A neves OECD friss tanulmánya is megállapította azt, amit a Markonóm Intézet már legalább másfél éve jelzett: Magyarországon bizonyos vállalatok és egyes vállalkozók jelentős mértékben kihasználták az infláció felpörgését arra, hogy profitjukat indokolatlan mértékben növelve túlzott áremelést hajtsanak végre. Ezt a jelenséget nevezte el a Makronóm írasaiban, elemzéseiben már tavaly is kapzsinflációnak.
Molnár Dániel, a Makronóm Intézet elemzőjének írása.
Július 11-én publikálta az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) az Employment Outlook(Foglalkoztatási kilátások) 2023 című kiadványát, amely a fejlett gazdaságok munkaerőpiaci folyamataival, illetve a mesterséges intelligencia (MI) eddigi és várható munkaerőpiaci hatásaival foglalkozik. Cikkünkben az OECD jelentés főbb üzeneteit foglaljuk össze, kiemelve a Magyarországra vonatkozó megállapításokat is.
Ilyen a munkaerőpiaci helyzet az OECD országokban
Habár a legtöbb ország már közel két éve leküzdötte a koronavírus-járványt, a jelentés többnyire még mindig a Covid előtti időszakhoz viszonyítja a fejlett országok munkaerőpiaci helyzetét és csak másodsorban foglalkozik az energiaválság és az orosz-ukrán háború hatásaival. A jelentés megállapítja, hogy a foglalkoztatás szintje az OECD tagországaiban 2023 májusában 3 százalékkal meghaladja a 2019 decemberi szintjét, azonban annak növekedési üteme a gazdasági lassulással párhuzamosan mérséklődött.
Vagyis a fejlett gazdaságok munkaerőpiaca alapvetően kiheverte a koronavírus-válságot, amelynek köszönhetően a munkanélküliségi ráta is alacsony a szervezet országaiban. Magyarország e téren kifejezetten jól áll.
Ezzel párhuzamosan érdemben csökkent az inaktivitás is, az OECD egészében 1 százalékponttal, míg Magyarországon a harmadik legnagyobb mértékben 3 százalékponttal 2019 utolsó és 2023 első negyedéve között,
vagyis a kezdeti félelmek a koronavírus-járvány munkaerőkínálatra gyakorolt negatív hatását illetően megalapozatlannak bizonyultak. Az átlagosan ledolgozott munkaórák száma ugyanakkor kismértékben csökkent a koronavírus-járvány előtti időszakhoz képest, amely strukturális átalakulásra utalhat a munkaerőpiacon, hogy a munkavállalók körében nőtt az igény a munka-magánélet jobb egyensúlyára.
A munkaerőpiac feszessége kapcsán a tanulmány megjegyzi, hogy a gazdasági lassulással párhuzamosan enyhült az utóbbi negyedévekben, azonban mértéke még mindig meghaladja a koronavírus-járvány előtti időszakban tapasztaltat. A feszes munkaerőpiaci kondíciókat pedig jellemzően kihasználják a munkavállalók, magasabb bérért, illetve jobb munkakörülményekért, juttatásokért többen váltanak munkahelyet.
Bérfolyamatok OECD országokban
Az infláció évtizedes csúcsra emelkedett az OECD országokban, ahonnan csak lassú ütemben csökken, amelynek eredményeként a reálbérek is érdemben csökkentek. Vagyis
hiába gyorsult, jelentős részben a feszes munkaerőpiac nyomán a nominális bérek emelkedése az OECD országokban, az nem tudta lekövetni az inflációt.
Az OECD egészét tekintve az 5,6 százalékos nominális éves órabér-emelkedés az idei első negyedévben 3,8 százalékos reálbér csökkentést jelent.
A magyar adatok és az OECD számai
Magyarország esetében a 9,8 százalékos nominális órabér-emelkedés a 25 százalék feletti inflációval 15,6 százalékos reálbér-csökkenést jelentett. A KSH adataiból – a Hivatal órabéreket nem, csak havibért közöl, amelynek növekedése 10,8 százalék volt – számolva a reálbér-csökkenés ennél kisebb, de továbbra is jelentős 11,4 százalékos volt az első negyedévben. Az OECD számaival kapcsolatban azonban már itt felmerül egy probléma, a fenti nominál-reálbér páros csak 30,1 százalékos infláció esetében alakulhat ki, amely közel 5 százalékponttal magasabb, mint a KSH által publikált fogyasztóiár-index. A módszertani leírás nem indokol eltérést, így az eltérő eredmény elszámolás következménye lehet. A jelentés tartalmaz egy másik ábrát is az idei első negyedéves reálbér alakulása kapcsán csak keresetszint szerint bontva (alacsony, közepes, magas jövedelműek).
A három csoportban 8,4-11,0 százalékkal csökkent a reál órabér, amely nem konzisztens a fenti 15,6 százalékos teljes csökkenéssel. Ebben a tekintetben két OECD, sőt uniós tagországban nagyobb reálbércsökkenés ment végbe: Csehországban a 3 kategóriában 9,7-12,2 százalékos, míg Lettországban 13,4-15,3 százalékos.
Más szempontból is félrevezetőnek tekinthetőek az OECD adatai Magyarország kapcsán. Az idei évben a közszféra és a versenyszektor bérfolyamatai alapvetően eltérő képet mutatnak. A vállalatok körében a bérek továbbra is dinamikusan emelkednek, amelyet a minimálbér és a garantált bérminimum emelése, az enyhülő, de továbbra is számottevő munkaerőhiány, valamint az infláció hajt. A közszférában ezzel szemben a bérek csak lassabb ütemben növekednek, illetve megjelenik a bázishatás, a tavalyi első negyedévben a honvédelmi és a rendvédelmi hivatásos állománynak kifizetett hathavi illetménynek megfelelő szolgálati juttatás (fegyverpénz).
Ahhoz, hogy a tényleges bérfolyamatokat tudjuk értelmezni érdemes csak a versenyszektort nézni a reálbér változását illetően Magyarország tekintetében is. Ezt erősíti az a tény, hogy az OECD is több ország (Ausztrália, Kanada, Costa Rica, Japán, Dél-Korea, Új Zéland, Egyesült Királyság, USA) esetében a közszféra béreit kiszűri, amely eleve torzítja az országok közötti összehasonlítást.
Az OECD által használt órabér adatsor az Eurostat adatbázisában elérhető ágazati bontásban is az üzleti szférára (B-N TEÁOR ágazatok) vonatkozóan, így abból számolható a reálbér változása is.
Magyarországon az idei első negyedévben a vállalkozások körében 6,2 százalékkal csökkent a reálbér, amelynél 7 uniós tagországban is nagyobb visszaesést regisztráltak, köztük a régiós Szlovákiában és Csehországban. Vagyis nem igaz az állítás, miszerint hazánkban csökkentek leginkább a reálbérek.
Fontos kiemelni, az OECD is külön hangsúlyozza, hogy nem szabad a negyedéves adatokból messzemenő következtetéseket levonni, mivel egyedi tényezők jelentős torzítást vihetnek az adatokba, érdemes ezért hosszabb időtáv folyamatait vizsgálni. 2019 és 2022 utolsó negyedéveit összehasonlítva (a szezonális hatások elkerülése végett) az OECD tagországok közül Magyarországon nőtt 5. leggyorsabb ütemben a reál órabér, 4,7 százalékkal. Vagyis egy rövid, 3 éves, két válsággal terhelt időszakban is fennmaradt hazánkban a reálbérek bővülése.
A magyarnál gyorsabb növekedési ütemet csak Litvániában (7,1 százalék), Izraelben (5,4 százalék), Dél-Koreában (5,3 százalék) és Szlovéniában (5,2 százalék) mértek. Miközben például Csehországban 8,3, Olaszországban 7,5, Svédországban pedig 7,0 százalékkal csökkent a reálbér 3 év alatt.
Ár-bér spirál vagy profit húzta infláció
A kiadvány kitér a profit kérdéskörére is, ezzel remélhetőleg végkép lezárva azt a vitát, hogy
az elszabaduló inflációban az ár-bér spirál vagy a profit-húzta infláció játszik-e nagyobb szerepet.
A jelentés kiemeli, hogy a legtöbb OECD tagországban a koronavírus-járvány megjelenése óta eltelt időszakban a vállalati profitok érdemben gyorsabb ütemben emelkedtek, mint a munkaerőköltség.
Magyarország esetében különösen nagy a differencia: amíg a profitok 61,4 százalékkal növekedtek, addig a munkaerőköltség csupán 33,8 százalékkal.
A profitok gyorsabb emelkedése a régiós országoknál is megfigyelhető: Csehországban 7,5, Lengyelországban 5,6, míg Szlovákiában 10,5 százalékponttal maradt el a munkaerőköltség növekedési üteme a profithoz képest, de Németország esetében is 10 százalékpontot meghaladó volt az eltérés.
Az OECD is megállapítja, hogy a profitok gyors emelkedése közrejátszott az árak elszabadulásában, míg az ár-bér spirál kialakulását az adatok nem támasztják alá.
Mi az a profit húzta infláció? Mi az a kapzsinfláció?
Magyarországon először profit húzta inflációról, vagy röviden, kapzsinflációról először a hazai gazdaságelemzői körökben a Makronóm beszélt 2021. őszén, és 2022. januárja óta számos írásban teret is adva e trend feltárásának.
A vállalatok tehát kihasználták az elmúlt évek válságait, hogy növeljék saját részesedésüket a megtermelt jövedelmeken belül, ugyanakkor a korábbi éveknél magasabb profitráta lehetővé teszi a bérek alkalmazkodását további áremelési kényszer nélkül is. Vagyis nem beszélhetünk ár-bér spirálról nemcsak a magyar gazdaság, hanem az OECD országok vonatkozásában sem, a profitráták megugrása és más tényezők, mint az energiaárak elszabadulása játszott szerepet a kiemelkedő inflációban, nem pedig a bérek emelkedése.
Minimálbérek és béralkuk az inflációs környezetben
A jelentés a továbbiakban megállapítja, hogy a minimálbérek jellemzően tudták tartani a lépést az infláció alakulásával az elmúlt időszakban. A minimálbér a kormányzatok legfontosabb eszköze a bérek alakulásának befolyásolására, illetve ennek révén tudják ellensúlyozni a vállalatok erőfölényét és fair bért biztosítani minden munkavállaló számára.
Az OECD adatai alapján Magyarországon a minimálbér reálértéke 2020 decembere és 2023 májusa között 3,7 százalékkal emelkedett miközben a régióban Csehországban 9,9, Szlovákiban 6,2 százalékkal csökkent, Lengyelországban pedig stagnált.
A minimálbérek ugyanakkor csak a legalacsonyabb keresetűek bérszínvonalára hatnak közvetlenül, afölött sok országban kollektív szerződések és bértárgyalások keretében határozzák meg a béreket. Az OECD jelentés szerint a béralkuk az utóbbi időszakban nem érték el a céljukat, a kialkudott bérek reál értelemben csökkentek, még azon országokban is, ahol a kollektív szerződések a munkavállalók jelentős hányadát lefedik (Ausztria, Finnország, Olaszország, Hollandia, Svédország). Ennek okaként az OECD egyrészt a bértárgyalások elhúzódását említi, másrészt pedig hogy a szakszervezetek a bizonytalan gazdasági környezetre tekintettel elhalasztották a döntéseket, de szerepet játszhat benne a képviseletek alacsony alkuereje a széles körű tagság ellenére is, illetve hogy néhány országban a bérindexálás előretekintve történik az inflációs várakozások figyelembe vételével, kiszűrve az energiaárak alakulását.
Hasonló problémák a fejlett országokban
Látható tehát, hogy alapvetően nagyon hasonló munkaerőpiaci folyamatok jellemzik az OECD országokat, bennük Magyarországot. A gazdasági lassulás párhuzamosan a foglalkoztatás növekedési üteme is mérséklődik, azonban ezzel együtt is alacsony a munkanélküliségi ráta és továbbra is feszes a munkaerőpiac. A munkavállalók ezzel együtt is ugyanazon problémával néznek szembe a fejlett országokban: hiába növekszik a nominális keresetük, az nem tud lépést tartani az inflációval. Ez pedig azzal jár, hogy romlik a jövedelmi helyzetük és kénytelenek lesznek visszafogni fogyasztásukat.
Ahogyan már az előbbiekben is hangsúlyoztuk, jóléti szempontból fontos, hogy a reálbérek alakulása kapcsán ne egy rövid időszak történéseit értékeljük, hanem hosszabb távon vizsgáljuk a folyamatokat és értékeljük a munkavállalók jövedelmi helyzetében bekövetkezett változásokat.
A másik oldalról viszont a vállalati profitok érdemben megugrottak, legnagyobb mértékben éppen Magyarországon. Ez pedig egy újabb szöget jelent a hazai infláció mögött álló ár-bér spirál magyarázat koporsójába, szemben a profit-húzta inflációval.
Címlapfotó: 123rf.com
