Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása

A háború nyomán kialakult energiakrízis arra késztette az Európai Uniót, hogy Oroszország helyett alternatív gázforrások után nézzen: ez kiváló lehetőség Azerbajdzsán számára, hogy az eddigieknél jobban növelje az EU-ba irányuló szállítást. Akadnak viszont problémák, amelyek miatt az Azerbajdzsánból Európába irányuló gázexport növelése akadályokba ütközik. Jelen formájában ez a törekvés hosszabb távon semmiképp sem fenntartható.

Az azeri elnök 2027-ig duplázná az EU-ba irányuló gázexportot

Az azerbajdzsáni gázinfrastruktúra korszerűsítéséhez és a termelés növeléséhez beruházásokra lesz szükség, ami nehézségekbe ütközhet, mivel az Európai Unió a megújuló energiaforrásokat és a cseppfolyósított földgázt (LNG) részesíti előnyben.

Az azeri elnök, Ilham Alijev szerint az Azerbajdzsánból Európába irányuló gázexport a 2022-es 11,4 milliárd köbméterről 2023-ra 11,6 milliárdraemelkedik – 

Azerbajdzsán még a tavaly júliusban kötött előzetes megállapodás értelmében 2027-ig szeretné megduplázni az Európai Unióba irányuló gázexportot. Ennek a vállalásnak lett az eddigi eredménye az export minimális felfutása. 

Ha komolyan vesszük az eredeti azeri vállalást, akkor 2027-re nagyjából 20 milliárd köbméteres éves mennyiséggel kell számolnunk, amely a 2021-es 8,1 milliárd köbmétert figyelembe véve még elég távol van. 

Ráadásul az azeri kötelezettségvállalást zárójelbe teszi a hazai fogyasztás általános növekedési tendenciája is. Az EU-ba irányuló gázexport növekedése elsősorban a teljes kapacitással működő infrastruktúrának és a stabil ellátásnak köszönhető. A tendencia az idei első negyedévben is folytatódott: Azerbajdzsán összesen 2,9 milliárd köbmétert szállított az EU-ba, ami az ország gázexportjának túlnyomó része.

1. ábra. Azerbajdzsán 2023 első negyedévében az Európai Unióba, Törökországba és Georgiába exportálta a legtöbb földgázt. Adatok forrása: Ministrey of Energy of Azerbaijan, EIU. Készítette: Mihálovics Zoltán.

Probléma I. – növekvő belföldi földgázfogyasztás

Azerbajdzsánban a növekvő belföldi földgázfogyasztás korlátozza az export növeléséhez szükséges szabad kapacitást. Kormányzati források szerint a hazai földgázfelhasználás 2021-ben mintegy 13 milliárd köbméter volt. A 2022-es adatokat pedig még nem tették közzé, de valószínűsíthető egy erősebb növekedés. Elég csak abból kiindulni, hogy a belföldi földgázfogyasztás 2017–21-ben évente átlagosan mintegy 3,5 százalékkal nőtt, így egyes becslések a 2022. évi fogyasztást 13,5 milliárd köbméterre, a 2026. évit közel 15 milliárd köbméterre teszik.

Azerbajdzsán teljes gáztermelése 2022-ben 46,7 milliárd köbméter volt, és az azeri kormány előrejelzése szerint a termelés 2026-ra 3 milliárddal fog nőni, összességében elérve az 50 milliárd köbmétert. Az nem kérdés, hogy Azerbajdzsán elegendő gázzal rendelkezik a hazai kereslet kielégítésére. De még ha azt feltételezzük is, hogy 2027-ben hasonló mennyiséggel nő a belföldi földgázfogyasztás, abban az esetben is 

elég valószínűtlennek tűnik, hogy Azerbajdzsán képes lesz megfelelni az ígéretének. 

A 2022. évi gázexport összesen 22,3 milliárd köbméter volt. 2027-ig a többletmennyiségek szállítása érdekében Azerbajdzsán nagymértékben támaszkodik majd a Kaszpi-tengeren található abszheroni mezőkre, ahol a tervek szerint 2023-ban indul meg a gáztermelés. Az ezeken a mezőkön folyó éves kitermelés 1,5 milliárd köbméter lesz. Ez a mennyiség 2027-re várhatóan mintegy 5 milliárd köbméterre fog nőni, amennyiben további bővítésre kerül sor. Erről azonban 2023-ban még meg is kell állapodniuk, hogy valóban növelni lehessen az Európai Unióba irányuló gázexportot. A gázmennyiség viszont még ilyen növekedés esetén is elmaradna a megállapodásban vállalt mintegy 10 milliárd köbmétertől.

A belföldi kereslet kielégítése és az exportkötelezettségek együttesen nehézségeket okoznak Azerbajdzsánnak, amit bizonyít, hogy egy megállapodást is kötöttek Oroszországgal. Még tavaly novemberben jelentették be, hogy a Gazprom 2023 márciusáig összesen 1 milliárd köbméter gázt szállít majd. De más megállapodások is születtek: Türkmenisztánnal Iránon keresztül csereegyezményt kötöttek, amelynek értelmében előbbi – mint kiderült, Kína számára is kulcsfontosságú – országból 1,5-2 milliárd köbmétert szállítanának Iránba, és ezzel megegyező mennyiséget – a háborúba az oroszok oldalán bekapcsolódó – Iránból Azerbajdzsánba.

Összességében Azerbajdzsánnak az a megoldása, hogy Oroszországtól vásároljon gázt, rövidtávon segítség, közép- és hosszú távon viszont valószínűleg nem jelent életképes megoldást. Az Európai Unió törekvése itt válik paradoxonná: az alternatív gázellátás szükségessége miatt fordult Azerbajdzsánhoz, míg az ázsiai ország éppen a Gazprommal kötött kiegészítő megállapodást. Ez pedig elviekben sértené az Európai Unió és Azerbajdzsán közötti megállapodás szándékát, amely az orosz gáztól való elzárkózást célozta. Nem véletlen tehát, hogy miközben az Európai Unió alternatív gázellátási infrastruktúrát épít ki, nagyobb nyomást fog gyakorolni annak biztosítására, hogy ez az infrastruktúra ne függjön az Oroszországgal kötött kiegészítő megállapodásoktól.

Probléma II. – infrastrukturális kapacitás

Azerbajdzsán exportinfrastruktúra-kapacitása is korlátozni fogja az ország képességét az Európai Unióba irányuló gázexport növelésére. Az országból származó gáz a Déli Gázfolyosón (SGC) keresztül jut el Európába, amely egy három vezetékből álló – 3200 km hosszú – hálózat. A rendszer a Kaszpi-tengeren található Shah Deniz gázmezőtől a Dél-Kaukázuson, Törökországon és a Balkánon keresztül a Kaszpi-tengeren át Olaszország sarkáig tart. Az SGC-nek az EU-ba földgázt szállító szakasza – vagyis a transzadriai gázvezeték (TAP) – jelenlegi kapacitása 10 milliárd köbméter. Bár a gázkapacitás viszonylag kis mennyiségben növelhető műszaki fejlesztések végrehajtása nélkül, a vezeték bővítésére mindenképp szükség lesz ahhoz, hogy 2027-re 20 milliárd köbméterre növeljék az exportot.

Az azerieknek van teendőjük bőven: jelentős beruházásokra van szükség mind az új mezők fejlesztéséhez mind az energetikai infrastruktúra korszerűsítéséhez. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint az ország 1,3 billió köbméter földgáztartalékkal rendelkezik, amelynek nagy része a Shah Deniz Kaszpi-tengeri mezőn található. A mezőt eddig két szakaszban fejlesztették. 

Első körben évente mintegy 10 milliárd köbméter gázt hoztak a felszínre, a másodikban pedig 2021-ben indult meg a termelés, és a felhozatal a tervek szerint 2026-ig további 16 milliárd köbméter lesz évente. A harmadik fázis, a Shah Deniz 3 a tervek szerint csak négy éven belül indulhat el. 

Az abszheroni mezők tartalékai a vártnál alacsonyabbnak bizonyultak. Létezik még két másik fontos szénhidrogén-lelőhely: a Shafaq-Asiman és az Umid-Babek mezők. Előbbieknek a geológiai feltárása még nem hozott pozitív eredményt, míg az utóbbi mezők geológiailag összetettek, így jelentős beruházásokra van szükség ahhoz, hogy a gázkitermelés olyan szintre emelkedjen, amely Azerbajdzsán 2027-es uniós exportcéljának teljesítéséhez szükséges.

A csővezeték kapacitásának növelése szintén jelentős beruházást és időt igényel. Jelenleg is folynak tárgyalások a déli gázfolyosó fejlesztéséről. A TAP-bővítés azonban annak függvénye, hogy az európai vevők mekkora mennyiségű gázt igényelnek, és hogy 2023-ig döntenek-e a vezeték kapacitásának növeléséről. A bővítés első szintjére vonatkozó kötelező érvényű megállapodásra az év elején került sor, amely az idei évtől kezdődően évente mintegy 1,2 milliárd köbméternyi többletkapacitást biztosít. A második még az idei évben várható, és ez a piaci igényeket fogja tesztelni egy fokozatos folyamat során, amely 2027-ig összesen 20 milliárd köbméterre lenne hivatott növelni a kapacitást. Azoknak az uniós vállalatoknak azonban, amelyek érdeklődést mutattak a TAP-on keresztül történő gázvásárlás iránt, még idén döntést kell hozniuk annak érdekében, hogy 2027-ig importálni tudják a gázt, mivel a munkálatok befejezése legalább négy évet vesz majd igénybe.

Válóper vagy sebtapasz?

Összegezve az eddigieket, tekintettel a szükséges beruházások nagyságrendjére, Azerbajdzsánnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy az Európai Unió továbbra is vásárolni fogja a tőle származó gázt. Ahhoz, hogy Európa Azerbjadzsán partnerévé váljon az infrastruktúra korszerűsítése elengedhetetlen. Ez a hosszan tartó együttműködés biztosításának egyik módja lehetne. 

Probléma azonban, hogy az Európai Unió nem valószínű, hogy hosszú távú gázmegállapodás mellett kötelezné el magát. Ennek két oka van: egyrészt az európai gázfogyasztás az előrejelzések szerint tartósan csökkenni fog, másrészt ez ellentmondana a szén-dioxid-mentesítési céloknak, valamint a fosszilis tüzelőanyagokról szóló távlati stratégiának.

Borítókép: 123rf