően nem is a kormány feladata, hanem a gyártóké, akik megteremtették a kellemetlen függőségi viszonyt, ezért oldják meg azok.

Az egy hónappal ezelőtt Németországba látogató Li Csiang miniszterelnök tulajdonképpen ugyanezt mondta, csak éppen pragmatikusabb megközelítéssel. Szerinte is az lenne az üdvös, ha a német kormány nem turkálna a vállalatok üzleti jogkörében, és rájuk bízná, mit tartanak kockázatosnak és mit nem.

Az új német stratégia Baerbock által tálalt verziója pontosan erre tesz javaslatot, ám úgy, hogy közben nem is annyira burkoltan megfenyegeti a vállalatokat: ha mellélőnek a geopolitikai kockázatok megbecsülésében és elbuknak, az államnak hiába sírnak, nem fog segíteni.

Kényszer nincs, felelősség van

A külügyminiszter a stratégia bemutatásakor úgy fogalmazott: Németország továbbra is partnere marad Kínának, de tudatában kell lennie, hogy a partnerség helyett a rendszerszintű rivalizálás kezdett dominálni a kapcsolatban, ahogyan az ázsiai gigász egyre agresszívabb lépéseket tesz a globális piacok és kereskedelem feletti hegemón helyzet eléréséért. „Változtatnunk kell a kínai politikánkon” – mondta, majd egyetlen jól irányzott mozdulattal a német vállalatokra tolta át a felelősséget.

Baerbock rámutatott: az ukrajnai háború világosan megmutatta, mit jelent a német ipar számára, ha függővé válik egy másik országtól. Ennek szellemében a kockázatos vállalati döntésekért az állam nem tudja és nem is akarja vállalni a felelősséget, ezért a jövőben a német ipari szereplők tulajdonképpen maguk fogják elvinni a balhét, ha probléma adódik az általuk favorizált kínai kapcsolatokban. Vagyis, ha bármilyen okból kifolyólag bukják a befektetésüket és a pénzüket, ne is próbáljanak a kormányhoz fordulni segítségért.

Az a megközelítés, hogy békeidőben bízunk a piac áldásos, jól működő szabályaiban, válság idején pedig az állam erős karját követeljük, hosszú távon nem működik. Ezt még a világ egyik legerősebb gazdasága sem tudja megoldani

– mondta a külügyminiszter, kiemelve: a vállalatoknak innentől figyelembe kell venniük üzleti tevékenységük során a geopolitikai rizikót, a kockázatok hatásaiból azonban ki kell hagyniuk az államot.

Az üzenet mögöttes tartalma rendkívül lényeges: Baerbock szentesítette azt a döntést, amely szerint a kormány felhagyott a befolyásolási kísérletekkel és nem kíván olyan kényszerítő, exportellenőrzési és külföldi befektetéseket átvilágító eszközökhöz nyúlni, mint amilyeneket az Egyesült Államok alkalmaz saját vállalatai esetében.

A kockázat el van vetve

Első pillantásra meghökkentőnek tűnik, de a német ipari szereplők pozitívan reagáltak a bejelentésre. .

A nagy gyártók egyöntetűen üdvözölték a Baerbock által elmondottakat, ez pedig azt feltételezi, annyira örülnek annak, hogy a kormány nem próbál meg diktálni nekik, hogy még azt is benyelik, ha az állam a viharos tengeri út megkezdése előtt látványosan a parton hagyja a mentőcsónakokat.

Ami Kínát illeti, berlini nagykövetségén keresztül reagált a stratégiára, megerősítve eddigi álláspontját, egyben figyelmeztetve Németországot a racionális, átgondolt és objektív megközelítésre. Mint mondta:

Az ideológiai előítéleteken és versenypánikon alapuló kockázatmentesítés nagyon kontraproduktív lehet, és a mentesítés helyett csak még több kockázatot fog generálni.

Hogy Peking mennyire komolyan gondolja, amit mond, azt néhány nappal ezelőtt drasztikus módszerrel bizonyította be. Bejelentése, amely szerint korlátozni kezdi az elektromos járműgyártáshoz és a csúcstechnológiás kommunikációhoz nélkülözhetetlen gallium és germánium exportját, óriási pánikot okozott az Európai Unióban, amely először szembesült egy kínai válaszcsapás következményeivel, és először döbbent rá: egyáltalán nem rendelkezik B-tervvel.

Fotó: Annalena Baerbock német külügyminiszter
MTI/EPA/Filip Singer